rJ}i}ll %
m
(Ili"'
ül
|
L |
p- !IH' r- s- |
||
|
pl' |
íiii'" rv ! |
|l'' f ¥ |
|
|
Pt |
P' |
T . f 111' . |
|
|
A\i |
I "' |
t rPWN |
|
|
í- tí |
|i' |
n H[ " í |
l-^J-l-í
o^
'^üuik^ea
iiiii'
SfSÍ
the
university of
Connecticut
libraries
Osztrák-magyar monarchia írásban e
3 T1S3 DDM33fl4S 7
G
H
Q
VjO
AZ
OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA
ÍRÁSBAN ÉS KÉPBEN
De
AZ "^'^
OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA
írásban és képben
RUnOLF TRÓNÖRÖKÖS FÜHERCZEG
ő CSÁSZÁRI liS KIRÁLYI FENSÉGE K-EZr»K.MKNVFZKSKÍiÜL F.S K()ZRRMÜK()nKSKVEL
MAGYARORSZÁG 1. KÖTETE
'AAJmil:''
BUDAPEST 1888
A MAGVAR K.IRÁL\'I ÁLLAMNYOMDA KIADÁSA
Minden jog fentartva.
NyuiiKitutt a magyar királyi állainnyoindábaii.
TARTALOM.
Lap
Előszó, Rudolf trónörökös fűlierczeg < ) császári és királyi Fenségétől . . 3
A magyar szent korona birodalmának fíildrajzi alakulata, Hunfalvy Jánostól 9
Magyarország története :
Az őskoi, a kelták, a rómaiak, Palszky Ferencztöl 21
A népvándorlás kora, Pulszky Ferencztöl 33
A vezérek kora, Szabó Károlytól 43
Az Árpád-királyok kora. Szabó Károlytól 55
A vegyes házakbeli királyok kora, Szabó Károlytól 91
Közművelődési állapotok a vegyes házakbeli királyok korában, Csánki
Dezsőtől 138
A Habsburg-házbeli királyok kora, Paulcr Gyulától 145
Az lij korszak, (folytatása a Habsburg-házbeli királyok korának,)
Jókai Mórtól 2Ó3
A magyar nép:
A magyar nyelv sajátságai 279
A magyar nép eredete, alkata, iiösi indulata 388
A magyar né|) kedélye, véralkata 29Ó
Családélet 298
Vallás, őshit, babonák 30Ó
Az Attila-Csaba mondak(')r. Almos 3 ló
A magyar nép babonái 324
A magyar nép humora 333
A magyar népk<")ltészet 347
Jókai Mórt(')l.
A magyar közmondások, harc Sándortól 359
A magyar palotás zene és a népdalok, Barialiis Istvántól .... 363
A magyar népviselet, Baksay Sándortól 387
Közgazdaság :
Mezőgazdaság és állattenyésztés, Tnnnay Bélától 411
Bortermelés, Molnár Istvántól 448
Kertészet, Alohidr Istvántól és Tors Kálmántól 460
Az erdők és az erdészet, Bedő Alberttől 47 1
Az ipar, Keleti Károlytól 49^
Közlekedési intézmények, Liika'cs Bélától 512
RAJZOK.
Lap
Kezdő-kép az előszcíhoz, Benczúr Gyulától 3
Záró-kép, Benczúr Gyulától 6
A Duna Dévénynél, kezdő-kép. Ligeti Antaltól 9
Az Alföldről: Tanya a Hortobágyon, Mészöly Gézától 12
A magas Tátrából: Tájrészlet az ()t-tónál, Divald Károly fényképe után . 13 A délkeleti Kárpátokból: Propaszta völgytorok a Királykő hegytíimegében
Brassó vidékén, Déchy Mór fényképe után 16
A magyar tengermellékről: Fiume, Iláry Gyulától 17
Záró-kép, Háry Gyulától l8
Czímkép Magyarország történetéhez, Benczúr Bélától 19
Bronzkori tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából, kezdö-ké]j,
Dörre Tivadartól 21
Bronzkori tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából, Dörre Tiva- dartól 25
Tiberius diadalmenete. Nagy, kétrétegű onyx cameo, „Augustus apotheosisa"
név alatt ismeretes. ( ) Felsége bécsi régiségtárából . „ 28
Részletek a Trajanus-oszlop domborműveiből : 1. A dákok felgyújtják váro- sukat. 2. A dák vezérek megmérgezik magukat. Pataky László
rajzai 30, 31
Kezdő-kép a népvándorlás korához, Benczúr Gyulától 33
Aétius (a monzai diptichon egyik táblája). Fénykép után 35
A nagyszentmiklósi arany lelet. Állítólag Attila kincse. O Felsége régiség- tárából. Dörre Tivadar rajzai 3Ó, 37
Pannóniai nő-alak, durva mészkő dombormű a Magyar Nemzeti Múzeum- ban, Dörre Tivadartól 39
Záró-kép : Népvándorlás korabeli tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeumbi'il,
Nagy Lázártól 42
Kezdő-kép a vezérek korához, Benczúr Gyulától 43
Emlékek a népvándorlás korából a nagyszentmiklósi leletből és a Magyar
Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, l'ornay Gyulától 45
Lovas alak a néi)vándorlás korábiM. A nagyszentmiklósi egyik edényen
látható alak után rajzolta Tornay Gyula 48
Magyar pogánykori kard, záró-kép, Tornay Gyulától 54
VII
Lap
Kezdő-kép az Árpád-királyok korához, Benczúr Gyulától 55
Gizella királyné drágaköves arany keresztje. A müncheni „Reiche Kapelle'"-ből 57
h. magyar királyság koronázási jelvényei, Benczúr Bélától 64
Szent István király pannonhalmi alapító oklevelének kezdete lOOl. évből . 65
Az egyetlen oklevél, mely eredetiben első királyunk korából reánk maradt. Eredetije a pannonhalmi főapátság levéltárában.
Szent László legendája. A székelyföldi fülei templomban Huszka József által
fölfedezett falfestménynek egy részlete. Kimnach László rajza ... 66 Kálmán király pecsétje 68
Kálmán királynak egy 1109-iki okleveléről, melynek eredetije az Országos Levéltár- ban van.
II. Gejza király pecsétje 69
III. István király pecsétje - 71
Azon kerek fehér márványlap (typarium) véseténck másolatai, melyen egy felől n. Gejza király pecsétje, más felől IIL István király pecsétje van. A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárából.
A Halotti Beszéd. Legrégibb irott magyar nyelvemlék, a Magyar Nemzeti
Mtizeumban őrzr>tt Pray-codexből 72
III. Béla király koporsójában lelt maradványok. Benczúr Béla rajza ... 73
Ezen maradványokat a Székes-Fejérvártt a régi basilika helyén történt ásatások alkalmával 1848. deczemberben találták, s ezekből a korona, királyi pálcza, karperecz (mind a három ezüstből), feszület (aranyozott bronzból^ és a nyak-ék (ezüstből) a Magyar Nemzeti Múzeumban őriztetnek ; a koponya pedig a budavári helyőrségi templomban van ideiglenesen elhelyezve, honnan a koronázási templomba fog áttétetni.
III. Béla király 1195. évi oklevelének kezdete 74
Eredetije az Ország<is Levéltárban.
Középkori egyházi szerelvények a M. Nemzeti Mtizeumból. Benczúr Béla rajza 75 K zsámbéki prépostsági templom belseje; építészeti emlék a XIII. századból.
Benczúr Béla rajza 77
II. András király és neje merániai Gertrúd arczképeivel ellátott codex-lap . 8ü
Hermann thüringiai határgrófnak a XIII. század első felében irt s a stuttgarti kir. könyvtárban őrzött psalteriuniából.
II. András király arany-bullájának előlapja. Diirre Tivadar rajza 81
A bulla II. Endrének 1224. évi oklevelén függ, s a Kállay-családnak a Magyar Nemzeti Múzeumban letett levéltárában őriztetik.
IV. Béla király 1258-ik évi arany-buUás oklevelének kezdete 82
Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. IV. Béla király arany-bullájának előlapja. Dörre Tivadar rajza 83
Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában. IV. László király 1274 jtílius l8-iki oklevelének kezdete 85
Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. Ari)ád-királyok korabeli fegyverek a Magyar Nemzeti Mtizeumból. Benczúr
Béla rajza 88
III. András király 1295. évi oklevelének kezdete 89
Eredetije az Országos Levéltárban.
'v
VIII
Lap Az Árpád-házi királyok czímerc a XIK. század végéről fenmaradt pecsétről,
záró-kép, Benczúr Bélától 90
A vegyes házakbeli királyok czímerei, kezdő-kép, Benczúr Bélát(íl .... 91
Róbert Károly király 1335 nov. 2-án kelt oklevelénelc kezdete 95
Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltár.ílian.
Nagy Lajos király függő pecsétjének előlapja 97
E pecsét eredetije a bécsi cs. és kir. állami levéltár e;-;yik", 13'i'í február 10-iki oklevelén függ.
Nagy Lajos király 1377 márczius 13-iki oklevelének kezdete 99
Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. A pozsonyi városház kapuboltozatának zárókövei; éiiítészeti emlékek Nagy
Lajos király idejéből. Kimnacli László rajza lOl
Zsigmond király második függő pecsétjének előlapja 103
A Magyar Nemzeti Múzeum galvanophistikai gyűjteményében lévő pccsétmá.s után. Zsigmond király 1415 márczius 24-iki czímeradományozó oklevelének kezdete 105
A cziniert Mellétéi Barócz János és rokonai kapták ZsigimiiKl királytól; az oklevél eredetijét a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára őrzi. Régi falfestményei ablakrészlet a vajda-hunyadi vár loggiájában, Kiiimach
Lászlótól 107
Régi falfestmények a vajda-hunyadi vár loggiájában, Kimnacli Lászlótól . 109
Nápolyi László ellenkirály névaláírása 110
1403 cditóber 19-én Zárában kiadott okleveléből. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában.
Vadászjelenet, régi falfestmény a vajda-hunyadi vár loggiájában, Kiiiinach
Lászlótól 111
Mátyás király kettős pecsétjének előlapja II3
Az 1466-iki oklevelén függő pecsét rajza a Magyar Neuizeti Jlúzeum .^alvanoplastikai pecsétlenyomat-gyüjteniényébeu lévő példányról készült.
Brankovics György névaláírása 114
Brankovics György 1435 június 2-án Aka.sztón kelt leveléből. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Kállay-levéltárban.
Mátyás király 1476 szept. 5-iki oklevelének kezdete 11 5
Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. Aragóniái Beatrix királynénak. Mátyás király második nejének arczképe . 116
A bécsi Ambrasi gyűjteményben levő eredeti márvány-dombormü után. A névaláírás a királynénak Bécsben 1488 aug. 8-án kelt okleveléről való; eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában. Mátyás király arczképe 1 1 7
A bécsi Ambrasi gyűjteményben levő eredeti márvány-dombormü után. A névaláírás a királynak Budán 1461 ápr. 30-án kelt okleveléről való; eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában.
Hunyadi János czímere. Dürrc Tivadar rajza 119
Az Országos Levéltárban levő 1453- évi oklevélről.
IX
Lap Kezdő-lap egy Corvin-codexből 121
A bécsi császári udvari könyvtár „.Sancti Augustini Epistolae" czímű hártya-kéz- iratának czímlapja, melyet „Attavantes de Attavantibus" festett.
Mátyás király kelyhe. ÁgotJia Imre rajza 123
XV. századbeli magyar ötvösraű, melyet I. Mátyás király a németújhelyieknek aján- dékozott. Kezdő-lap egy Corvin-codexből 125
A müncheni királyi államkönyvtár „Aurelii Celsi de medicina" czimű hártya- codexének czimlapja.
Corvinus János névaláírása 127
1492 július 2-án Bélán kelt okleveléből. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában.
A gyulafehérvári templom egyik oldalbejárata, (toldalék-építmény a XVI.
századból). Benczúr Béla rajza 129
II. Ulászló találkozása Miksa császárral és Zsigmond lengyel királylyal
Trautmansdorf mellett, Bécs közelében 133
Birhen „Spiegel der Éhre des Erzhauses Osterreich" czimű, Nih'nbergben 1668-ban megjelent müvében levő metszet után.
II. Ulászló névaláírása 134
1504 márczius 2-án líudán kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában.
II. Ulászló. Kiiiinach László rajza 135
Anna herczegnő, II. Ulászló leánya. Kimnach László rajza 137
II. Lajos. KÍ7miach László rajza 139
E három arczkép a „Dietrichsteini eljegyzés" czimű festményről van másolva, mely 1525-ben készült s a gráczi Johanneumban őriztetik.
Anna királyné névaláírása 136
1506 április 13-án Budán kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában.
II. Lajos király névaláírása 138
1525 okt<')ber 8-án Budán kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában.
Mária királyné névaláírása 138
1522 június 16-án Prágában kelt oklevélről. Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában.
II. Lajos pánczélja és emlékpénze. Dörre Tivadar rajza 142
II. Lajos vaspánczélja a bécsi arzenálban, az emlékérem a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában van. Verböczy István névaláírása 143
1526 ápril 26-án Dobronán kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban.
Záró-kép a Vegyes házakbelí királyok korához, Bencziír Bélától .... 144 Kezdő-kép a Habsburg-liázbeli királyok korához, Benczúr Gyulától ... 145 II. Szolimán. Egykor ti metszet után 147
A metszet Lorch XVI. századi fametszőtől való, ki 1525 és 1533 közt Konstanti- nápolyban lakott. .Szolimán képének metszete a bécsi Albertinában van.
II
X
Lap János király. Régi metszet után 149
„Casparis Ursini Velii : De bello Paiinonico libri deceui ..." czímű könyvbűi, melyet Kollár Ferencz udvari könyvtárnok adott ki 1762-ben Bécsben. I. Ferdinánd király névaláírása 150
1554 június 16-án Bécsben kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban.
János király névaláírása 150
1526 november 14-én Székes-Fej érvárott kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban.
Izabella királyné névaláírása I52
1540 november 3-án Budán kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban.
Fráter György névaláírása: Fráter thesaurarius manupropria 152
1548 márczius 11-én Váradon kelt oklevélről. Eredetije az Országos Levéltárban. Magyar viselet a XVI. századból 153
Részlet Burglimmr Nürnbergben és Augsburgban működött festő és fametsző „Triumphzug des Kaisers Maximilián I." czímű egykorú metszetéről. Szondy György névaláírása 154
1552 márczius 13-án Drégelyben kelt levélről. Eredetije az Országos Levéltárban.
Dobó István névaláírása 154
1555 szeptemberben Ujvárott kelt levélről. Eredetije az Országos Levéltárban.
XVI. és XVII. századbeli magyar fegyverek. Kimnach László rajza ... 155
A stájer rendek gráczi fegyvertárában levő eredetiek után. Zrinyi Miklós végrendeletének végső sorai 157
Zrinyi Miklósnak, a szigetvári hősnek végrendelete 156Ó április 25-én Csáktornyán kelt latin nyelven. Eredetije az Országos Levéltárban.
Zrínyi Miklós. Zund Mátyás egykorú metszete után 159
Báthory István 161
Néhai Szalay Ágoston gyűjteményében fönnmaradt egykorú olajfestmény után..
Báthory István névaláírása lói
Az 1585 július 26-án Nepolomic várában (Lengyelországban) kelt leveléből. Eredetije az Országos Levéltárban.
XVII. századbeli magyar harczi öltözet és fegyverek. Kimnach László rajza 163
A stájer rendek gráczi fegyvertárában levő eredetiek után. Oláh Miklós 1Ó5
A „Catholicae ac christianae religionis praecipua quaedam capita . . ." cziniü, 156u-ban Bécsben megjelent saját munkájában levő fametszet után. Báthory Zsigmond . . . .' 1Ó7
Sadeler Egyed egykorú rézkarcza után. Eredetije az Országos Képtár uietszet- gyűjteményében. Báthory Endre 1Ó9
Egykorú rézkarcz után, melynek keretbe foglalt középső része a meggyilkolt bibor- nok fejét ábrázolja; a két oldalt levő rajzok a bibornoknak utolsó csatájában használt csatalovát, kalapját és lobogóit tüntetik föl. Eredetije az Országos Képtár metszet- gyűjteményében. Bocskay István 171
Cayiiiox Buldiz.sár egykorú nürübergi réznietsző és műáiús nietszele után. Ercdelije az Országos Képtár metszetgyűjleinényében.
XI
Lap
Bocskay István névaláírása 17 1
Kassán 1606 november 6-án kelt oklevélről, mely az Ürszá.nos Levéltárban űriztelik.
A bécsi békeszerződés utolsó lapja 173
Az Országos Levéltárban őrzött eredetinek utolsó lapja kisebbített alakban. Legfelül balra Mátyás főherczeg aláírása; alatta, balra és középen a királyi és császári biztosok: Trautsohn Sixtus Pál, Lichtenstein Károly, Molart Ernő, Breuner S. C, Erdődy Tamás, Thurzó György, Forgách Zsigmond és Krenberg U. ; jobbről Bocskay követeinek : lllésházy István, Vizkelety Tamás, Osztrosich András és Apponyi Pálnak aláirásai és pecsétjei. II. Mátyásnak Illésházyhoz 1607 november 13-án Bécsben irt levele ... 175
Eredetije Köpcsényben, a gr. Batthyány József Illésházy-féle levéltárában.
II. Mátyás koronázása Pozsonyban 1608 november 19-én 177
Külön lapra nyomott egykorú rézkarcz után, melynek eredetijén a kép alatt verses német magyarázat van; ennek magyar fordítása Jókai Mórtól a 176. lapon olvasható.
Pázmány Péter névaláírása 178
Pozsonyban 1629 szeptember 14-én Bethlen Gáborhoz írt leveléről. Eredetije az Országos Levéltárban.
Pázmány Péter 179
Metszette Szelepcsényi György (ké.sőbb esztergomi érsek) Rómában, az általa ter- vezett kerettel együtt. E képnek egyetlenegy ismert példánya Bécsben O Felsége családi könyvtárában őriztetik.
Bethlen Gábor 181
Küiati Lukács egykorú rézmetszete után, mely O Fel.sége családi könyvtárában őriztetik.
Bethlen Gábor névaláírása 181
Nagy-Károlyban 1619 február 28-án Dóczy Andráshoz irt leveléről. Eredetije az Országos Levéltárban. Esterházy Miklós nádor 183
Wideman Illés: „Comitium gloriae centuni qua .sanguine qua vírtute illustrium herouni iconibus instructum ..." czíniü, Pozsonyban 1646-ban kiadott arczképgyüjte- ményes művéből.
A keresdi kastély udvar felőli oldala. Benczúr Béla rajza I85
Donjonja a XIII. századból való s később javított és czímerekkel ellátott épület ; a kastély többi ré.sze a XV — XVI. századból való.
II. Rákóczy György 187
Meyssens János metszete után. Eredetije az Országos Képtár metszetgyüjteniényében.
Zrínyi Miklós a költő névaláírása 188
1654 február 21-én Csáktornyán kelt s II. Rákóczy Györgynek szóló, ré.szben titkos jegyű leveléről. Eredetije az Országos Levéltárban. Zrínyi Miklós a költő 189
Sandrai-t Jakab külön lapra nyomott egykorú rézmetszete után. Lanfranconi Enea gyűjteményéből.
Zrínyi Péter 191
Sandrart Jakab külön lapra nyomott egykorú rézmetszete után. Az Országos Képtár metszetgy űjteraényéből .
II'
XII
Lap Wesselényi Ferencz 193
Wideman Illés egykorú rézmetszete után; Pozsonyban 1646-ban megjelent magyar arczképgyűjteményéből.
Nádasdy Ferencz 195
Galeazzo Prioratónak „História di Leopoltlo Cesarc" czínui, Bécsben 1670-ben kiadott művében megjelent rézmetszet után. Thökölyi Imre 197
Schenk P. egykorú metszete után. Az Országos Képtár metszetgyüjteményébnl.
Thökölyi Imre névaláirása 197
A prásniári táborbeli 1690 évi szept. l-jén Alvinczi Péterhez intézett leveléből. Eredetije az Onszágo.s Levéltárban.
Zrinyi Ilona 199
Az Országos Történeti Képcsarnokban levő olajfestményről.
Zrínyi Ilona névaláirása 199
1682 nov. 25-én férjéhez, Thökölyi Imréhez intézett leveléből. Eredetije az Országo.s Levéltárban.
Buda ostroma 1686-ban 201
Az eszéki ütközet 1687-ben 203
E két rajz La Malgratige-assk Nancy melletti gyárában készült s most a bécsi császári palotában levő szonyegképeiről vett másolat.
I. József koronázása Pozsonyban 1687 decz. 9-én 205
A „Theatrum Europaeum" czímű folyóirat 13-ik kötetében levő metszet után. a Lipőt császár és király nejével, Eleonórával ; b József királyi széke, vörös-fehér-zöld posztéival bevont emelvényen; c I. József; d Buonvisi bibornok, a bécsi pápai nuncius ; e KoUonics bibornok ; f a velenczei és a spanyol követ ; g Széchényi György primás ; h Esterházy Pál nádor ; k német urak ; / magyar püspökök ; m Magyarország heroldja ; n a tíz zászlótartó ; o zenekar.
Széchényi György 207
Lerch F. egykorú rézmetszete után. Az Országos Képtár metszetgyüjteményéből. Teleki Mihály 209
A marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban levő egykorú festmény után.
Teleki Mihály névaláirása 209
Telekinek l673 október 29-én Haszt várában kelt s a szepesi kamarához intézett leveléből. Eredetije az Országos Levéltárban.
A zentai csata 1697 szept. ll-én 211
Wolffgang A. M. rajza és metszete után. Florantin J. A. „Dicaeomachia sive Erote- mata juridico-polemica" czímű, Insbruckban 1714-ben kiadott könyvéből, melyet Savoyai Jenőnek ajánlott s az ö életéből vett metszetekkel díszített.
II. Rákóczy Ferencz 2 13
A „Hi.stoire des revolutions de Hongrie" czímű munkának, melyben Rákóczy emlék- iratai is foglaltatnak 4-rétű kiadásában levő rézmetszet után.
II. Rákóczy Ferencz névaláirása 2 13
Rákóczynak 1708 febr. 28-án Tokajból hg Esterházy Pál nádorhoz intézett leve- léből. Eredetije az Országos Levéltárban.
XIII
Lap Károlyi Sándor névaláírása 214
1706 június 27-én Naj^y-Szonibatban kelt s Szirmay Antalhoz intézett leveléből. Eredetije az Országos Levéltárban.
Pálffy János névaláírása 214
Egy, 1710 június 29-én Pozsonyban kelt biznnyitványárni. Eredetije az Országos Levéltárban.
Portyázó kuruczok egy elfogott labanczot hajtva maguk előtt 2 15
Rugendas nürnbergi rézmetszőnek, ki Magyarországon is nuiködött, egykorú réz- metszete után. Lanfranconi Enea gyűjteményébűi.
Magyar huszártiszt 217
Liiyken Gáspár németalföldi festő és rézmetsző munkája, uiely Weigel Kristóf „Neue eröffnete Weltgallerie" (Nürnberg 1703) czímű képes könyvében jelent meg.
Magyar hajdú 219
Weigel Kristóf „Neue eröffnete Weltgallerie"-jából.
A gyulafehérvári Károly-kapu III. Kíiroly lovagszobrával, Benczúr Bélától . .221 Mária Terézia koronázási kardvágása. Meyfens festménye 225
Eredetije az Országos Történeti Képcsarnokban.
Mária Terézia koronázási menete Pozsonyban 1741 ji'inius 25-én .... 229
Készlet egy egykorú rézmetszetből, mely a Pozsony-városi mi'izeum tulajdona.
Mária Terézia arczképe 23 1
Budapest főváros polgárme.steri hivataltermében levő egykorú olajfestmény után. Mária Terézia névaláírása 231
Az 1769 márczius 20-án Bécsben kelt leiratából. Eredetije az Országos Levél- tárban.
II. József mint gyermek. Houbracken metszete után 233
A göd(")llői kastély. Benczúr Béla rajza 235
Az egyetem ünnepélyes beiktatása a budai vár[)alotában 1780 ji'iniiis 25-én 237
Az egyetem régi dísztermében levő falfestmény tervrajza után, a mely tervrajz az egyetemi könyvtár-igazgató hivataltermében van.
Magyar testőr. Btkkessy Heinbucher alezredes rajza és Schindlcr Jakab
rézmetszete után 241
II. József visszavonó rendelete 247
Kelt Bécsben 1 790 január 28-án. Eredetije az Országos Levéltárban.
A magyar szent korona hazahozatala Bécsből Budára 1790 február 21 -én.
Kimnach László rajza 249
Részlet az Országos Képtár metszetgyüjteményében levő egykorú rézmetszetű képből. Az 1791: X. törvényczikk 250, 251
Eredetije az Országos Levéltárban. II. Lipót királynak az 1791. évi törvényczikkeket szentesítő aláírása ... 251
Eredetije az Országos Levéltárban. 11. Lipót koronázása Pozsonyban 1790 nov. 15-én. Egykorú metszet után 253 1. Ferencz király koronázása Budán 1792 június 6-án: Az eskütétel. Egykorú
metsze után 255
XIV
Lap
József nádor. Einsle Antal egykorú festménye után i-ajzolta Vastagh György 257 Magyar insurgensek a franczia háborúban, líikkessy egykorú rajzai után,
Kimnacli Lászlótól 259
Magyar gránátosok a franczia háboniban. Gerasch F. rajza után .... 261
Záró-kép, Benczúr Gyulától 262
Kezdő-kép a Habsburg-királyok alatti új korszakhoz, Bejiczúr Gyulától . . 263
A Magyar Nemzeti Múzeum. RauscJier Lajos rajza 267
Gróf Széchenyi István. Ammerling Fr-nek a Magyar Tud. Akadémia képes- termében levő egykorú olajfestménye után 269
A lánczhíd alapkő-letétele 1842 aug. 24-én. Részlet Barabás Miklós egy- korú festményéből, mely az Országos Történeti Képcsarnokban van . 271 Az 1848-ki országgyűlés megnyitása Budapesten. Borsos József és Betten-
koffer Károly egykorú kőrajza után 273
Záró-kép az új korszakhoz, Benczúr Gyulától 276
„A magyar nép'- czímű szakasz czímképe, Feszfy Árpádtól 277
Homlokrajz ..A magyar nyelv sajátságai'- czímű czikkhez. Hollós Károlytól 279 H kezdőbetű. A Magyar Nemzeti Múzeumnak XIV. századi Missaléjából,
rajzolta Dörre Tivadar 279
Pörosztó bajvívás . 293
Harczdöntő párbaj 295
Gyermek-avatás az ősmagyaroknál 309
A holt vitéz és menyasszonya 313
Legényköltögetés ősrégi halotti toron 3t5
Attila lakomája 319
Csaba útja 321
A vízi tündér és a királyfi 325
A garabonczás deák és az árva gyermek 329
Mind a kilencz rajz Zichy Mihálytól.
Záró-kép, Dörre Tivadartól 332
Kezdő-kép .,A magyar nép humora" czímű czikkhez. Vágó Páltól .... 346
Kezdő-kép .,A magyar népköltészet'- czímű czikkhez, Roskovics Ignácztól 347
„Jeges az út . . .", Va'gó Páltól 355
„Molnár Anna" népballadához, Liezenmayer Sándortól 357
Záró-kép „A magyar népköltészet'- czímű czikkhez, Roskovics Ignácztól . 362
Kezdő-kép „A magyar zenéről" szóló czikkhez, Roskovics Ignácztól . . . 363
Lavotta János. Egykorú kép után rajzolta Vágó Pál 371
Eredetije Kóczáii Ferencz birtokában van iUaglódon.
Bihari János. Egykorú kép után rajzolta luigó Pál 373
liredetije az Országos Történeti Képcsarnolcban.
„i'iczi piros alma . . .", Roskovics Ignácztól 381
Egressy Béni. Egykorú kép után rajzolta Vágó Pál 385
Eredetije az Országos Történeti Képcsarnokban.
XV
Lap Záró-kép .,A magyar palotás zene és a népdalok" czímü czikkhez, Rosko-
vics Ignácztól 386
Kezdő-kép ..A magyar népviselet" czímű czikkhez, Vágó Páltól 387
Menyasszonyi láda, Vágó Páltól 39 1
Jász menyecske, Roskovics Ignácztól 396
Alföldi csikós, Roskovics Ignácztól 397
Záró-kép „A magyar népviselet" czímű czilíldiez. Vágó Páltól 40S
A .,Közgazdaság" czímű szakasz czímképe, Bencziír Bélától 409
Gulya, homlokrajz. Vágó Páltól 411
A kezdőbetű a „Mezőgazdaság és állattenyésztés" czímű czikkhez, Dörre
Tivadartól 411
Magyar paraszt-ló, Vágó Páltól 415
Magyar juh, Greguss Jánostól 417
2^1
•o
Czigája juh, Greguss Jánostól 4
Hortobágyi ménes, Wagner Sándortól 433
Szántó, Greguss Jánostól 437
Nyomtatás, Greguss Jánostól 439
Kis-Nonius, 1"ágó Páltól 44 1
Hortobágyi csikós, Wagner Sándortól 443
Magyar bika, Greguss Jánostól 445
Kondor sertések, Greguss- Jánostól 447
Tokaj, Mednyánszky László bárótól 449
Tokaji szüret. Vágó Páltól 453
Mustszűrés Tarczalon, Vágó Páltól 455
Dolomit-szildába vájt pincze Budafokon, Feszty Árpádtól 457
Az alcsLithi díszkertből : A tó partja, Klotild főherczegnő ( ) cs. és kir.
Fenségétől 4Ó1
Az alcsuthi díszkertből : Lugasok és virágágyak, Klotild főherczegnő < ) cs.
és kir. Fenségétől 463
Baraczkvásár Kecskeméten, A'Iednyánszky László bárótól 4Ó7
Dunaparti gyümülcs- és dinnye-piacz Budapesten, Vágó Páltól 4Ó9
A bruszturai surrantó a Taraczvölgy felső részében Máramarosban .... 473 Rudolf trónörökös < > cs. és kir. Fensége vadászkastélya az Erdészvíilgyben
Máramarosban 475
Vízfogó Máramarosban • 477
Tiszamenti tölgyerdő 48 1
Mind a négy rajz Alcdiiyánszky László bárótól.
Karsztvidéki fenyves, Feszty Árpádtól 485
Egy budapesti gőzmalom belseje, Greguss Inn-étől 493
Zsolnay majolika-gyárából val('j készítmények, Zsolnay Júliától 501
Síngyártás a diósgyőri hámorban, Feszty Árpádtól 503
XVI
Lap
Az ó-budai hajógyár, Raiisclicr Lajostól 505
Vízrebocsátásra kész hajó az ó-bndai hajógyárban, Ransclier Lajostól . . 507
Részlet a nagy-szlabosi papírgyárból, Háry Gyulától 509
Hajók a Dunán Budapestnél, Dörre Tivadartól 513
A magyar kir. államvasutak budapesti gépgyárából, Dörre Tivadartól . . . 515
Vasúti híd Fucsinénél a magyar királyi államvasutak károlyváros-fiumei
vonalán, Fesziy Árpádtól 5 17
Vasúti híd a Száván Zimony és Belgrád között, Kiiiinach Lászlótól ... 521 A magyar királyi államvasutak éjszaki vonala Körmöczbánya mellett, Dörre
Tivadartól 523
Záró-kép, Benczúr Gyulától 523
Színes képmelléklet :
Ormánsági népviselet Baranyában, Fesziy Árpád rajza; chromozinkographiáját Angerer és G()schl műintézete készítette. E kép a .,Népviselet" czímű czikkhez (403 — 406. lap) tartozik.
Előszó.
W. 1
*y'-
is^.
y-'
^r-
-3
'^^,
agyarországon és társorszá- gain, a természet ajándo- kaival gazdagon megáldott e nagy és szép területen vezetjük végig olvasóinkat. Magas hegylánczolatok, mély ősrengetegek, szelid, _ halmos vidékek, suttogó töl- gyesek, terjedelmes tavak, halakban dús és hajóz- ható nagy folyamok, végtelen sík puszták, jól mívelt rónaságok, szőlővenyigével koszorúzott hegyoldalak, éjszaki tájak szakadékai Galiczia határán, délszaki pompában viruló növényzet a fiumei öböl partjain: mind ezt meg fogjuk itt látni és ismerni « Írásban és képben ».
Ez a mi Magyarországunk Istentől megáldott ország ; hegyeiben még kincsek rejtőznek, s szűz földjei vannak még nagy darabokban. Oly ország, mely a fölvirágzásnak még folyamatán van, s melyre nézve ma még inkább gazdagsági forrásainak
fültalálása és haszonra fordítása, mint azoknak fáradalmas és mesterséges föntar- tása a legközelebbi föladat.
A nyugati és éjszaki jelleg, a déli hév és a keleti népjellem, egymásba vegyülve találkoznak itten.
Szent István koronájának birodalma természetrajzi tekintetben is nevezetes biro- dalom : különböző állatfajok s földrészünk három égalji növényzetei határosok itt egy- mással. Mind természeti lényegében, mind éghajlatában, mind tájképi jellegében ki van fejezve az átmenet a Kelet és Nyugot között.
De nemcsak a természetvizsgáló talál Magyarországnak változatokban oly any- nyira gazdag vidékein tanulmányai számára folyton új anyagot, hanem a népismertetö iró is, ki a nép életének, fejlődésének és sajátosságának tanulmányozását tette föl- adatává. A népvándorlás utolsó hullám- vetései rendkívül érdekes csoportozatait hozták itten létre a különböző nemzetisé- geknek. A germán törzs nyelvi határának tőszomszédságában találjuk az éjszaki és
I
I
i
1
déli szlávokat hegyeken és rónákon ; kele- ten a románokat; magok a magyarok az ország szivében telepedtek le, csaknem kizárólag a rónákat szállva meg, kivéve egy törzset, a székelyt, mely egy osztatlan tömegben az ország keleti határát válasz- totta lakóföldének; németek a hegyes vidé- keken s elszórtan a síkságokon is laknak; e főbb néptörzseken kivül vannak még ruthé- nek, örmények, bolgárok, és czigányok is.
íme mind ezen népfajokat föl fogjuk keresni a magok lakóhelyén ; meg fogunk ismerkedni szokásaikkal és viseleteikkel, a jelenre úgy, mint a múltra tekintve ; meg fogunk ismerkedni történeteikkel és kifejlő- désükkel; látni fogjuk őket elöhaladásukban és mívelödésükben; egy szóval meg fogjuk ismerni egész életét és lényét a népnek, a hogy keletkezett s a hogy az általa lakott földhöz alkalmazkodott.
Annyi jó és balszerencse után, annyi viszontagságok változásain keresztül, annyi véres harcz multán, egy ezer éves küzdelem végén ma is ugyanazon haza földén élnek a magyarok, melyet egykor Árpád vezérlete
.^i^
alatt elfoglaltak, s Szent István koronájá- nak a természet által oly dúsan megáldott országaiban gazdag közmívelödési életet, eleven, elöhaladást s gyors fölvirágzást tudtak magoknak teremteni a magyar állam népei. És midőn ma a kelő nap Erdély határhegyei közül kiemelkedik, s ifjító suga- raival bearanyozza a gyönyörű rónákat, a ragyogó folyókat, a bujazöld mezőket, a szép városokat s a sötét erdőket : akkor egy olyan országot üdvözöl, mely magát eseményekben gazdag, hosszú történelem után a fölvirágzás és biztos gyarapodás boldog korszakához küzdte fel, — a mi szép Magyarországunkat.
fSi^j
'/A
itoj
A MAGYAR SZENT KORONA
BIRODALMÁNAK
FÖLDRAJZI ALAKULATA.
A magyar szent korona birodalmának földrajzi alakulata.
magyar szent korona területe Közép- Európa keleti részében fekszik, majd- nem egyenlő távolságban egy felöl az éjszaki sarktól, más felől az egyenlítőtől. Szépen kiszabta és kikerekítette a természet, s a szom- széd országoktól jól kiváló, szembetűnő határvonalakkal Mlöní tette el. A Kárpátok hegykoszorúja, az Em^ópa főgerinczét alkotó magas hegységi övnek legkeletibb tagja öleli körül; a határszéli bástyafal roppant ív alak- jában éjszakkeletre, keletre és délkeletre vonulván, a Duna dévényi kapujától, Pozsonytól, Erdély délkeleti sarkáig terjed; hossza több mint 1400 kilométer. De a Kárpátok hegyláncza még ott sem végződik be, csak irányát változtatja meg, hirtelen njrugatra kanyarodik, s még nagyobb magasságra emelkedve, Erdély déli
M. 2
10 .
oldalát szegi be; végre délnyugati irányban tovább vonulván, Orsovánál ismét a Dunáig ér.
A közép Duna Dévény és Pozsony között szép sziklakapun jut be Magyarországba; Váczig délkeleti, Vukovárig déli, Zimonyig megint délkeleti irányt követ, azután mint határfolyó keletnek tartván, Moldovánál felséges völgyszorosba lép, a melyből Orsovánál jut ki, a hol egyszersmind az országtól végképen elbúcsúzik. Az éjszaki határvonal jobbára vízválasztó hegygerinczeken halad ; a déli határt ellenben folyók jelölik, t. i. Orsovától Zimonyig a Duna, azután pedig a Száva és Una. A nyugati határvonal, Pozsonytól dél felé, nincsen oly élesen megjelölve, mint a Kárpátok külső övének mentében; de azt is többnyire hegygerinczek szabják ki, jóllehet ezeket néhány széles völgynyilás meg-megszakasztja. A felső Kulpánál a határ nyugatra kanyarodik a fiumei öböl éjszaki nyúlványáig, onnan délkeleti irányt követ a Quarnero keleti partjainak s a Velebit délkeleti szárnyának mentében, mely utóbbi Dalmátországtól választja cl ; a Zcrmagna forrásvidékétől éjszaknyugat-éjszakra kanyarodik Szluinon túlig, végre keletre fordulván, nemsokára az Unát éri el.
Az ekképen körülhatárolt területnek alakja majdnem egészen sza- bályos, csak délnyugati függeléke zavarja meg a tenger mellékén körded idomát, a mennyiben az messzire kinyúlik éjszaknyugatról délkeletre. Mikor a most úgy nevezett török Horvátország a Verbász völgyéig még a magyar korona területéhez tartozott, akkor ama nyúlvány is, mely a likai, ottocsáni és szluini kerületeket foglalja magában, jobban ki volt kerekítve és szabályosabban csatlakozott az anyaországhoz.
A magyar birodalom területe tehát egy tagban terjed el, egybefüggő folytonos földdarab, mely határozottan különváló földrajzi egyed. A közép Duna medenczéjéhez tartozik, sőt ennek legnagyobb részét foglalja magá- ban. Fő közlekedési útja a Duna, mely egy felől a nyugattal, más felől a kelettel kapcsolja össze. Mindenik jelentékeny folyója a Dunába szakad, csak éjszakon a Poprád s délnyugaton a tengermellék folyócskái nem egyesülnek a Dunával.
Az éghajlati s a többi természeti viszonyok nagy változatosságot mutatnak ugyan, mégis ugyanazon közös jellegre vallanak. Tehát az ország mind vízszintes szabásánál, mind folyórendszereinél, mind éghajlati s egyéb természeti viszonyainál fogva egységes, zárt, a szomszéd tartományok közül j()l kivák') terület. Mindazáltal határvonalai nem
11
olyanok, hogy a szomszéd országokkal való közlekedést lehetetlenné tennék, vagy csak szerfölött meg is nehezítenék. A Dunának már említett két kapuja utat nyit nyugatra és keletre; a Lajta, Rába, Mura, Dráva és Száva s más kisebb folyók völgyei számos utat nyitnak nyugat felé; a Száva és Duna déli mellékvölgyei a Balkán félsziget országaival engedik meg a közlekedést. De a Kárpátok külső hegykaréja sem oly zárkózott válaszfal, hogy az átkelést megakadályozná; sőt épen ott mutat számos mély horpa- dást, hágót és átkelő szorost, a hol aránylag nagy magasságra emelkedik. Az éjszaknyugati határlánczolat épen nem akadályozza a közlekedést a Vág, Morva és Odera völgyei között; más szorosokon kivül ott van az aránylag mélyen bevágódott jablunkai hágó, melyen át a vasútat minden nehézség nélkül ki lehetett építeni. A hegylánczolat legmagasabb csoportja a Babia gura, de ennek mind keleti, mind nyugati oldalán vannak elég kényelmesen járható utak. A Magas Tátra meredek, szaggatott sziklaormai járhatatlanok, de ezeket meg lehet kerülni s a keleti oldalon a Dunajecz felé kanyargó Poprád völgyén vasútat is lehetett építeni, mely Eperjesről Tarnovba visz. Nagyobb akadályul szolgál az éjszakkeleti határlánczolat, mindazáltal abban is vannak oly rések, melyek átjárókul kínálkoznak. Ilyenek a duklai, uzsoki, vcrcczkci hágók, stb. A duklai hágótól keletre 7 kilométer hosszú alagutat építettek azon pálya számára, mely a Bodrog és Szán völgyeit kapcsolja össze. A vcreczkei hágón át most épúl a vasút, mely a Latorcza és Sztrij völgyeit kapcsolja össze. Magasabbak azok a hágók, melyek Máramarosból, a felső Tisza völgyeiből Galicziába és Bukovinába vezetnek.
Erdély keleti határlánczolata magas és széles hegytömegekből áll, mégis számos hágóval és szorossal van kiréselve. Legnevezetesebbek a borgói, tölgyesi, gyímesi és ojtozi szorosok. A déli határlánczolat még magasabb; ebből tornyosulnak föl Erdélynek legregényesebb hegyóriásai. De épen a legmagasabb hegycsúcsok közelében vannak a legmélyebb horpadások, a legkényelmesebb átjárók. Ott nyílnak Brassó vidékén a bodzái, tömösi és törcsvári szorosok; a vasútat a tömösi szoroson s a predeáli hágón át építették Románia felé. Odább nyugatra a déli határ- lánczolatot épen a közepe táján, egész szélességében, az Olt töri át, s ott nyílik a felséges verestoronyi szoros, melynek tenger fölötti magassága csak 360 méter, holott a szomszédos hegycsúcsok 2400 méter magas- ságra tornyosulnak. A Zsilvölgy szorosában nincsen út; a vulkáni hágó
2*
12
útja is olyan, hogy szekérrel nem lehet rajta járni; de annál kényelme- sebb utat nyit a Cserna és Béla völgye, mely Orsovánál a Duna völgyére szolgál. Ott már vasút is van, mely Romániába vezet.
Hazánk tehát a szomszéd országokkal minden irányban sok és elég kényelmes utakon közlekedhetik. Csak egy irányban nincs könnyű közleke- dése, t. i. a tenger felé. Az a körülmény, hogy valamennyi folyója a Fekete tenger felé kanyarodó Dunával egyesül, kedvező annyiban, a mennyiben az ország ez által egységes jellemet kap s az egyes vidékek
Az Alföldről. — Tanya a Hortobágyon.
közlekedési vonalai egy közös góczpontban egyesíthetők. De más felől ugyanezt a körülményt kedvezőtlennek is kell mondanunk, a mennyiben a Duna egy nagyon félre eső beltengerbe szakad, melyet most a világforgalom útja alig érint, s mely a mi hatásunk körén egészen kivúl esik. Ellenben hazánk azon vidékét, mely a tengerig ér, nemcsak hogy valamennyi közle- kedésre szolgálható folyó kikerüli, hanem még egy felette rideg és zord, összevissza szakadozott, vízben szűkölködő, bajosan járható mészköves szik- lahát az anyaországtól el is választja. A magyar-horvát tengermelléket csak 111. Károly óta törekedtek műútak által az anyaországgal összekap- csolni s a vaspályát Károly városból Fiúméba csak igen nagy nehézségek
13
legyőzésével és nagy költséggel lehetett kiépíteni. E szerint hazánk a tengeri forgalomból a legújabb időig jóformán ki volt zárva.
Hazánk jól kikerekített, többnyire természetes határvonalokkal szegé- lyezett egységes ország, de belső szabása korántsem egyforma és egyhangú, hanem ellenkezőleg felette különböző és változatos. Sőt alig van Európában ország, a mely oly nagy s annyi ellentétet mutathatna fel, mint a magyar birodalom területe. Ott van a nagy Alföld, mely az országnak majdnem
A Magas Tátrából. — Tájrészlet az Öt tónál.
egy harmadát foglalja el s Közép-Európának legnagyobb síksága, melyről a tenger csak a legifjabb geológiai időszakban takarodott el. A Tisza két oldalán terűi éjszakról délre, a Latorczától és Munkács vidékétől a Dunáig, Zimonyig; tenger fölötti magassága 6o és l6o méter között változik, sík felszínét csak a folyók barázdái s egyes halmok és buczkák szakítják meg; nagy része erdőtlen puszta és sivár homok, de legnagyobb része dús búzatermő föld. A nagy síkság kevés változatosságot mutat, de mégsem oly egyhangú, oly kietlen, mint Kelet-Európa alföldje, s megvannak saját szépségei: egyes vidékei szintén különböznek egymástól. Kisebbített
14
hasonmását az ország nyugati részében találjuk, ott, hol egykor a Duna deltája volt, mikor az Alföldet még tenger borította. Ez a pozsonyi me- dencze síksága, mely a Duna két oldalán éj szakkelet-éj szakról délnyugat- délre terjed s Nagy-Szombat vidékétől Sárvárig, a Rábáig ér.
E nagy síkságokkal szemben a hegyes felföld a legnagyobb változatos- ságot mutatja; az ország éjszaki vidékeit foglalja el, egymással egyközú völgyek szeldelik, melyek délre nyílnak s ekképen utat nyitnak a meleg légáramlatoknak az ország határain égbe nyúló havasokig. Az egész felföld délre lejtősödik; valóságos lépcsőzetes föld. Nyájas mosolygó völgyek szelíd hajlású hegyekkel, vadregényes szakadékok meredek ormokkal és szaggatott sziklatetőkkel váltakoznak a felföldön; a hegyeket rengeteg erdők, a völgyiapályokat kaszálók és szántók foglalják el, a gömbölyded havasokon gyepmezők zöldellenek, és csak a legmagasabb és legmeredekebb sziklatetők kopárak és meztelenek, míg a déli kiágazások verőfényes lejtőin a szőlő díszlik.
Megint más szabása van az erdőntúli vidéknek, vagyis Erdélynek. Ez egy négyszegletű roppant fellegvár, melyet a természet épített fel s tolt előre a határtalan keleti síkságra, hogy majdan védelmül szolgáljon a keleti bai^bárság ellen. Magas bástyafalak övezik Erdélyt minden oldalról s belseje hullámzatos, egymással egyközű völgyektől szeldelt föltérség, mely seholsem oly laj)ályos, mint az Alföld, hanem mindenütt hegyes-völgyes. Magas és széles hegyöv választja el Erdélyt az anyaországtól is, mind- azáltal a nyugati oldalán emelkedő hegységek sok helyen át vannak törve ; a Szamos, a Körösök, a Maros- ezen réseken át jutnak a magyar Alföldre. A Kárpátok nagy hegykaréja Erdélyt erős karral kapcsolja Magyarországhoz s egyesíti vele egy testté.
Erdélylyel, ezzel a keleti fellegvárral átellenben áll az ország nyugati része, mely szintén négyszegletű, de egészen más szabású. Ez a Duna és Dráva köze, az ország legszebb, legáldottabb része ; egészben véve hullám- zatos dombvidék, csak a nyugati szélein s a közepe táján vannak magasabb és egybefüggő hegysorok; a Vértes-Bakony hegysoraitól délre már csak elszigetelt hegycsoportok sorakoznak Pécs, Villány és Szegzárd vidékein. Az egész területnek közepén, a Bakony aljában, a Balaton gyönyörű tómedenczéje terűi, maradványa az egykori tengernek.
A Duna és Dráva közéhez ama hosszú és keskeny földszalag csatla- kozik, mely a Dráva és Száva között terjed cl; hosszú, de alacsony
15
hegyláncz húzódik rajta végig, mint legdélkeletibb ága az Alpesck hegy- rendszerének. Ezen hegyláncz két oldalán a Dráva és Száva lapályai terülnek el, melyek a nagy Alföld öbölszerú nyúlványai. E szerint a Dráva és Száva köze egy felől a nagy Alföldhöz, más felől a Duna-Dráva közéhez csatlakozik.
Egészen más alakulata és természete van a Kulpától délre cső föld- darabnak s a tengermelléknek; ez leginkább elüt az ország többi vidé- keitől, elkarsztosodott sziklahátaival átmenetül szolgál a balkáni félsziget tartományaihoz.
így már a természet különbözően alakította és szabta ki az ország egyes nagy vidékeit s mindegyiknek megadta saját szépségeit; külön-külön arczulattal ruházta föl mindegyiket. Különböző kincsekkel is megáldotta; a hegyek gyomrába sokféle érczeket, kőszenet és más hasznos ásványokat rakott, a mezőségeket dús termőfölddel ruházta föl, s itt is, ott is üde forrásokat, csevegő patakokat, kanyargó ereket és méltóságos lassúsággal hömpölygő folyókat teremtett. Valóban a Kárpátoktól nagyszerű amfi- teátromként körülölelt ország, melyet a Duna, Tisza, Dráva és Száva öntöznek, szép és áldott föld, melyen boldog állam keletkezhetett.
Ezt az államot a magyar nemzet alapította s immár egy ezredév óta tartja fenn a legválságosabb viszontagságok közepette. A magyarok ott jöttek be az országba, a hol a határvető hegykoszoru legkeskenyebb. Átkelvén az erdős hegyeken, a völgyek nyilasait követték s akadály nélkül eláraszták az Alföldet. Azután a nagy síkságra szolgáló völgyeken fölfelé nyomulván, csakhamar a hegyes Felföld népeit is meghódoltaták ; átkeltek a Dunán is s a termékeny szép dombvidéket megszállván, a Száváig, sőt a tengerig száguldoztak el gyors paripáikon, líjui hévvel, hősi lelkesedéssel törtek előre hódító őseink, ki-kicsaptak a természetes határokon túl s had- járataikat nyugati és déli irányban messze vidékekre is kiterjesztették. De nem sokára felhagyván csapongó portyázásaikkal, a természet által kiszabott határok között telepedtek meg.
Már első vezéreink ösztönszerűleg és helyes tapintattal ott üték fel tanyájokat, a hol az ország természeti központja, szíve van, a honnan egyes vidékeit összegfoglalni legkönnyebben, kormányozni legjobban lehetett. Ezt a központot a Duna nagy hajlata jelöli meg; a Csepel szigete, Budapest környéke az a hely, a hol már Árpád töltötte pihenő napjait. Ezen a vidéken szögellenek egybe, érintkeznek egymással a nagy Alföld, az
IG
ejszaknyugati Felföld s a Duna és Dráva köze; itt metszik egymást az éjszakkeletről délnyugatra menő utak és a Duna vonala. A vasúti no itika, a mely napjainkban Budapestet tette az ország vasúti hálózatának csomó- pontjává, nem tett egyebet, csak a természet útmutatását követte.
Az egész országnak leg- nagyobb és egyszersmind középső vidéke az Alföld, s a magyar nép ezt szállta meg egész kiterjedésében; ez felelt meg legjobban természeti hajlamának s egyszersmind államalkotó ösztönének. Az Alföldről ter- jeszkedett kisebb-nagyobb tömegekben a völgyeken fölfelé az ország határszé- leiig. A török hódoltság és más viszontagságok az Alföld déli vidékein nagyon megfogyasztották a ma- gyarságot, s helyét nagy részt idegen jövevények foglalták el. Mindazáltal az Alföld s a Dunán túli és inneni alacsony dombos vi- dékek még most is főszék- helyei a magyarságnak, csak a székelyek szállták meg Erdély keleti magas fensíkjait és hegyeit. Az éjszak-nyugati Felföld a tótok ősi lakóhelye, az éjszak-keleti hegyes vidékeket a ruthének, a keleti hegyes vidékeket a románok szállták meg, mint későbbi jövevények. Ugyan- csak későbbi betelepülök a szerbek is, kik leginkább az Alföld déli vidékein s a Dráva és Száva között telepedtek meg. A németek különböző időkben jr)ttck be az országba; a régibb gyarmatok leginkább hegyes vidékeken
A délkeleti Kárpátokból. — Propaszta völgytorok.
17
telepedtek le, a későbbi jövevények pedig főleg a török uralkodás és háborúk alatt támadt hézagokat tölték ki. A különböző nemzetiségek tehát nagyjából a természettől kijelölt különböző országrészeken helyezkedtek el, mindazáltal mégsem úgy oszlanak el, hogy külön-külön területeken lak- nának egészen keveretlenül. Erdélyben hajdan három külön területet s három külön nemzetet különböztettek meg, de ott is vegyesen laknak a különböző nemzetiségek. Nagy népkeveréket találunk mindenütt, még
M*^^^
A magyar tengermellékről. — Fiume.
Horvát-Szlavonországban is. Legtömegesebben laknak az ország középső vidékein a magyarok, kik egyébiránt kisebb-nagyobb számmal a magyar állam egész területén előfordulnak. A magyarokon kivül a németek vannak leginkább elszéledve, de tömegesen csak néhány vidéken laknak.
A különböző nemzetiségek egymás mellett, egymással összevegyülve élnek évszázadok óta a nélkül, hogy valahol teljesen egymásba olvadtak volna. Az egyensúlyt, a kapcsolatot a magyar nép tartotta fenn köztük, a magyar nép, mely az államot megalapította s mely azt, nem tekintve
M. 3
18
egyéb erkölcsi és anyagi kiváló tulajdonságait, már létszámánál és elhelyez- kedésénél fogva is egyedül képes fentartani. Az egységes állam keletkezését és fenmaradását az ország földrajzi fekvése, vízszintes tagosúlata és dom- borzati viszonyai hathatósan előmozdítják. A kísérletek, melyek a századok folyamában az ország feldarabolását s a magyar állam szétbontását tűzték ki czélúl, mindannyiszor meghiúsultak; mihelyt a szenvedélytől elkapatott emberek kijózanodtak s a természet szavára figyelni kezdtek, az egységes állam legott megint helyreállott. Legsajátságosabb szabásuk van a Kulpától délre eső vidékeknek és a tengermelléknek, s ezek a vidékek csakugyan politikai tekintetben is némi önállóságot élveztek mindig, de az anyaország a tengeri kikötőket nem nélkülözhette s törekednie kellett, hogy azokat biztosítsa magának. A Dráva és Száva köze hajdan egészen össze volt forrasztva az anyaországgal, s a földrajzi tényezők most is a kapcsolat fentartására utasítják. Némileg sajátságos szabása van Erdélynek is, de maga a természet Magyarország fellegvárává teremtette ; még ki sem volt fejlődve mostani alakja, határszéli bástyafalai máris Magyarországhoz kapcsolták, fő völgyei már a neogén korszakban a magyar Alföld tenge- rének öblei voltak. S Erdélyt maga a természet annyival inkább utasítja a Magyarországgal való egyesülésre, minthogy neki magának nincsen föld- rajzi, természeti központja, a mint ezt a történelmi események is tanúsítják.
3*
'WV^WVAJVA.AA>VAyWW^A_AAAAJV>V>WWW>^A7i^A^VAJV-A^V7VA AyV i
|
n |
'//\ |
o |
0 |
'f\ |
f\ |
//•\ |
n |
agyarország történelmét már előre meg- szabta az ország földrajzi alakja. A Kárpá- toknalv szorosoktól alis- áttört összefűRRŐ hegyláncza erős határ éjszak és kelet felé, délen a Száva és a Duna választják el az országot szomszédjaitól; de a folyókon, bármennyire szélesek is, hajóval könnyen át lehet kelni, az ország tehát erre terjedhetett, de egy- szersmind innét volt fenyegetve is. Nyugat felé épen nincsenek természetes határai ; így az arra lakó népek kereskedésének, civilisatiójának, hatalmának nyitva áll; de azért önállóságát a mostani határok közt mégis mindig vagy fentartotta, vagy visszaszerezte. Az országot a Duna szeli keresztül hatalmas kanyarulattal éjszaknyugattól dél- keletre, hol a Kárpátok lánczán keresztül tör s útmutatója lett a népek vándorlásának Ázsiából Európába; mert a mint a vándormadarak a folyók mentében s a tengerpart hosszában húznak: ugy a népek is a tengert kerülik meg vándorlásaikban s a nagy folyók irányában haladnak előre.
22
A Duna tette hazánkat a népvándorlás országútjává már azon ős időkben is, melyekről még a hagyomány is megfeledkezett, de melyeknek nyomait és emlékeit feltaláljuk amaz eszközökben és fegyverekben, melyeket a mostani nemzedék ásogat ki a földből, melyek, bármily különböző nép lakta legyen is hazánkat, mindig azonos civilisatiőról tanúskodnak, az ország határain belül Dévény várától az Al-Duna szorosáig, s melyeknek sajátságos jellege főleg nyugat felé terjed s csak kis mértékben éjszak felé.
A megalith-korszakból, melyben az ős elefánt s a szarvorrú legeltek a Tisza partjainak ős erdőiben és mocsaraiban, s az ős medvék és hiénák rejtőztek a bihari barlangokban, alig maradtak fenn emberi kézzel alkotott emlékek, minők Franczia- és Angolországban oly gyakoriak. Nálunk nem találtak eddig dolmenek, menhirek és ingó sziklák nyomaira ; de a neolith- korban, midőn már a kövek kicsiszolása által alakították a szerszámokat és fegyvereket, elég súrú lakosság nyoma tűnik fel az országban. Alig van falu, melynek határában elő ne fordulna egy pár csiszolt kőeszköz, melyet gyakran mint amuletet használ a földmívelő nép. Ha a tehén nem ád elég tejet, ha a kis gyerek foga nehezen hasad: a régiség ez emlékeivel, melyeknek régi használatáról nem maradt fenn semmi hagyomány a nép közt, meg szokták dörzsölni a fájó részeket, a tehén tőgyét, a gyermek száját.
Ismeretes tény, hogy a csiszolt kőeszközök alakja az egész világon csaknem egészen azonos. Japánban, Khinában, Indiában és Egyiptomban szintén olyan, mint Európában; de ama körülményben, hogy a kifúrt eszközök száma nálunk aránylag sokkal nagyobb mint a szomszéd orszá- gokban, meg egy különös alakú, keskeny, hosszú s vastag vésőben, melyet nálunk igen gyakran ásnak ki, oly sajátságokat látunk, melyek hazánk lakóit már amaz időben is megkülönböztették szomszédjaiktól. Az Alföldön, hol kő nem fordul elő, állatcsontokat, különösen a szarvasnemúekét dol- gozták föl fegyverekül és eszközökül. A Tisza mentében mindenütt találunk halmokat, melyek az őskori emberek lakhelyeinek maradványaiból és hulladékaiból támadtak. Ezekből azt látjuk, hogy az akkori lakók halászatból és vadászatból éltek, de földművelést is gyakoroltak; az idő által meg- szenesített búzaszemek nem mutatnak semmi különbséget az akkori és mostani búza között. Kereskedelmi összeköttetés is volt már akkor és pedig a legtávolibb országokkal is. A kőkori sírokban oly tengeri kagylóból metszett nyaklánczokat találunk, minők csak a Vörös tenger vidékein fordulnak elő.
23
A Mátra hegységben még ma sem ritka a termés-réz. Ezt az őskori emberek is ismerték és idővel reá jöttek, hogy izzó állapotban meg- lágyul és kovácsolás által minden alakra idomítható. Rézből kezdték tehát fegyvereiket és szerszámaikat készíteni, kezdetben a csiszolt kőeszközök alakjára, s valamint ezeknél, inkább a súlyra, mint az élességre fordították fígyelmöket-; de később új, czélszerúbb formákat is találtak fel. Ily réz- eszközök, minők hazánkban igen gyakoriak , alig fordulnak elő Német- országon, Skandináviában és a lengyel földön ; de az osztrák alpesi tavak czölöp-építményeiben s a bieli tóban Helvécziában szintén találtak, még- pedig olyanokat, melyek a magyarországiakkal rokonok. Megjegyzendő még az is, hogy Czipi"us szigetén a legrégibb sírokból fúzfalevél-alakú tőrök és kések jöttek napfényre, melyeknek formája s a nyélbe való erősítése a legkisebb részletekig azonos a magyaroszágiakkal.
Azt a folytonos fejlődést, mely a csiszolt kőkorból a rézkorba vezetett át, félbe szakította hazánkban, mint egész Európában, egy új nemzet hódítása, mely a civilisatio magasabb fokán állt, a mennyiben fegyvereit és eszközeit bronzból készítette, melyek a kőkoriaktól és rézkoriaktól for- máikban lényegesen különböznek. Ez a nép tehát már tudta, hogy a réznek és ónnak bizonyos arányban való vegyítéséből oly fém kerül elő, mely akár az ónnál, akár a réznél keményebb, könnyebben élesíthető, s öntés által állítható elő. Ismerték tehát a bányászatot, kereskedelmi összeköttetésben álltak azokkal az országokkal, hol ón fordul elő és ismerték az ötvözés mesterségét. A régiségbúvárok az árja népvándorlással hozzák ezt a népet kapcsolatba, s csakugyan úgy látszik, hogy mindazok a népek, melyek Európa nyugoti részét lakják, a Paropamisus aljából indultak ki, s meg- kerülve a Kaspi és Fekete tengert, hatoltak a Dunáig s ennek irányában vándoroltak tovább a mostani Magyarországon keresztül. Helbig, a római archaeologiai intézet tudós titkára, ki az italikusok Pó-völgyi telepeiről értekezett, nem kételkedik, hogy e telepek őslakói éjszakkeletről érkeztek Olaszországba s a Magyarországon talált halmok csakugyan ugyanazon jelenségeket mutatják, mint a Pó-völgyi terra marék.
A bronzkor civilisatiójának emlékei egész Európa területén rokon- ságban állnak egymással. A régiségbúvárok azonban a formákra nézve több csoportozatot különböztetnek meg. A magyarországi bronzkori emlékek egyszerűbbek, mint a skandináviai, olasz- és francziaországi bronzkori emlé- kek. A kard, a véső, a ruhakapocs különös nemzeti sajátságot mutatnak,
24
mely hazánk határain túl csak ritka esetekben észlelhető, de a Duna középső medenczéjében a Kárpátokig mindenütt előfordul. Habár különböző népek laktak már akkor is az országban, civilisatiójuk ez emlékek szerint ugyanaz volt. A magyarországi sajátságos formákat ama rajzban állítottuk össze, mely e czikk elejét diszíti.
A vas használatával kezdődik a történelmi kor. Herodotos, kinek a Kr. e. V. században a Duna folyásáról még igen zavaros fogalmai vannak, az agathyrzeket, ■ — ezen, ugy látszik, thrák népet, — helyezi a mostani Ei-délybe. Az emlékek azt mutatják, hogy a Duna mentében főleg kelta törzsek laktak, melyeknél az úgy nevezett la téne fibula^ továbbá a vas késnek, tőrnek, lándzsának, kardnak és pajzsdudornak bizonyos sajátszerű formája, meg a kardkötöül szolgált jellemzetes vasláncz volt használatban. Mind e sajátság előfordul mindenütt, a hol kelták laktak : Francziaországban, Felső-Olaszországban, Svájczban, Bajorországban és Magyarországon, s a régi irók, legalább Nagy Sándor idejétől kezdve, csakugyan említik, hogy a mai Mag3^arország földén kelta törzsek laktak, melyeket a galata név alatt foglalnak össze, melyek azonban bizonyára már sokkal régibb időben telepedtek itt le. Megjegyzésre méltó, hogy a la téneivel egykorú hallstadti civilisatio nyomaira csak egy helyütt találtak eddig hazánkban, t. i. Somlón; ellenben a kelta emlékek az egész országban el vannak terjedve. Hiba volna e civilisatiót kicsLnyleni. A kelták már városokat építettek, és Carnuntumtól (Petronell) Bononiáig (Viddin) a Duna jobb partján mindenütt találunk városokat, melyeknek nevei még a római időben is kelta eredetről tanús- kodtak, névszerinti Scarabantia (Sopron), Sabaria (Szombathely), Bregetio (Szöny), Aquincum (Ó-Buda), Sopiane (Pécs), Mursa (Eszék), Carrodunum, Singidunum (Belgrád), stb. Ez a nép már érezte a vert pénz szükségét, használta a macedóniai ezüst pénzeket, sőt maga is vert pénzeket Fülöpnek, Nagy Sándor apjának ezüst tetradrachmái s a macedóniai városok pén- zeinek mintájára. Később a római pénzlábat fogadta el, s királyainak vagy a törzsnek nevével jelezte a pénzdarabokat. A keltákon felül germán törzsek, markomannok és quadok laktak a Kárpát alján, ezeken túl szlávok.
A kelta népben nem voltak államalkotó tulajdonságok, a különböző törzsek nem tudtak állandóan egyesülni, sőt sokszor egymás ellen is harczra keltek. Mint bátor katonák, a diadochok szünetlen háborúskodásaikor gyakran szegődtek zsoldosokúi Nagy Sándor utódainak szolgálatába, s még Egyiptomban is szolgálták a Ptolomaeusokat , honnét egy zsoldos szép
25
díszedényt hozott magával, mely az egyedi sírban találtatott s most a magyar nemzeti múzeum egyik dísze. E zsoldos nc'pnek elég alkalma volt felismerni a hellenista országok és királyok belső gyengeségét, s három magyai országi torzsé a tekto- sagok, tohstobojok es trokmok egyesültek
Bronzkori tárgyak
egy vezér alatt, kinek czime Biennus (Bre- hon) volt, s betörtek a Balkan felszigetbe, knaboltak Macedóniát es Thiaciat, s csak babonás félelmük, me- lyet egy rögtön támadt roppant égi háború idézett elő, ijesztette el őket a delphii Apolló -templom kirablásától s mentette meg Athénét és Peloponesust. Átmentek a Hellespontuson is, és har- mincz évig zaklatták Elő-Ázsiát rablá- saikkal és sarczolásaikkal, míg végre Attalus, a pcrgamosi király, döntő csatá- ban megverte és a hegységekbe szorította őket, hol Galata királyságot alapították. Attalus fia, Eumenes építtette fel azt a roppant fogadalmi oltárt, melynek gyö- nyörű márvány dombormúvei most a berlini múzeumot diszesítik. Ez volt a magyarországi galaták feletti győzelem- nek nagyszerű diadal-emléke.
M. 4
26
A Duna-vidéken maradt kelta törzsek a köztársaság vége felé újra meg újra összeütközésbe jöttek a rómaiakkal. Végre Augustus császár ural- kodása alatt a császár két mostoha fia, Tiberius és Drusus, hosszú háború után leverték a pannonokat, kik Bato vezérlete alatt elkeseredett harczban törekedtek megmenteni függetlenségöket. Az ókor egyik gyönyörű mű- kincse, az úgy nevezett Augustus apotheosisa, tartja fenn Tiberius e diadalának emlékét a bécsi régiségtárban. Ott látjuk a győzelmes vezért, a mint a diadalszekérről lelép, hogy Augustusnak és Líviának megadja a kellő tiszteletet, kik isteni alakban ülnek a trónon. Alól római katonák emelnek trofeumot s ott ül a földön hátrakötött kezekkel a legyőzött vezér, nyakán kelta torquessel, s övén alul kelta kaligába burkoltan.
Augustus alatt a rómaiak nem terjeszkedtek alább a Drávánál s a mostani Sziszek volt a tartomány fővárosa.
A mint gyakran történni szokott, a foglalást nem sokára lázadás követte, melyhez a független törzsek is hozzá csatlakoztak. Ez is leveretett s az egész dunántúli rész római kezekbe került. A kelta törzsek függet- lensége megszűnt, rómaiak foglalták el városaikat s kiszolgált katonáik itt telepedtek meg. így keletkezett itt az iparművészetnek egy külön tarto- mányi stylusa, melynek emlékeivel gyakran találkozunk a dunántúli sírokban. Ezek közt legjellemzőbbek a roppant nagy fibulák, melyeket a nők viseltek, s a kocsik, melyekkel a kelta nagy urak együtt temet- tették el mao-ukat. o
Róma nyelve hamar elterjedt a római közigazgatás alatt, ámbár a légiók, melyek itt tanyáztak, nem voltak rómaiak, sőt olaszországiak is csak igen ritkán, hanem elrómaiasodott spanyolok, belgák, angolok, szíriaiak és az alpesi tartományok lakói. Trajanus idejében Pannónia már nem különbözött más római tartománytól, a városok municipiumokká és coloniákká váltak s oly önkormányzattal bírtak, minőt a római polgárok szoktak gyakorolni.
Határtartományok mindig ki vannak téve a szomszéd barbárok betörésének, kiknek megfcnyítése néha kikerűlhetetlenné teszi a további foglalást és terjeszkedést. így történt ez Trajanus császár alatt az alsó Dunánál is, hol a dákok folyvást háborgatták Moesiát. A császár tehát Carnuntumban hajóhadat szervezett, utat vágatott a parti sziklákba az Al-Duna szorosában s a dákokat három hadjáratban megverte, Decebal király fővárosát, Sarmisegethusát — melynek ezentúl Ulpia Trajaaa lett
27
a neve, — bevette, s Erdélyt Dacia név alatt római provinciává alakította. A rómaiasítás itt is igen gyorsan haladt előre ; de míg Pannoniában a feliratokon nem találunk az istenek nevei közt idegeneket, hanem mindig csak rómaiakat, Neptunt és Jupitert, különösen mint Dolicheniust a mint bika hátán áll, Merkuriust és Marst, Junót, Dianát, Nemesist, Sylvanust és a nymphákat : Daciában Eponával találkozunk, s Mithras tisztelete sokkal terjedtebb, mint Pannoniában, sőt még palmyrai istennevek is fordulnak elő.
Trajanus hadjáratának emlékéül Rómában diadaloszlop áll, melyen az egész hadjárat dombormúvekben tárul szemeink elé. Kérdés azonban, vájjon a dákok öltözete, az övvel összetartott hosszú zubbony s alatta a széles nadrág, mely a bokánál össze van kötve s a tekintélyeseknél a rojtos palást, csakugyan híven tükrözi-e vissza a dák viseletet ez emléken, miután más emlékeken markomannokat, sőt keleti barbárokat is hasonló öltözetben látunk.
Pannoniát a Duna választotta el a szomszéd barbároktól, kiknek betörései ellen e folyó elég erős határnak látszott. Daciának nem lévén ily természetes határa, nyugat felé a rómaiak vallumot építettek és árkot, melyet sok helyütt még most is megismerhetünk; ez a limes Dacicus, melylyel több helyütt fogunk találkozni.
A Duna és Erdély közti vidéket, a mai magyar Alföldet, nem birták a rómaiak; itt ez időben a metanasta jazygok, a rómaiak szövetségesei, legeltették nyájaikat, s ezeket is árok választotta el az éjszaki germán barbároktól ; egy ilyen ároknak fennmaradt nyomait a nép ma Csörsz árkának nevezi.
A rómaiak nem tartottak oly nagy seregeket, mint a mostani államok; de a határtartományokban mindig több legio volt elhelyezve, mint a benső tartományokban, hol három századon keresztül a római békének fensége, „Majestas pacis Romanae" uralkodott.
Az élet a provinciákban utánzása volt a rómainak: kőútak könnyítették az összeköttetést a városok közt, hol a fürdő játszott oly szerepet a mindennapi életben, minőt jelenleg a kávéház ; a főhelyeken nem hiányoz- hatott az amphitheatrum; a városok közelében villák épültek; a határ- városokat a castrum jellemezte ; a forumot szobrok díszítették : szóval a római magával vitte szokásait, kényelmét, institutióit, s behozta a római nyelvet és életmódot az Atlanti oczeántól a Dunáig, rómaiakká téve a
28
nagyobb részt kelta fajú lakosokat. Ezek olvadtak össze legkönnyebben a rómaiakkal. Germán népek laktak ezeken túl a Rajna torkolatától a Fekete tengerig; ezek ellen kellett a római civilisatiót védeni a határ- tartományokban.
Tiberius diadalmenete. — Augustus apotheosisa.
A Duna balpartján, a Kárpátok aljáig markomannok és quadok laktak, kiknek vad vitézsége nem egyszer veszélyeztette a római provin- ciát. Marcus Aurelius császár alatt az összes németség egyesült a rómaiak ellen, s a markomannoknak sikerült az első támadás; átkeltek a Dunán s pusztítva terjedtek el egész Pannoniában s már-már az olasz határokat
29
fenyegették. A császár hadjáratra készült tehát ellenök, s hogy e miatt új adókkal ne kellessék terhelni népeit, elárvereztette Rómában a császári kincseket. Maga is személyesen Carnuntumba ment ; ez volt a főhadiszállás, itt készítette elő a hadműveleteket. Három évig tartott a háború, míg a markomannok és quadok leverettek. A császár személyesen is részt vett e harczokban, s részint Carnuntumban, részint táborában a Garan völgyé- ben irta meg hires bölcselkedő tanulmányait, melyekért a philosophus melléknévvel ruházták föl. Itt történt, hogy a sereg egyszer a vízből kifogyva a legnagyobb szükségbe esett, melyből csak egy rögtöni zápor mentette meg. Ez a jelenet, Jupiter Pluviusnak e csodája, egyik legisme- retcsebb és legérdekesebb jelenete a császár domborműves emlékoszlopának Rómában, melyen a markomann háború részletei vannak kifaragva.
A császár Bécsben halt meg; fia, Commodus a már úgy is óriásilag kiterjedt római birodalom határait nem akarta új tartományok megszer- zésével még tovább, a Kárpátokig kiterjeszteni ; a Dunát elég erős határnak tartotta; de ezen időtől fogva a Pannoniában tanyázó légiók különös figyelemben részesültek, s érezték is jelentőségüket, hogy a római birodalom sorsát sokszor ők döntötték cl. Commodus megöletése után a pannóniai légiók vezérüket, Scptimius Severust kiáltották ki császárnak, ki Rómában dynastiát alapított.
Ezentúl is főleg Pannoniában kellett a római birodalmat a barbárok betolakodása ellen védelmezni; mert ama roppant mozgalom, melyet mi a népvándorlás nevével szoktunk jelezni, a népeknek keletről és éjszakról a civilizált dél és nyugat felé előnyomulása, már ezen időben kezdett jelentkezni.
Negyvenhárom évvel később ismét az a sereg, mely Syrmium körül tanyázott, kiáltotta ki a thrák Maximinust császárnak, kinek uralkodása csak rövid ideig tartott.
Épen azon időben, a melyben a germán népek Európában, a sassa- nida persák Ázsiában megújíták támadásaikat a római birodalom ellen ; a császárok mindig változtak ; minden provinciában támadtak ellencsá- szárok, de mindegyik az egész birodalmat követelte magának, melynek összefüggése oly erős volt még, hogy a trónkövetelők egyikének sem jutott eszébe saját tartománya függetlenségét, vagy külön királyi koronát követelni. Húsz évig tartott a rendetlenségnek és gyalázatnak ezen kora, mely alatt a német törzsek hol fegyveres csapatokban, hol békés beván-
30
»
p •^
o
■o
p. o
3 o* o
B
Cs < a
ff
O
isr*
B
31
32
dorlással tolakodtak a határtartományokba. Ekkor a pannóniai születésű Claudius császár megverte a góthokat, Syrmiumban történt halála után pedig ismét egy honfitársa : Am'elianus kiáltatott ki császárnak a pannóniai sereg által. Ez a római nép tekintélyét helyreállította ugyan keleten és nyugaton, de engedve a szükségnek, kivonta Erdélyből a római sereget s átengedte a tartományt a betóduló góthoknak. Aui^elianus halála s Tacitus rövid uralkodása után ismét pannóniai eredetű császár lépett a trónra, Probus, ki szülővárosának, Syrmiumnak közelében az első szőlőket ültette hazánkban s a belvizeket lecsapoltatta katonái által. E megalázónak tekintett munka felbőszítette a sereget, fellázadt s megölte Probust. Ez a császár telepített góthokat alsó Pannoniába, s ezentúl szokássá lett barbár zsoldo- sokkal egészíteni ki a praetorianusokat.
Midőn a nagy Constantinus fiával, Constantiussal szemben Magnentius kiáltatta ki magát császárnak s az egész nyugat seregei hozzá szegődtek, míg a keletiek Constantiusnak maradtak hivei. Mursa, a mostani Eszék mellett történt az összecsapás 351. évben Kr. sz. u. Itt vérzett el a római birodalom seregeinek java; a háborúban Constantius győzött, de a római véderő meg volt törve, s ezentúl csak nehezen tudott a német törzseknek ellentállani, melyekhez már szlávok is csatlakoztak.
I. Valentinianus császár, ki szintén pannóniai eredetű volt, helyre- állította a közigazgatást és sikeresen küzdött meg a barbárokkal ; megverte a góthokat s békét kötött velük, de a sai-matákkal egyesült quadok ismét betörtek Pannoniába, s kevésbe múlt, hogy egy császári herczegnő : Constantia, a nagy Constantinus unokája, hatalmukba nem esett. A császár ennek hirére Trierből Syrmiumba sietett, s innét fel Bregetióba (Ó-Szőny), honnét a quadok tartományába beütött, s megfenyítette őket. Midőn 375-ben még egyszer ellenök készült s ők követséggel akarták dühét ki- engesztelni, a fogadásnál ismét annyira tűzbe jött, hogy fenyegető beszéde alatt szélütés érte. A légiók Justina császárnéhoz, ki a szomszédságban időzött, azonnal küldöttséget indítottak, meghívták a táborba, hol csecsemő fiának, II. Valentinianusnak, kit a császárné ölében tartott, hűséget esküd- tek oly lelkesedéssel, mint tizennegyedfélszáz évvel később a magyarok Mária Teréziának.
A népvándorlás kora.
Hosszú volt a római császárság- halálküzdelme ; trónkövetelők harczai, a régi vallás kiirtása, az arianusok és katholikusok vitái, a birodalom felosz- tása fölemésztek az életerőt, s ime most egy új nép jelent meg Európában a Fekete-tenger mellékén s a Duna mentében : a hunok, kik a góthokat magok elől tovább szorították nyugatra. Más fajhoz tartoztak ezek, mint a germánok, szlávok és rómaiak, s Attilában, Mundzuk fiában, oly állam- férfit nyertek királyul, ki képes volt a legkülönbözőbb népeket kormánya alatt egyesíteni. Góth és gepida királyok elismerték felsőbbségét s gyara- pították udvarának fényét, melynél Aétiusnak, a rómaiak legjelesebb hadvezérének fia, Carpilio, hadi neveltetése végett időzött. Aétius maga is ismerőse volt Attilának, kivel Rugilasnak, az elébbi hún királynak udva- ránál barátkozott meg, midőn Attila nagybátyjánál elébb mint túsz, később mint száműzött töltött néhány évet.
Ostrogóthok, gepidák, alánok, rúglak követték az idegen származású vezér zászlaját, mert bíztak szerencséjében s meghajoltak fejedelmi sze-
M. 5
34
mélyisége előtt. Fenn is tudta tekintélyét tartani. Attila minden körülményt felhasznált, mely személyes méltóságát népei előtt szilárdíthatta. Egy hún pásztor felásott egy kardot, melynek a földből kiálló hegye megsebezte volt legelő tehene lábát s e kardot különös, szokatlan alakja miatt a királyhoz vitte, ki azt mint a had-isten jelvényét s a mennyekből leejtett olyan ajándékát fogadta, mely a világ meghódítását jelenti. Olyan őskori bronz kard lehetett az, minőt most is sokszor, s nem is oly mélyen találunk a föld alatt. A népek ebben látták a világuralom jelvényét és zálogát, s rombold előnyomulásuk csakugyan ellenállhatatlan volt. Elözönlötték az országokat, megtörték, kirabolták, elpusztították a városokat, mert a nomád pásztornépek nem szokták meg a városi életet, sátrakban vagy könnyű faházakban tanyáztak, nem érezték magukat jól a városok kőpalotáiban.
II. Theodosius, a keleti császár, félelmében ráállt, hogy évi adót fizessen a hún királynak s nehogy népei ezen megütközzenek, a birodalom vezé- rének nevezte ki, hogy az adó a hivatalos fizetés szinét viselje. A béke azonban nem tartott soká ; megtörésére mindig találkozik ok annak, a ki keresi. Attila a Balkán félsziget egész szélességében elözönlötte népeivel a byzanti tartományokat, kirabolta és feldúlta a városokat, mígnem a császár a béke föltételeit elfogadta. Követséget is küldött Attilához, melynek egyik tagja, Priscus Rhetor, leirja a hún királynak a Tisza partján, körül- belől a mostani Szeged táján állott faházát, s a lakomát, melyen királyok ültek Attila asztalánál, dalosok énekelték tetteit s a vendégek arany kupák- kal köszöntötték föl egymást. Az udvarnál keresztény és pogány, római polgár és ázsiai barbár vegyültek össze a germán törzsek képviselőivel.
Attila valóban világuralomról álmodott. A barbár népek, a mint előre haladott, mindenütt köréje sorakoztak. Elsőben is a nyugati birodalmat támadta meg, GalHa volt hadjáratának czélja. Útközben a türingiek és a frankok csatlakoztak hozzá, s pusztítva rontottak be a mostani Franczia- országba, mire ürügyet a királyi házban fennálló viszály adott. Meroveust, Chlodvig király kisebbik fiát, Valentinianus császár pártolta, bátyjának ügyét pedig Attila karolta fel, ki most mint Valentinianus császár nővérének, Honoriának jegyese is fellépett, s osztályrészét követelte, mert az elkesere- dett herczegasszony, a ki egy ballépése következtében csaknem fogoly volt a császári udvarnál, titkon gyűrűt küldött a hún királynak. Valentinianus visszautasította a barbár sógorságot, mire Attila pusztítani kezdte Galliát, feldúlta Metz városát és épen Orleanst ostromolta, midőn a római sereg
35
közeledése Aétius vezérlete alatt a várost az ostrom alól fölmentette. A visigóthok királyuknak és fiainak vezérlete alatt csatlakoztak a római vezérhez s a két roppant sereg a catalauni mezőségen ütközött össze.
A harcz elkeseredett volt s reggeltől estig tartott. Háromszázezerre teszik a holtak számát, köztük volt Theodorik, a visigóth király is. De a csata még sem volt döntő. Meg- akasztotta ugyan Attila előhaladását és rábírta őt, hogy vissza felé induljon, de a visigóthok is visszamentek a Pyrenékhez, Aétius pedig és Meroveus nem merték bántani Attila király visszavonuló seregeit. A híresztelt római győzelem nem törte meg a hűn királynak sem erejét, sem félelme- tességét. Tavaszszal ismét követelte Honoria kezét és osztályrészét, betört Olaszországba, bevette és elpusztította Aquiléját s kirabolta és megsarczolta a felső-olaszországi városokat.
A keresztény legenda szerint Francziaországban Szent Lupus imája mentette meg Troyes városát. Szent Genovéva Parist és Szent Ányos Orleanst Attila dühétől, míg Ital iában Nagy Leo pápa szónoklata és Valen- tinianus császár ajándékai engesztelték ki a hún királyt, hogy Rómának meg- kegyelmezzen s roppant prédájával visszatérjen a Tisza partjához. Itt 453-ban, épen nászéjjelén, szélütés érte Attilát s birodalma épen oly hamar szétbomlott, mint a mily hirtelen keletkezett, mert a barbár népek szövetsé- gén alapult, melyeket csak egy nagy személyiség tekintélye tarthatott össze.
Midőn Attila fiai az örökség felett egymással harczba keveredtek, a germán törzsek az egymás közt dulakodó hunokra reá támadtak s visszaszo- ríták őket a Fekete-tengerhez. A gepidák maradtak az uralkodó nép a Dunáig, a régi római provinciát, Pannoniát pedig az ostrogóthok szállották meg.
5*
Aétius, a monzai diptichonról.
36
Attila életpályája habár rövid, mégis oly fényes volt, hogy emléke kortársaira és utódaira maradandólag hatott; a latin népek „Isten ostora" - nak nevezték s azt mesélték, hogy még a fú is kiszáradt ott, hová lova a lábát tette; a germán népek hőskölteményeiben ellenben a hűn király személyisége méltósága által magaslik ki az öt környező hősök közül.
Két évvel Attila halála után született a Dunánál tanyázó ostrogóthok közt Theodorik, a német hősköltemények legnépszerűbb alakja. A byzanti
A nagy-szent-miklósi arany lelet. Allitólag Attila kincse.
császár pénzzel és kincscsel fizette meg évenként az ostrogóthok barát- ságát, de a szomszédság folyvást alkalmat adott vitákra, határvillongásokra és háborúra. Theodorik, a mint atyja halála után az ostrogóthok trónjára lépett, betört a Balkán félszigetre s pusztította Macedóniát és Thraciát. A ravasz byzantiak békét kötöttek vele, kiengesztelték kincsekkel s figyel- mét Olaszországra fordították, hogy a kincses országot szerezze vissza a byzanti császárnak. A terv megtetszett a királynak, ki egész népével végkép elhagyta Pannoniát, az Alpeseken keresztúl Olaszországba hatolt s a római császárság romjain góth királyságot alapított.
■ól
A gepida volt most az uralkodó nép a mai Magyarországnak a Dunától keletre cső részeiben, s nem kcvésbbé veszedelmes szomszédja lett a keleti birodalomnak, mint elébb a góthok. Justinianus császár meghívta tehát a longobardokat, telepedjenek le Pannoniában, az avaroknak pedig, kik most jelentek meg először Európában, s földet kértek a császártól megtelepedésre, oda engedte az alsó Duna balpartját. Még előbb szláv népek is jöttek át a Kárpátokon s benépesítek az elpusztult országot. Némely" erdélyi hegységek és folyók még most is szláv neveket viselnek.
A nagy-szent-miklósi arany lelet. Állítólag Attila kincse.
habár a népvándorlási idők krónikái nem említik az időt, melyben Erdélyt szlávok lakták volna.
A longobárdok, gepidák és avarok nem maradhattak soká békében egymás mellett. A harcz először is a longobárdok és gepidák közt ütött ki a Duna partjain. A csatában Alboin, a longobard királyfi, leszúrta a gepida király fiát s ezentúl helyet követelt magának a hősök közt a királyi lako- mákon apja asztalánál. Az öreg király azonban kijelentette, hogy ez csak akkor történhetik meg, ha idegen király övezi fel karddal germán módra. A bátor ifjú egyenesen a gepidák királyához, Kunimundhoz ment s megkérte.
38
fegyverezze fel őt a germánok szokása szerint. A gepida király vendégszere- tettel fogadta ellenségét, ki egyik fiát megölte volt; leültette asztalánál annak helyére, s midőn az elmaradhatatlan szóvita a longobard és gepida királyfiak közt már-már tettlegességekre vezetett, védelmébe vette vendég ellenét 8 fölfegyverezte germán szokás szerint, még pedig megölt fiának kardjával.
Alboin uralkodása alatt újra kiütött a háború a gepidák és longobárdok közt ; Alboinnal most az avarok egyesúltek a gepidák megsemmisítésére. A döntő csatában a két király találkozott ; Alboin levágta Kunimundot s a győzelem után aranyba foglalt serleget készíttetett koponyájából, a megölt király leányát pedig, a szép Rosamundát feleségül vette. Alboinnak és vitézeinek híre elterjedt mindenhová, s midőn Narsest, Justinianus császár hires vezérét, ki a góth birodalomnak Olaszországban véget vetett volt II. Justinus alatt, a császárné méltatlanul megsértette, ő hivta meg a longo- bardokat Olaszországba. A longobárdok most mind kivándoroltak a Duna mellékéről, hol a gepidák hatalma meg volt törve, s ezentúl az avarok uralkodtak a Kárpátoktól a Dunáig, többnyii'e szlávok felett, s állandó birodalmat alapítottak, mely harmadfélszáz évig maradt fenn.
Baján volt az avarok első és legfélelmetesebb fejedehne, kinek har- rainczkét évi uralkodása alatt a byzanti császár évenkénti fényes aján- dékokkal fékezte harczias szeszélyét. De a háború még sem volt mindig kikerülhető, s az avarok nem egyszer törtek be Mősiába, Macedóniába, Thraciába s megsarczolták a vidéket, bár a várostromlás mesterségét soha sem tudták megtanulni. Kegyetlenség, pusztítási vágy s megbízhatatlanság, mely az adott szó szentségét nem ismerte, jellemzi uralmukat. Kétszázezer fegyverfogható harczost tudtak kiállítani; a gepidák rabszolgáik voltak; hogy pedig legyenek földművelő jobbágyaik is, katonáik is a szüntelen harczokban, szlávokat telepítettek az országba.
Bajánt utolsó éveiben a szerencse elhagyta ; Mauricius császár vezére, Priscus öt csatában verte meg az avarokat s a Tiszáig nyomult, de győzel- mét nem értékesíthette, mert Mauricius megöletése s a byzanti viszályok visszaszólíták Priscust a fővárosba. Baján utódja ismét folytatta betöréseit a görög birodalomba, de Heraclius császár békét kötött vele s adófizetője lett, hogy a persa háborúra szabad kezet nyerjen. Az avar Khagán még kétszer levonult Byzanczig seregével, szövetkezett a persákkal, ostromolta a fővárost, de kénytelen volt visszavonulni. Ekkor telepedtek be a horvátok a Száva és Dráva közé egész a tengerig, s a szerbek az Al-Duna jobb partjái'a.
39
Az avarok ezentúl békésebbek lettek, a bor, a jóllét és a kereskedés által elpuhítva. A szlávok feltámadtak ellenök, de ők azért még mindig félelmetes ellenei maradtak a szomszéd nemzeteknek és országoknak, míg végre a nyolczadik század végén több évig tartó irtó háborúban Nagy Károly és frankjai végkép legyőzték őket. Két oldalról, Bajor- és Olaszországból történt a táma- dás. Pipin, a császár fia, bevette az avarok erődítéseit, melyeket a krónikák avar gyiiriikwús.^ ringeknúí neveznek, s elszedte tőlök ama roppant arany és ezüst kincseket, mel3^eket harmadfél század alatt összeszereztek, s azokkal a birodalmában levő templomokat aján- dékozta meg.
A történetirók följegyzései Magyar- ország népvándorlási koráról, s külö- nösen az avarok uralmáról nagyon hiányosak ; közigazgatásukról és múvelt- ség-ökről hallo-atnak; annál nevezete- sebbek azon időből a kincs- és sírleletek, melyek e népek kultur-életéről tesznel<: tanúságot s azt mutatják, hogy ezek az úgy nevezett barbár népek nem voltak minden civilisatio nélkül.
A római uralom Pannoniában 400 évnél tovább tartott; a hunoké, ostro- góthoké , gepidáké és longobardoké együttesen valamivel tovább egy szá- zadnál ; két és fél századig uralkodtak az avarok. Mind e különböző népek sok emléket hagytak magok után az országban ; de a mit a rómaiak építettek, azt a népvándorlás harczai és rombolásai csaknem egészen tönkre tették. Míg nyugoton a római városok mostani elnevezésében még mindig reá ismerünk a régi névre, bizonyságául annak, hogy ezek egészen soha el nem pusztultak és lakóiktól egészen meg nem fosztattak : addig
"■»*
Pannóniai nőalak, domboniiű a nemz. múzeumban.
40
hazánkban csak Sziszek és Szerem nevében ismerünk rá Sisciára és Syr- miumra ; valamennyi többi római város mostani neve tökéletesen eltér a régitől, a mi azt bizonyítja, hogy ezeknél még a hagyomány is megszakadt, hogy több emberöltőn át lakók nélkül, elpusztult állapotban maradtak s egészen új nemzet által épültek fel újra, mely még régi nevöket sem ismerte s így hézag támadt a hagyományban a régi és az új világ között. De ama népek, melyek a római műveltséget az utolsó nyomig eltörülték s gyakran még az elébbi kor sírjait is kirabolták, még sem voltak műveletlen vadak. Egyéb emlékeket ugyan nem hagytak sírjaiknál, de a mit azokból felásunk, az elég világot vet e népek és idők kultur-életére. Lehetetlen ugyan meg- különböztetni a népvándorlás idejéből származó sírleletek nemzetiségi eredetét; de a kor műveltségének jellege egész Európában ugyanaz és sok tekintetben oly magas fokú, hogy kitűnő tudósok is byzanti ajándékoknak és hadi sarcznak nézték a sírok kincseinek kitűnőbb részét. Oly szép, oly fejlett technikáról tanúskodnak ez emlékek, hogy azoknak eredetét magasabb, meg nem szakított hagyományú műveltségnek akarták tulajdo- nítani; de, a mint e leletek folyvást szaporodtak, végre el kellett ismerni, hogy belföldi készítmények, nem pedig behozott idegen árúk.
A sírok ez időben majdnem mind sorosak. Az elégetés nyoma ezekben csak ritkán fordul elő. A vázakat kelet-nyugoti irányban találjuk eltemetve, arczukkal a kelő nap felé fordítva. Az ékszereket a sötétvörös dalmatinnak (almandin) arany vagy ezüst rekeszekbe foglalása jellemzi; a keszthely-vidéki sírmezőkben, melyeket dr. Lipp Vilmos premontrei kanonok ásott föl, rendszeresen előfordul a fülbevalónak a római alaktól egészen eltérő formája, filigrán munkában, hol aranyból, hol ezüstből, hol bronzból, még pedig nagy mennyiségben, milyenek felső Olaszországban és Franczia- országban is találhatók, de csak igen ritkán. Ügy látszik, hogy ez volt az ostrogóthok és longobárdok első idejében az uralkodó női divat; a római Stylus melltúvé változik át, a római és pannóniai fibula használata meg- szűnik, a korongfibula jő divatba, melyen a római traditio sokszor félre nem ismerhető.
A férfiaknál a csat jő általános használatba, tehát szűk ruha és bőr öv, bronzból, ezüstből és aranyból gazdagon kivert tagokkal és szijj- végekkel díszítve. Kard csak ritkán fordul elő a halott mellett, s ha mégis van: az egyenes, két élű, hosszú; ellenben a tőr és a kés nem hiányzik soha az úri vázak mellől; a főnököknél a ló temettetett el urával, a kutya
41
gyakran a no mellett, a mókus a gyerekkel. Üveg csészéket is találunk az ily népvándorláskori sírokban s a nők nyakán üveg klárist. A római bronzpénzek, melyek e sírokban találtatnak s III. Valentinianusig nyúlnak vissza, bizonyítják, hogy itt a népvándorlás első korával van dolgunk, melynek ékszereit fogságba ejtett rómaiak is készíthették itten.
Azok a sírok, melyek a bennök talált byzanti aranyérmek nyomán már az avarok idejébe sorozhatok, még sokkal gazdagabbak. A női ékszerek többnyire aranyból készültek, néha ezüstből; ha bronzból valók, gazdagon meg vannak aranyozva, sőt néha finom aranylemezzel be vannak vonva. A fülbevalók alakja most főleg a felfordított pyramis gyöngydiszszel, a fibula feje félkörű s golyócskákkal van körülvéve, a gyűrűk, karpereczek s nyak- lánczok almandinokkal rakvák ki. A népvándorlás egész korszakában a szijjvégek és övcsatok díszítései nem sokat változnak, többnyire növényeket utánoznak vagy egyszerű szijjfonadékot ; a griff, a madárfej és a sár- kányfej is gyakran használtatott a díszítések motívumául. De mind e díszítések sokkal egyszerűbbek, józanabbak s kevésbbé bizarrok, mint azok, melyek a skandináv országokban fordulnak elő. Jellemző ez időben a kengyelvas , mely most jelentkezik először Európában ; a göi"ögök és rómaiak nem ismerték; a hunok és avarok hozták be.
A mi a vallást illeti, a kereszténység többször tűnt fel a mai Magyar- ország területén. Már Marcus Aurelius seregében, melyet a quadok ellen vezetett, voltak keresztények, s ezek száma Constantinus császár ideje után folyvást szaporodott. Tertullianus tanúsága szerint a III. század elején már a sarmata, dák, germán és scytha népekhez is eljutott a kereszténység. A 325-ben tartott nicaeai zsinaton Domnus, „a pannóniai provincia püspöke" is részt vett. Az V. században Syrmiumban egy érsekség s több püspökség állott fönn. Épen ez időben különböző vándor népek költöztek be a biro- dalomba, melyek azonban lassan-lassan mind megtértek, de, minthogy germán észjárásuknak Arius tana tetszett , ők voltak a legmakacsabb ariánusok. Attila és az uralkodó hún faj nem vette fel a keresztségét, de az udvarnál a legnagyobb türelmesség uralkodott, keresztények és pogá- nyok ugyanazon tálból ettek a fejedelem lakomáján. A germán népek kitakarodásával s az avar birodalom megalapításával a keresztény elem aláhanyatlott e földön. A szlávok, kik ez időben az országban mindinkább elszaporodtak, s az avaroknak Nagy Károly által történt legyőzetése után az ország szélein, a mai Horvátországban, Zalában s a nyugoti Kárpátok alján
M. 6
42
államokat is alapítottak, csak a IX. század vége felé hagyták el pogány hitüket, de az avarok közt már régebben megtaláljuk a kereszténység nyomait, sőt fejedelmek, Tudun, el is fogadta a keresztvizet, midőn Nagy Károly udvarába, Aachenbe ment s ott békét és szövetséget kötött ; de ismét visszaesett a pogányságba, midőn látta, hogy nem nyer oltalmat ama szlávok ellen, kik felett az avarok az előtt uralkodtak, s kik most volt uraik felett uralkodni akartak.
Nem sok emlék hirdeti hazánkban a kereszténység ez első időszakát. A pécsi székesegyház kriptájának falfestményei még a hanyatló római időkből valók. A nemzeti múzeumban levő szegzárdi szép sarkophagot Apolló és Marsyas domborképe diszíti ugyan, de a benne talált üveg edény (vas diatretum) keresztény feliratú. Az avarkori ozorai leletben is fordul elő arany kereszt. Szent Jeromos, a hires egyházi atya, ki a szent irást latinra fordította, pannóniai születésű volt, úgy szintén Szent Márton, Tours hires püspöke is; szóval hazánkban a kereszténység soha sem szűnt meg végképen.
A vezérek kora.
A magyar nemzet eredetét a történelem előtti őskor homálya borítja. A hagyományok a nemzet bölcsőjéül Scythiát, éjszaknyugoti Ázsia fensíkját, a pusztai lovas népek tanyáját, emlegetik, A magyar nyelv szerkezete s ősi szavai arra mutatnak, hogy a magyarság a legrégibb korban finn népek köréből szakadt ki ; de ugyancsak a nyelv tanúságai azt is igazolják, hogy a magyar faj századok hosszú során érintkezett török-tatár fajú népekkel, s azok körében fejlődött olyan lovas harczias nemzetté, a milyet Európa népei csak a Volgán túlról beözönlőit hunokban, avarokban és bolgárokban ismertek.
A történelem világánál a magyar nemzet hazáját, honnan Európába költözött, a Közép-Volgától keletre, az Ural hegyláncz mellékén, az ősi Bolgárország és a baskír föld között találjuk. Ide utasítnak bennünket a hazai krónikáinkban föntartott hagyományok ; itt találta a mongol hadjárat előtt néhány évvel a magyarok őseinek maradékait az azok megtérítésére IV. Béla által küldött magyar dominicanus szerzetes, Julianus; itt emlegetik a XIII. század közepén a mongol khánhoz követségben járt Plan-Carpini,
44
Asccllinus és Ruisbroeck szerzetesek az általok Magna Hungariá-'Oxik. nevezett ősi Magyarországot.
Ez ősi honból vonult ki a magyar nemzet nagyobb része, a X. századi byzanti császár, Konstantin tudósítása szerint, nyomatva az Etil (Volga) és Jajk (Ural) folyók közt tanyázott besenyőktől, kiket viszont a velők szomszéd úzok és kozárok szorítottak. Mint hullám hullámot, úgy hajtott nép népet maga előtt.
Az új hont kereső magyarság először Lebcdiában, az Alsó-Deneper és Don közötti síkon ütötte föl sátrait, a besenyőkkel ellenséges kozárok szomszédságában, kiknek a török fajú népek közt legrendezettebb s leg- hatalmasabb állama Krímben, a Fekete és Azovi tenger éjszaki partjain és a Kaukázus hegyláncz fölötti síkon terűit el. Itt szövetségben élt a kozárokkal s részt vett azok háborúiban három esztendeig. Ekkor a kozárok által megvert besenyőktől nyomatva, ismét tovább volt kénytelen vándorolni Atel- vagy Etelközbe, a Deneper, Búg, Neszter, Prúth és Szeret folyók közötti síkságra ; míg a kisebb rész a nemzet testétől örökre elszakadva, kelet felé indult, s Persia határaihoz közel, a Kaukázus éjszaki mellékén telepedett meg. A magyarok elhagyott szállásait ekkor az erősebb besenyők foglalták el, mintegy választó falat képezve az előbb szövetséges magyarok és kozárok közt.
A nemzet eddig törzsekre és nemzetségekre oszolva közös fejedelmet maga fölött nem ismert; most a vándorlás viszontagságai égető szükségnek ismertették föl vele az erők összpontosítását, a törzsek közötti laza kötelék szorosabbra fűzését. S a törzsek főnökei a nemzetgyűlés színe előtt vezérökké és parancsnokukká az agg Almos hős fiát, Árpádot választák, kozár módra paizson magok fölé emelek, és a keleti népek szokása szerint karjaikat megmetszve s omló verőket egy edénybe elegyítve, neki ünnepélyesen húséget esküvének.
E vérszerződéssel, melyben a nemzet kötelezte magát, hogy vezért mindig Árpád véréből fog választani, mely biztosította a törzsfőnököket, hogy a vezér tanácsából és az országlás tisztéből soha ki nem lesznek rekesztve, biztosította a népet, hogy a mit közerővel szerzendnek, abban mindnyájan közösen részesülnek, halált mondott arra, a ki a vezérhez hútelen lenne, a szerződést megszegő vezért és törzsfőnököt pedig átok alá vetette, le volt téve a magyar alkotmány szilárd sarkköve, meg volt vetve a fegyverrel kivívandó szabad Magyarország alapja.
45
A byzanti birodalom fölött ekkor a 886-ban trónra lépett VI. Leo császár uralkodott, ki a birodalmát dúló bolgár fejedelem, Simeon ellen az Etelközben a bolgárok szomszédjaivá lett magyarokat szólította segélyére. A könnyű magyar lovasság, az Al-Dunán görög hadi hajókon átkelve, Árpád egyik fiának vezérlete alatt a bolgárokat három csatában megverte, magát Simeont Drisztra (a mai Szilisztria) várába szorította, s gazdag zsákmánynyal, sok bolgár fogolylyal tért vissza etelközi szállására.
Ez volt a magyaroknak első hadjárata Európában, melynek követ- keztében azonban ismét újabb hazát kellett keresniök.
Emlékek a népvándorlás korából. Fegyverek és eszközök kiilönbözű leletekből.
A megalázott Simeon ugyanis, míg egy felöl Leo császárt békealkudo- zással lefegyverezte, más felől, hogy a magyarokon boszút álljon, azok régi ellenségeivel, a besenyőkkel szövetkezett. Bolgárok és besenyők délről és keletről egyszerre, midőn a magyar haderő nagy része távol kalandozott, váratlanul megrohanták Etelközt, s abban irgalom nélkül dúltak, öldököltek.
Ezen vereség után az etelközi szállás, melynek a számosabb és erősebb besenyők felől csak a könnyen átúsztatható folyók szolgáltak gyenge védő- vonalaiul, tarthatatlanná vált. S Árpád és magyarjai családjaikkal, társze- kereikkel, méneseikkel, csordáikkal megindultak, hogy a Kárpátokon túl, a Duna és Tisza partjain biztosabb hazát foglaljanak.
46
A Kárpátokon a vereczkei szoroson keltek át s a Latorcza völgyén alászállva, Munkácsnál ütöttek legelsőbben tábort, honnan a puszták szilaj fiai kimondhatatlan örömmel legeltethették szemeiket a buja legelőkben gazdag, beláthatatlan alföldi síkságon.
Mikor történt a magyar nemzet kiköltözése az ősi hazából, — mit Béla király névtelen jegyzője Kr. u. 884-re helyez; — mikor szállották meg a magyarok Lebediát és azután Etelközt; mely évben folyt a bolgár- magyar háború s ennek következtében mikor kezdődött a mai Magyarország elfoglalása: a hazai, byzanti, nyugoti és orosz források adataiból biztosan megállapítani nem lehet; csak annyit állíthatunk bizonyosnak, hogy a honfoglalás sem 889 előtt, sem 896 után nem történhetett.
A honfoglalás korában a mai Magyarországot, az egykori roppant hún s a Nagy Károly által lerombolt avar birodalom székhelyét, gyér népesség lakta, melynek legnagyobb része szlávokból állt, kik a Dunán túl s a Felföld egyes völgyeiben az avarok elnyomva lézengő maradványaival, a nyugoti határszélen német gyarmatosokkal, az Al-Duna mellékén bolgár telepekkel vegyesen, apró főnökeik alatt szétszakadozva éltek ; a Száván és Kulpán túl pedig a VI. században a Kárpátok éjszaki lejtőiről az Adriai tenger mellékére telepedett horvátok törzsei tanyáztak. Némileg rendezett állami élet e területen csak a német fensőség alatt állott Nagy-Morvaországban volt, mely a Felföld nyugoti részét foglalta magában s a Dunán túlra is kiterjedt. E szláv állam végromlása, melynek fejedelme, Szvatoplug, függetlenségre törekedve, épen a honfoglalás idejében elkeseredett harczot folytatott a német birodalom ellen, miután a németek nyugotról, a Tisza síkjára telepedett magyarok pedig keletről folyvást szorongatták, csak idő kérdése lehetett. Nagy-Morvaország a nyugotra törő magyarok csapásai alatt csakugyan még Árpád életében összedőlt ; 906 után az évkönyvek többé nevét sem említik.
Olyan harczokban edzett, jól gyakorlott és fegyelmezett könnyű lovassággal, milyen a honfoglaló magyar volt, mely az íjjal, e rettentő fegyverrel, előre vagy hátra nyilazva, egyaránt bámulatos ügyességgel tudott bánni, mely minden fáradságot, hideget, meleget, éhséget és szomjú- ságot könnyen túrt, nem hogy a Duna és Tisza mellékén talált néptöredékek nem daczolhattak , de Nyugot- és Kelet-Európa egy hadserege sem bírt évtizedeken át sikerrel mérkőzni. E lovasságnak a honfoglalás munkáját néhány rövid év alatt végrehajtani nem lehetett nehéz föladat. Ekkor a pusztai élethez szokott magyar nép a síkon és rónákon szállott meg,
47
a folyók völgyeiben, mint a helynevek Abaujban, Sárosban, Zemplénben stb. bizonyítják, jóval följebb hatolva, mint a meddig ma a magyar nyelv terjed; a régi lakosok pedig részint a határszéli hegyek közé vonultak, részint mint szántóvetők és baromtenyésztok a földmíveléssel nem foglal- kozó magyarok szolgáivá lettek.
Hogy a magyar emberségesen bánt a meghódított lakossággal, s hogy szláv alattvalóit nem sanyargatta oly kíméletlenül, mint hajdan az avarok, hogy a magyar uralom a föld népére nem súlyosodott nagyobb teherrel, mint előbbi apró kén)mrai nyomása, bizvást következtethetjük abból, hogy a vezérek száz évnél tovább tartó korában, midőn a nemzet haderejének nagy része gyakran éveken át az országon kivül, távol hadjáratokon kalandozott, a keresztény hadi foglyok tömegével folyvást szaporodott idegen lakosság még a riadei és augsburgi vereségek után sem tett semmi kisérletet, hogy a magyar uralmat lerázza s az előbbi állapotot visszaállítsa.
Hogy a honfoglalás a IX. század utolsó éveiben teljesen be volt végezve, kétségtelenné teszi a magyarok felső-olaszországi hadjárata, mely 899 tavaszán kezdődve egy álló esztendőnél tovább tartott, s melyre csak a mai magyar föld teljes meghódítása és biztosítása után lehetett vállal- kozniok. E hadjárat elején a lehetetlenséget nem ismerő magyar lovasság, miután a laarunák szig-eteit elfosflalta, lóháton és tömlőkön a malamoccói csatornába hatolva, magát Velenczét is megkísértette bevenni ; e vakmerő vállalat azonban a velenczei gyakorlott hajóhad által kifejtett védelmen meghiúsult (899-ik év július hó 29-én). Egy pár hónap múlva, a brentai döntő ütközet után, melyben a magyar könnyű lovasság taktikai előnye a túlnyomó olasz hadsereget tönkre tette, egész Felső-Olaszország tárva állt a magyar hadak előtt, melyek, miután Felső-Olaszországot a határszéli havasokig beszáguldozták s a Pón átkelve, Párma és Modena vidékét is rettegéssel töltötték el, végre Berengár király által nagy ajándékokkal hazatérésre biratva, Friaulon és Isztrián, az ettől fogva magyarok útjának (strada Ungarorum) nevezett vonalon, gazdag zsákmány nyal vonultak haza.
E sikerűit hadjárat nyitotta meg a magyarok európai nagyszerű had- járatainak félszázadnál tovább tartott hosszú sorát. Ezekért csak magát a pusztailag élő, kiválólag harczra termett és szervezett, és így a háborúra utalt magyar nemzetet tenni felelőssé, mely hazát is fegyverrel szerzett s annak föntartására csak fegyverei diadalában láthatta a biztosítékot, elfogultság volna. E hadjáratok keletkezésének és sikerének kulcsát nem-
48
csak magában a harczias magyarságban, hanem Nyugot- cs Kelet-Európa akkori zilált politikai viszonyaiban, a germán és szláv elem engesz- telhetetlen kölcsönös gyűlöletében és harczai- ban is kell keresnünk, melyek a magyar haderőt, mint szövetségest, nem egyszer hívták és vezették a mao-ával meo-hasonlott német birodalom dúlására.
A magyar szomszédság, melyet Arnulf császár eleinte a morva szlávok megrontására igyekezett fölhasználni, nem sokára saját biro- dalma veszedelmévé vált. A magyar hadak már 900-ban a keleti határgrófságban dúltak, s az Ensen áttörve, egy nap alatt hosszában és széltében mintegy 10 mértföldnyi területet pusztítottak el. 90 l-ben, midőn a morvák a németekkel kibékültek, a magyarok a német birodalom másik keleti védbástyáját, a karin- thiai határgrófságot támadták meg s Laibach várán tül száguldoztak; 902-ben a morva földön, 903-ban a bajor herczegségben , a következő egy pár évben, mint Berengár szö- vetségesei , Felső-Olaszországban táboroztak ; 906-ban pedig, a már ekkor megdöntött morva birodalmon át, a szász herczeg által elnyomott elbemelléki szlávok fölhívására, Éjszak-Német- országban, a szász földön hordozták győze- delmes zászlaikat.
A helyzet Németországra nézve tűrhe- tetlenné kezdett lenni, s Lajos német király 907-ben, midőn a honalkotó Árpád halála után a törzsfőnökök annak kiskorú fiát, Zsoltot emelték a vezérségre, elérkezettnek vélte az időt a szenvedett sérelmek megtorlására. Hadaival, jelesen a bajorokkal hazánkba tört ; Lovas alak a népvándorlás korából, dc a bajorokat cz év juHus 5-én már Magyar-
49
ország belsejében — • tán a ki'ónikáink által említett Bánhídánál, Tata alatt — a magyar hadak tönkre verték. „A bajor törzs úgy szólván meg van semmi- sítve", írja egy kortárs; és Németország ereje annyira megzsibbadt a vereség által, hogy a magyar hadak 908-ban az elbemelléki szlávokkal versenyt dúl- hattak az éjszaki tengerig, s míg Hamburgot a szlávok, ők Brémát rabolták ki, 909. évben pedig a sváb és frank földön a Rajnáig kalandozhattak.
Az ifjú Lajos király megkísértette az utolsó erőfeszítést ; 9 1 o-ben a bajor, sváb és frank törzsek harczosait halálbüntetés terhe alatt táborába parancsolta. Támadását azonban a villámgyors magyar lovasság megelőzte, a német tábort Augsburg alatt megrohanta, s vérengző ütközet után, midőn a németek a diadalt már kezeik közt vélték, ügyes hadi csellel két tűz közé szorítva összetörte. Németország szerencsétlensége most tetőpontra hágott; Lajos, hogy országát a magyaroktól megmentse, vezéreiknek nagy összeget fizetett, s magát évi adófizetésre kötelezte. Ezt a megaláztatást a szerencsétlen ifjú király nem sokáig élte túl; 911-ben elhalt s benne a Karolingok utolsó fcrfi sarja sírba szállt.
Utódja Konrád frank berezeg lett, ki alatt a birodalom belviszályok s nyilt polgárháború színhelyévé vált. A magyarok siettek ezt fölhasználni s 912-ben a frank földet és Thüringiát, 913-ban a bajor és sváb földet zsákmányolták, 913-ban a corvcyi monostort égették föl s a szász földön és Thüringiában kalandoztak; 917-bcn (január 2l-én) Baselt s a Rajnán túl Elsasst és Lotharingiát pusztították tűzzel-vassal.
A 918. év végén elhalt Konrád helyébe a frankok és szászok az erélyes Henrik szász herczeget választották királylyá, ki, bár az első évben nem birta is saját tartományát, a szász földet, a szokott adót követelő magyar hadak dúlásától megmenteni , Németországban a kii-ályi tekintélyt csak- hamar helyreállította, a belviszályt megszüntette, s azt az egy pár évi pihenést, melyet a 922-ben és 924-ben Apuliáig s Déli-Francziaországban az Atlanti tengerig száguldozó magyarok Németországnak engedtek, a birodalom haderejének fejlesztésére, a városok és várak erősítésére, a lovasság begyakoidására használta föl. Henrik, hogy c nehéz munkához időt nyerjen, megragadta a véletlen által nyújtott kedvező alkalmat. Midőn a magyai-ok 924-ben ismét a szász földet dúlták, azok fogságba jutott egyik tekintélyes vezérét, minden váltságdijt visszautasítva, csak oly föltétellel bocsátotta szabadon, hogy a magyarok vele, ki magát a rendes évi adó fizetésérc kötelezte, 9 esztendei fegyverszünetet kössenek.
M. 7
50
E fegyverszünet alatt, melybe Henrik saját herczegségén kivül a többi német tartományok nem voltak befoglalva, csak egyszer, 926-ban látjuk a magyar hadakat Németországban, midőn a bajor földön átvonulva, a sváb földet, azután Elsasst és Lotharingiát is bekalandozták. E hadjáratra vonatkozólag birjuk a st.-galleni monostorba vetődött magyar lovascsapat élethű leírását a X. század második felében élt Ekkehard szerzetesnek szem- tanúk után adott leírásában, melynek érdekes epizódjaiban lehetetlen a természet nyers, szilaj, hirtelen föllobbanó, de hirtelen ki is engesztelődő, vidor életkedvú s romlatlan lelkű fiaira, a magyar nemzeti jellem máig is feltűnő vonásaira, rá nem ismernünk.
Midőn a fegyverszünet utolsó esztendeje közelgett, Henrik már elég erősnek érezte magát és nemzetét, hogy a magyarokkal megmérkőzzék, s a magyar követséget, mely a fizetni elmulasztott adóért ment hozzá, üi"es kézzel utasította vissza. A magyarok erre a 932-dik év őszén támadással feleltek, a szász földet és Thüringiát hadaikkal elárasztották; de egyes szétszórt csapataikat, melyek a zord időben éhségtől és fagytól is sokat szenvedtek, a halálbüntetés alatt fegyverbe parancsolt nép üldözőbe vette és szétverte, magát a főtábort pedig Henrik válogatott s jól begyakorlott lovasságával meglepve, vérengző viadal után teljesen tönkre tette. (933 márczius 15.) Ez volt az első döntő győzedelem, melyet német hadak nyílt csatában a magyarok fölött nyertek.
Henrik haláláig (936 július 2.) nem háborgatták többé a magyarok a német birodalmat. E közben 934-ben Konstantinápoly falai alá száguldozva folytatták a megszokott kalandozást; de, a mint Henrik fia és utódja, az ifjú I. Ottó trónra léptével újra kitört a német törzsek viszálya : már a 936. év vége felé a sváb és frank földön termettek, azután kora tavaszszal a Rajnán Wormsnál átkelve, Lotharingiát és Elsasst most már harmadszor özönlötték el, majd Orleansnál a Loire-on átnyomúlva, a tengerig hatoltak, onnan Burgundián és a mai Savoyán átvonulva, áttörtek a járhatatlanoknak hitt havasokon, Olaszországot Nápolyon túl is benyargalták, s úgy tértek vissza az egy esztendőnél tovább tartott diadalmas hadjáratból, melynek végrehajtására vállalkozni Európában akkor csak a magyar könnyű lovasság merészkedhetett.
Nem volt ily szerencsés szászföldi berohanásuk, melyet, a birodalom belviszályait fölhasználva, 938-ban ismét megkísértettek, mikor csapataik egy része Dortmund mellett a Hunncntránkéncl': nevezett mocsáros erdő- .
51
segbe szoi-ítva veszett el. E veszteség után Éjszak-Németországot többé magyar hadak nem háborgatták, hanem 940-ben Olaszországban s onnan a Pyrenei hegyeken át spanyol földre is elkalandoztak, 943-ban pedig a keleti birodalmat szoronafatták.
Zsolt fia, az ifjú Taks^ a mint atyja után a vezérséget átvette, 947-ben fényes hadjáratot folytatott Olaszországban egész Otrantóig; hadai 951-ben Felső-Olaszországon át a Rhone mellékét özönlötték el s a Loire völgyében az Atlanti tengerig nyomultak; 954 tavaszán pedig, midőn a királyi családban kitört meghasonlás miatt egész Németországban elkeseredett polgárháború dühöngött, ismét a német földre rontottak. A lázadó Konrád frank berezeg, a király veje, a betört magyarokat Wormsnál fogadta, fényesen megvendégelte s személyesen vezette ellenségei jószágainak dúlására a Maas folyóig. E pusztító hadjáratról, Cambray ostromáról, Rheims és Metz környékének veszedelméi'ől , a kolostorok évkönyvei siralmasan emlékeznek.
Midőn 955 nyarán az elbemelléki szlávok lázadása Németországot ismét komoly veszélylyel fenyegette, a háborúra készülő Ottó előtt magyar követség jelent meg, melynek valódi czélja nem lehetett egyéb, mint hogy a birodalom belviszonyairól tudomást szerezzen. Alig érkezhetett ugyanis e követség haza, a mint a készen állott magyar hadak, melyek számát a krónikák 100.000 főre teszik, a bajor földet megrohanták. Ottó fegyverbe szólította ellenök a Rajnán inneni német törzsek összes haderejét. Az Ulrik püspök által hösileg védett Augsburg közelében, a Lech mezején folyt le a döntő ütközet, mely két nemzet sorsáról volt hosszú időre határozandó. Reggeltől estig tartott elkeseredett küzdelem után, melyben az Ottóval kibékült Konrád frank berezeg is elesett, az Ottó által személyesen vezetett birodalmi hadak teljes diadalt arattak (955. aug. 10.); a szétvert magyar tábor menekülő csapatait a föld népe üldözőbe vette s leöldökölte, elfogott vezéreiket Henrik bajor berezeg, Ottó öcscse, Regensburgban kivégeztette.
Az augsburgi diadallal Németország a magyarok hadjárataitól meg- szabadult; a megrongált magyar haderő ezentúl csak a keleti birodalomban folytatta még egy ideig megszokott becsapásait, melyek legutolsója 970-ben szerencsétlenül végződött, nyugoton pedig csak saját terúlete védelmére szorítkozva vívott apróbb harczokat a lépésről-lépésre előnyomuló néme- tekkel. A birodalom keleti védbástyája , a 907-ben lerombolt keleti határ- grófság, I. Ottó életében, 973-ban már vissza volt állítva.
17*
52
Az augsburgi véres leczke, mely a folytonos harczi kalandokhoz, zsákmányhoz szokott magyarságot nyugotról visszaszorította, magában a magyar nemzet életmódjában, gondolkozásában is nagy változást idézett elő, s az eddig lóháton, harczok közt élt pusztai népet a megtelepedett élet békés foglalkozásaira készítette elő. Az átalakulás természetesen csak lassan mehetett. Taks még mint az ősmagyar nemzeti szellem képviselője halt el 972-ben s pogány módra temettetett el a Duna partján a nevét megörökítő Taksony helység közelében. De a mint fia, Gejza veszi át a nemzet kormá- nyát, rögtön föltűnő fordulat áll be Magyarország politikai viszonyaiban, mely eddig a nyugoti eszmék előtt zárva állt, most pedig önkényt látszik föltárni kebelét a császár és a német, cseh, olasz papság befolyásának és azoknak az eszméknek, melyeken a nyugoti egyház és állam nyugodott.
Gejza^ kit krónikáink erőszakosnak festenek, hatalomra vágyott. Igazi fejedelme akart lenni a nemzetnek, melynek elődjei eddig csak első vezérei voltak és kíméletlenül levervén minden mozgalmat, mely hatalomköre tágítását ellenezte, a nemzet kormányát a maga kezébe ragadta s tettleg király volt népe fölött, csak a czím hiányzott nála. Az ő korában nem határozott többé a nemzet közgyűlése a béke és háború fölött; nem hir- dették többé a kiáltók: „isten és a magyar nép szava, hogy ez s ez napon, itt és itt, ki-ki fegyveresen megjelenjék" ; nem lengett többé a nemzet hadi zászlaja a koronás karvalyt ábrázoló czímerrel a külföldi csatatereken. Gejza lerombolta a régi alkotmányt, a nélkül hogy újat alkotott volna, szakított az ős hittel, a nélkül hogy a kereszténységet őszintén elfogadta s az egyházat megalapította és szervezte volna ; hisz maga sem szűnt meg az ősi hit szerint áldozni, és midőn ezért papja megdorgálta, büszkén azt felelte : „elég gazdag s hatalmas vagyok, hogy azt tehessem".
A kereszténység terjesztésének első kísérlete Magyarországon már jóval elébb Keletről történt. Byzanti Írókból tudjuk, hogy 948-ban a Konstantinápolyban követségben járt Bulcsú, a nemzet főbírája, ott Árpád egyik másodunokájával együtt a keresztségét fölvette, s példáját csakhamar Gyula, a hét törzsfőnök egyikének utódja is követte, ki magával hozta Erdélybe a Magyarország püspökévé fölszentelt Hierotheus szerzetest. De ha volt is e kísérletnek némi sikere, az elenyészőleg csekély lehetett a nyugoti egyház által később elért eredményhez képest. A nyugati egyház első apostolai, kik Gejza korában Magyarországon működtek, Wolfgang cinsidelni szerzetes, Pilgrin passaui és Adalbert prágai püspök voltak.
53
Hatásuk mindazáltal a nemzetnek csak kis részére terjedett ki, és még nem biztosíthatott teljes diadalt a kereszténységnek a pogányság fölött.
A keresztény magyar állam megalapítására Gejzának keresztény hitben nevelt fia, István^ a magyar nemzet igazi apostola, volt hivatva, ki még atyja életében nőül vette a német császári családból II. Henrik bajor herczeg leányát, Gizellát, s midőn atyja halálával a vezéri hatalmat kezébe vette (997), lelke mély meggyőződésével, iljúi tettereje egész hevével fogott az élete föladatául kitűzött munkához. Szóval és tettel, intéssel és példaadással, szelid és kemény eszközökkel ő maga lett a térítés vezetője, valódi éltető lelke.
István egyházi és politikai újítása, különösen az a parancsa, hogy, mint ő maga tette, mindenki bocsássa szabadon keresztény rabszolgáit, visszatetszéssel találkozott az ős vallás és régi kormányrendszer híveinél, kik az idegen befolyást gyűlölték s ellenszenvvel tekintettek az István udvarában szereplő idegen papokra, külföldi lovagokra és jövevényekre. A lázadás zászlaját túl a Dunán, a Somogyságban, a törzsfőnökök egyikének utódja, Kopány, a tar Zirind fia, tűzte ki. István Esztergom közelében, a Garam partján gyűjtötte össze táborát, hol őt Hont és Pázmán német lovagok, több máig is virágzó magyar főnemes család (mint a Forgáchok s a kihalt Szentgyörgyi grófok) ősei, német szokás szerint lovaggá avatták. Hadai a Ják nemzetség alapítója, a Niczky család őse, a német Venczelin vezérlete alatt a Veszprém várát vívó fölkelőket leverték s a lázadást vérbe fojtották.
E diadal után István kettőztetett erélylyel látott az egyház szerve- zéséhez; papokat, szerzeteseket hivott az országba, minden tíz faluval egyházat építtetett, tíz püspökséget szervezett, a magyar egyház élére érsekséget állított, s annak székhelyéül a fejedelmi lakot, Esztergomot jelölte ki.
Hogy egyházi intézkedéseit s a polgári alkotmány átalakítását szen- tesíttesse, István az érseki székre általa kiszemelt Astricust Rómába küldötte s a pápától áldást és koronát kért. II. Sylvester pápa örömmel fogadta a magyar nemzet lelki hódolatát, melynek független országában a szent szék biztos támaszra számíthatott a császári hatalom ellen, s Astricust a Boleszláv lengyel fejedelem számára készíttetett koronával s egy bullával küldte vissza, melyben Istvánt és utódjait, kik megválasztatva e koronával meg fognak koronáztatni, a magyar egyház fölötti rendelkezést illetőleg a legkiterjed-
54
tebb jogokkal es líiváltságokkal ruházta föl , mcgengedvcn egyszersmind neki és utódjainak, hogy az apostoli királyság jele'űl magok előtt keresztet hordoztathassanak.
Az 1 ooo-ik évben, Mária mennybe menetele ünnepén (augusztus i 5-én) történt István királylyá avattatása a szent koronával, melyhez, mint az ország önállóságának s a nemzet alkotmányos szabadságának jelképéhez, a magyar nemzet máig is vallásos kegyelettel ragaszkodik. Ez ünnepélyes tény zárta be a letűnt ősmagyar kort; ez a nap avatta föl az iiju magyar nemzetet az európai népek testvérévé, a keresztény miveltség és polgáro- súltság leendő bajnokává,
Az Árpád-királyok kora.
A kereszténység elfogadása a magyar nemzetre nézve elútasíthatatlan szükséggé, életföltétellé vált. Magyarország, a nyugoti és keleti császárság befolyásának kitéve, éjszakon és délen keresztény szláv népektől környezve, végromlás veszedelme nélkül magát Európával ellentétbe nem helyezhette, s önállóságát csak úgy biztosíthatta, ha a nemzet a pusztai életmóddal fölhagyva, a keresztény polgárosúltság pályájára lép, s nem lesz többé idegen elem Európa szívében.
István megértette a kor követelő szózatát, s föladatát : a keresztény magyar állam megalkotását, bölcs tapintattal szerencsésen végrehajtotta. Bölcseségének bizonysága, hogy a keresztény világ uralma fölött versengő császári és pápai hatalom közül koronáért ez utóbbihoz folyamodott, melytől a nemzet önállóságára nézve veszélytől nem tarthatott, sőt annál
56
ez irányban is támogatásra számíthatott. Midőn István a szent szék által szentesíttette egyházi e's polgári alkotásait, útját vágta mindazon törek- véseknek, melyek az atyja életében megindult térítések alkalmával Magyar- ország függetlenségének megsemmisítésére voltak irányozva.
Az alkotmány átalakításában István erélylyel, mérséklettel járt el ; nem rombolta le a régit, hanem csak a keresztény monarchia követel- ményeihez képest átalakította. A törzsfőnökök hatalmát megtörvén , a nemzetet a szó teljes értelmében egygyé olvasztotta ; a kormányzói, tör- vényhozói s birói hatalmat a maga, mint a nemzet fönségének képviselője kezében összpontosította. Az új alkotmány által azonban nem fojtotta el a nemzet vérévé vált szabadságszeretetet ; sőt , midőn a törzsek és nemzet- ségek közös birtoklási rendszerét megszüntetve, törvényben kimondotta, hogy ki-ki legyen ura mind saját jószágainak, mind a királytól nyert adományoknak, s azokról neje, fiai, leányai, rokonai vagy az egyház részére szabadon rendelkezhessék: az egyéni szabadságot a koronával szemben is biztosította. A honfoglalók utódjai által örökölt birtokokba, valamint saját adományaiba István nem vitte be a hűbériség természetét, azok az illetőknek úgy a törzsek, mint a korona irányában szabad örökségei maradtak. Hűbéri természetűeknek csak az állam tulajdonát képezett várakhoz tartozó földek mondhatók, melyeket István hadi szolgálat kötelezettségével s e mellett firól fira öröklés jogával adományozott a várispánok zászlai alá rendelt várkatonaságnak.
A törvényhozásban nem járt el önkényesen; törvényeit az ország legfőbb méltóságaiból, a nemzet előkelőiből alkotott királyi tanács meghall- gatásával adta ki ; az általa megalapított vármegyei rendszerben pedig, mely az ő korában kiválólag katonai és kormányzási czélokra szolgált, s a teljesen szabadokra, vagyis nemesekre ki nem terjedt, oly intézményt honosított meg, mely idők folytán a kor szükségeihez képest fejlődve, a lakosság minden osztályát felölelve, az alkotmányos szabadság véd- bástyája lett.
Az igazságszolgáltatást a törzsfőnökök kezéből kivévén, azt az általa kinevezett bírák, a vár népei fölött az ispánok által gyakoroltatta; a szabad birtokosok, a papi, úri és nemesi rend ügyeiben pedig vagy maga személyesen, vagy udvarának legfőbb birája, a nádor mondott Ítéletet.
Az ország haderejét szervezve, megalkotta a királyi sereget, melynek zömét az ispánok zászlai alatt szolgáló várkatonaság képezte. E mellett
57
Gizella királyné arany keresztje.
M. 8
§8
fönnmaradt a nemzeti hadsereg, melyet a főpapi, úri és nemesi rend alkotott, mely a haza védelmére személyesen fölkelni tartozott, de nem volt köteles az ország határain kivül táborozni.
István az állam és a királyi udvar rendezésében a nyugoti császárságot vette követendő például; törvénykönyveiben, melyek csak töredékesen szállottak ránk, a frank capitularék hatása ismerhető föl. O vetette meg a rendi alkotmány alapját, mely az 1848-iki átalakulásig fönnállott. Alapít- ványait, adományait, az örökségül bírt, a várjobbágyoknak osztott földeket külön jegyzőkönyvbe foglaltatta, melyre peres esetekben az utódok századok múlva is mint döntő bizonyságra hivatkoztak. Okleveles bizonyságunk van rá, hogy ezen Legenda Sandi Stephani név alatt említett jegyzőkönyv Róbert Károly korában a visegrádi királyi udvarban még megvolt.
A várak védelmezésére a fegyverrel szolgáló várjobbágyok, azok fönntartására, élelmezésére pedig a vár földeit mívelő várnépek voltak rendeltetve. Valamint ezek, úgy a királyi, főpapi és úri jószágokat mívelő parasztok sem voltak ugyan szabadok, de nem is osztoztak a hadi fog- lyokból lett, vagy bűneikért szolgaságba taszított rabszolgák sorsában, kik István törvénye szerint magukat bizonyos összeggel megválthatták, s a kiknek emlékezete oklevelekben még a XIV. század első felében is található.
A királyi kincstár jövedelemforrásait tették: a nagy kiterjedésű királyi uradalmak, az érez- és sóbányák, a pénzverés, mely kirekesztőleg királyi jog volt, a harminczadok és vámok, a várnépek termékekben beszolgáltatott adója, melynek egy harmada az ispánokat illette, a királynak és családjának benyújtani szokott ajándékok, a szállásadás kötelezettsége, mely szerint az urak és városok az utazó királyt és kíséretét több-kevesebb napig vendégelni tartoztak, a bírságok és elkobzott jószágok, végre szükség esetében az ország nem szabad birtokos és nem kiváltságos lakosaira pénzben vagy termeszt- ményekben kirótt adók, régi magyar kifejezéssel szedő-vedők (collecta).
E gazdag jövedelemből István igazán királyi udvart tarthatott, mely- nek fényét csak növelték a dúsgazdag urak, és a földbirtokkal bőkezűen ellátott főpapok, kik István adományából az összes magyar föld termékeinek tizedét élvezték.
A királyi udvar szolgálatára állott az udvarnokok (vadászok, halászok, szakácsok, solymárok, szekeresek, ácsok, kovácsok, stb.) roppant tömege, kik a királytól földeket kaptak s azok használatáért firól fira bizonyos
59
szolgálatot tartoztak teljesítni. Ily udvarnokokat nagy számmal tartottak a főpapok és főurak is, kik udvaraikat a király példájára rendezték be.
A magyar nemzet, mely betelepedése után egy századig lóháton és sátor alatt harczias életet folytatott, István 40 évnél tovább tartott ural- kodása alatt nagy átalakuláson ment át: állandó lakásokba telepedve, hozzá szokott a földmívelői élethez. A kolostoroknak István korából fönnmaradt alapító levelei már a föld- és szőlőmívelés elterjedéséről s a mesterségek gyakorlásáról tesznek bizonyságot. Hogy a magyarok a földmívelést a meghódított szlávoktól tanulták el, bizonyítják a szlávoktól átvett föld- mívelési műszavak (asztag, borona, barázda, gereblye, pozdorja, kasza, kapa stb.) ; a mesterségekben inkább a bevándorolt németek voltak tanítóik, jóllehet a pusztai élet mellett is szükséges mesterségeket, mint a fegyverek és lószerszámok gyártását, a timárságot és ötvösséget, bizonyosan még ázsiai hazájokból hozták magokkal.
István, hogy az átalakítás munkájában segítsék, szívesen fogadta a térítőket, az udvarába jövő keresztény lovagokat, az országába települő német, olasz, szláv és besenyő gyarmatosokat. Fiához intézett oktatásában, melyben a királyi kötelességekről és erényekről magasztos fölfogással beszél, az idegenek pártolását, oltalmazását különösen szívére kötötte leendő utód- jának, hangsúlyozva: hogy „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és töredékeny". Ezen nyilatkozatáért azonban tévedés volna külföldieske- déssel, a nemzeti szokások és erkölcsök lenézésével vádolni őt, ki fiának szent kötelességül szabta, hogy az ősök példáit kövesse, mert „melyik görög kormányozhatná a latinokat görög szokások szerint, s melyik görög kormányozhatná a görögöket latin szokások szerint ?"
Hogy Istvánnak hosszas uralkodása alatt nehéz küzdelmeket kellett folytatni, bizonyítják fiához intézett szavai, melyek szerint csaknem egész életét hadjáratok fáradalmai s különféle nemzetek betörései közt töltötte. E háborúk közül a történelem csak a pogányságot pártoló ifjabb Gyula leveréséről s Erdélynek az országhoz szorosabb kapcsolásáról (1002), a szomszéd besenyők legyőzéséről (1003), a lengyel fejedelem, Boleszláv ellen II. Henrik szövetségeseként folytatott hadjáratokról, az Al-Dunától a Marosig és Körösig hatalmaskodó görög hitű Ohtom megalázásáról és a II. Konrád császár ellen folytatott védelmi háborúról emlékezik.
A német birodalommal István, míg sógora, II. Henrik császár élt, folyvást a legjobb viszonyban volt; de II. Konrád császár ellen, ki a keresz-
60
tény világ fölötti uralomra törekedett, sikerrel folytatott háborút, melyben seregei Bécset is elfoglalták s az ország határait a Morván és Lajthán túl a Fischáig terjesztették (1030).
Az a csapás, mely Istvánt a trónra már kijelölt egyetlen fia, Imre herczeg váratlan halálával sújtotta (103 1), a különben is betegeskedő agg királyt teljesen leverte ; udvarában ezután neje, Gizella, II. Henrik császár nővére s az idegenek pártja ragadta kezébe a hatalmat. Ez az idegen párt, hogy a trónt Péter, István húgának Urseolo Ottó velenczei dogétól származott fia, a királyi testőrség parancsnoka számára biztosítsa, Vazult, Mihály fiát, István unokatestvérét, Nyitrán megvakíttatta s megsiketíttette. Szár László fiait, Endrét, Bélát és Leventét pedig, kiknek a menekülést maga a testileg, lelkileg megtört király tanácsolta, külföldre szalasztotta.
Az egykor erélyes, hatalmas király ekkor már csak árnyéka volt önmagának, s a halál rá nézve szabadító angyallá vált. Magyarország első apostoli királya 1038-ban, épen megkoronáztatása évforduló napján, augusztus 15-én hunyt el s az általa építtetett székes-fehérvári egyház sírboltjába a nemzet siralma közt temettetett el. Az újjá alkotott magyar állam István által adott alkotmánya nyolcz század viharai közt mindig védpaizsa s megmentője volt a nemzet életének; ezért tekint ma is minden magyar áhítatos tisztelettel az el nem porladt „dicsőséges szent jobb kéz "-re, mely Magyarország alkotmányos szabadságának alapköveit lerakta.
Az István trónját méltatlanul bitorló Péter^ német és olasz kegyen- czeitől környezve, zsarnoki dölyffel uralkodott három esztendeig; ekkor elűzte a türelmét vesztett nemzet fölkelése , s Abát^ keresztény nevén Sámuelt, István húgának férjét, emelte a trónra (104 1).
A menekült Péter III. Henrik német királyhoz folyamodott segélyért, s a német király, hogy Magyarországot hatalma alá hajthassa, Pétert csak- ugyan pártfogásába vette. Aba azért egyszerre három oldalról intézett támadást a német birodalom ellen ; maga egy hadosztálylyal Tullnig nyomult s szerencsével járt, de a másik két betörő magyar sereg a Morva folyónál és Pettau mellett vereséget szenvedett (1042).
III. Henrik még azon évben berontott a magyar földre, Haimburgot, mely akkor magyar végvár vala, megvívta, Pozsonyt bevette és földúlta, s a Garam vizéig nyomult, de a tél közeledtével, miután meggyőződött, hogy a magyarok a gyűlölt Pétert vissza nem fogadják, védenczével együtt visszavonult.
61
Midőn a következő évben a császár a hadjáratot úji^a megindította s hadaival már a Rábczánál állt, Aba a trónját fenyegető veszedelmet azzal akarta elhárítani, hogy ellenfelének magára és országára nézve súlyos föl- tételek alatt békét ajánlott, s az országnak a Lajthán túl feküdt területét átengedte Henriknek. így a békét megvásárolta ugyan, de e tettével bukását készítette elő. A nemzet előkelői közt ugyanis az ország területi épségének megsértéseért általános lett az elégúletlenség ; ezek ellenében Aba a pórnép karjai közé vetette magát, abban keresve trónja támaszát; a megbuktatására törő urak közül pedig, kiket tanácskozás szine alatt összehívott, fegyvereseivel mintegy ötvent lemészároltatott. Ezek rokonai s az életben maradt elégületlenek Németországba futottak s magok hivták be a császárt a zsarnok megbuktatására.
Aba túlnyomó hadaival III. Henrik ellenében Ménfőnél (1044 jul. 5.) a táborában volt elégületlenek árulása miatt csatát vesztett s a Tisza felé futva, ellenségei által megöletett. III. Henrik pedig ellenállás nélkül vonul- hatott be Székes-Fehérvárra, hol Pétert, mint adófizető hübérnökét, igtatta vissza a trónra. A magyar törvényeket lábbal tapodó Pcter császári párt- fogójában bizva, most még kegyetlenebbül uralkodott, mint valaha; de ezzel csak bukását siettette. A hazafiak összeesküdtek ellene s a trónt az Árpád véréből származott örökösnek, a külföldön tartózkodó Endrének ajánlották föl (1046).
Midőn Endre lengyel segédhadakkal a Kárpátokon át Abaújvár alá érkezett, a forradalom már az egész országot lángba borította; a pogány Vata által vezetett nép nem elégedett meg többé Péter megbuktatásával, hanem a régi pogány életmód visszaállítását is követelte, az egyházakat, kolostorokat dúlta, a papokat, szerzeteseket, idegeneket öldökölte. Az ország püspökei, hármat kivéve, vértanúi halált szenvedtek; az a hegy, melyről Vata és társai Gellért csanádi püspököt a Dunába taszították, máig is a vértanú szent Gellért nevét viseli. A menekülni akaró Pétert üldözői Székes-Fehérvárhoz közel, Zámornál kétségbe esett védelem után elfogták s megvakították. Nem sokára elhalt sebeiben s az általa épített pécsi székesegyházban temettetett el.
Endre^ miután a forradalom kitombolta magát, a pogány szertartá- sokat halálbüntetés alatt megtiltotta, István törvényeit helyreállította s magát az életben maradt püspökökkel Székes-Fehérvárott megkoronáztatta, Henrikhez pedig békeajánlatokkal követséget küldött. S midőn meggyőző-
62
dött, hogy a császár Magyarország fölött fönhatóságot követel, és így a háború kikerülhetetlen: országa védelmére haza hívta Lengyelországból öcscsét, a vitéz Bélát, átadta neki fejedelmi joggal az ország harmadrészét, s minthogy még ekkor gyermeke nem volt, halála esetére trónját is neki Ígérte. Az ország ezen első felosztása, melyhez később a királyfiak jogot tartottak, az Árpád-királyok korában sok belvillongásnak és polgárhábo- rúnak vált forrásává.
Az ország hadai Endre és Béla vezérlete alatt diadallal verték vissza a császár támadását, a hódítni jött német sereg nagy része a Vértes-hegyek közt veszett el (1051); következő évben pedig III. Henrik Pozsony alatt vallott kudarczot, hol ostromló hajóhadát magyar búvárok elsüly esztették.
Még két évig folyt a háború, melyben most már a magyarok támadtak s azután abba maradt külön békekötés nélkül. A hatalmas német császár nem tudta legyőzni Magyarországot.
Az a jó viszony, mely Endre és öcscse, Béla közt fönnállt s az ország- nak is javára vált, azonnal bomlásnak indult, a mint Endre az öcscsének ígért koronát fiára kívánta szállítani, s hogy fia trónöröklését biztosítsa, a gyermek Salamont, kit IV. Henrik német király nővérével jegyzett el, 1058-ban megkoronáztatta. A király és berezeg udvari emberei kölcsönösen szították a testvérek meghasonlását, mely végre nyílt háborúban tört ki. Béla nem erezhetvén magát biztosságban, Lengyelországba menekült, de onnan lengyel segélyhadakkal tért vissza , s a nemzeti párt által támogatva, bátyját, ki német segélylyel folytatta a háborút, legyőzte és elejtette, s így a koronát magához ragadta (1060).
Bélának, kit a fegyverre kelt nemzet emelt a trónra, le kellett küz- deni a forradalmi szellemet, mely az általa Székes-Fehérvárra összehívott országgyűlésen fenyegetóleg lépett föl ellene. Az ide összegyúlt néptömeg zajongva követelte az új királytól a kereszténység eltörlését s az ősi vallás visszaállítását. Béla három napi határidőt kötött ki magának az elhatáro- zásra; ez alatt a szomszéd vármegyék zászlóaljait összegyűjtötte, a lázongó tömeget megrohanta, szétverette és így a pogányság ez utolsó kitörését elfojtotta.
Uralkodása, melyet a krónikák magasztalással emlegetnek, rövid ideig tartott; két év múlva azután, hogy a koronát kivívta, épen, mikor IV. Henrik német király fegyverrel készült Endre fiát, Salamont a magyar trónra helyezni, Béla, összeomló trónja által összetörve, hirtelen meghalt (1063).
63
Fiai, Gejza, László és Lambert elmenekültek, s IV. Henrik Salamont trónra ültette; de távozása után Béla fiai visszatértek, még pedig fegy- veresen. Ekkor a főpapok szavára egyezség jött létre Salamonnal úgy, hogy ez megtartja a koronát; Gejza, László és Lambert pedig atyjuk örökét, az ország harmad részét kapják herczegségúl. A legidősb herczeg, Gejza, hódolata jeléül, a pécsi székesegyházban, hol Salamon az 1065-diki húsvétot ünnepelte, maga kezével tette föl a koronát a gyermek király fejére.
Míg az így helyreállt egyetértés a királyi családban föl nem bomlott, Magyarország hadai szerencsével harczoltak mind Karinthiában , Zvonimir horvát király, a berezegek sógora érdekében, mind az ország határszéleire betört csehek ellen; 1070-ben pedig a Tiszán túlra berohant s onnan gazdag zsákmánynyal visszavonuló kunokon Erdélyben Cserhalomnál, a mai Kerlés mellett, fényes győzedelmet nyertek. E diadal kivívását Salamon a hős László herczeg vitézségének s vezéri tehetségének köszönhette, kinek lovagias tettét, az elrablott magyar leány megmentését, századok múlva is dicsőítették a magyar egyházak falfestményei.
A byzanti császársághoz tartozó Nándor-Fehérvár a magyar földet pusztító besenyőket támogatta. E vár megvívása szolgáltatott alkalmat az ifjú király és a berezegek viszályának újabb kitörésére az által, hogy a fellegvárba szorult görög őrség nem a királynak, hanem Gejza berezegnek adta meg magát, ki foglyait a király ellen védelmébe vette s szabadon bocsátotta (1072). A gyanakvó Salamon ez által királyi tekintélyét meg- sértve látta. Sőt trónját sem tartotta többé biztosnak Gejza miatt, kinek Dukász Mihály görög császár, köszönet fejében nagylelkűségéért, arany koronát küldött, melyen a szentek képei mellett a herczeg képe is látható „Magyarország hü királya" fölirattal. Ez a görög korona, melyet Gejza a Sylvester pápa által adományozott koronával egybefoglaltatott, képezi ma is a magyar szent korona alsó részét.
„Két éles kard nem fér meg egy hüvelyben", ez lett a jelszó Salamon udvai'ában, s kitört a belháború. A berezegek győztek Pest közelében Czinkotánál, és Gejza királylyá lón. Hiába hívta Salamon segélyül sógorát, IV. Henrik német királyt, hűbér ül ajánlván fel neki az országot. A német sereg eredménytelenül volt kénytelen visszatérni.
A királyi család viszályának elintézését ekkor ismét a főpapság vette kezébe. Gejza, Dezső kalocsai érsek közbenjárására, nem idegenkedett a kiegyezéstől, e végre követeket is küldött Salamonhoz; e kísérletet
64
azonban Gejza közbejött halála meghiúsította (1077). Helyébe a nemzet öcscsét, a kitúnö hadvezért, a népszerű Lászlót emelte a trónra.
A magyar királyság jelvényei.
László megkoronáztatása után követeket küldvén a pápához, őt, mint lelki atyját, fiúi hódolatáról biztosította. De a hatalmas VII. Gergely, ki a világi fejedelmeket a szent szék alattvalóinak kívánta tekinteni, isme-
\nou cjiuj cvrcd^ofniiL \c.j^ Ol 'ém<í^ jrdcím nrö^c^
ecrw
V^nöti <^io cipca.
Szent István pannonhalmi alapító levelének kezdete (looi).
telten követelte tóle a szent szék fönhatóságának elismerését. László azonban országa függetlenségét a szent székkel szemben is fönn akarta s fönn bírta tartani, s hallgatással mellőzte a pápa követelését. S VII. Gergely, ki a pápaságnak a császárság elleni küzdelmében az önálló Magyarországra biztosan számíthatott, meggyőződve László férfias, hajthatatlan jelleméről, nemcsak fölhagyott igényével, hanem azt is elnézte, hogy László rokonát, Boleszláv lengyel királyt, kit a krakkói püspök meggyiliíolásáért az egyház kiátkozott s népe elkergetett, vendégszeretettel fogadja.
A bukott Salamon ügyében ismét a főpapság lépett föl s kiengesz- telte iránta Lászlót, ki megigérte, hogy rokona eltartásáról királyilag fog gondoskodni. A nyughatatlan ifjú azonban nem birt sorsával kibékülni s terveket forralt trónja visszafoglalására. Ezért aztán László elfogatta s Visegrád egyik tornyába záratta, melyet a nép ma is Salamon tornyának nevez. 1083. augusztus 20-dikán, midőn a nemzet első királya, István és fia, Imre szentté avattatását ünnepelte, László király a papság kérelmére visszaadta ugyan fogoly rokona szabadságát, de az uralkodásra vágyó ifjú nem tudott a hazában nyugtot találni s 1084-ben Németországba szökött. De a saját bajával elfoglalt IV. Henriknél s még nejénél, a császár húgánál, sem találván szíves fogadtatásra, az Erdélytől keletre tanyázó kunokhoz vette magát s Erdélyt a kunoknak Ígérte, ha segélyökkel trónját vissza- foglalhatja. Ez a kétségbe esett vállalat szerencsétlenül ütött ki ; László király a berohant kunokat Munkácsnál összetörte (lo86). A bujdosóvá lett Salamon utoljára a byzanti birodalomba betört besenyőkhöz csatla- kozott s azok leveretése alkalmával a csatatéren találta halálát.
Magyarország, mely István halála után majdnem 40 esztendeig forra- dalmakban s pártharczükban vérzett s önállóságában is fenyegetve volt,
M. 9
GG
— r-,^L.-S Sí--
3
László erős kormánya alatt csak- hamar visszanyerte egykori erejét és tekintélyét, sőt még területi gyarapodást is nyert. Midőn Hor- vátországban Zvonimir horvát ki- rály halála után egy pár évig bel- háború dúlt, László, húgának, Ilonának, az elhalt király özvegyé- nek védelmére Horvátországba vezette hadait, annak egy részét meghódította, s a Dráva és Száva közt, a mai Horvátországban, mely föld azonban akkor közvet- lenül Magyarországhoz tartozott, az ott még gyenge kereszténység- megszilárdítására a zágrábi püs- pökséget alapította (1091).
A Dráván túlról László ha- daival a betört kunok ellen sietett, kik a Tiszán túl zsákmányoltak. A visszavonuló kún sereget aTemes vizénél csaknem teljesen megsem- misítette, s midőn a kunok e vere- ségért boszút akai-ván állani, ismét betörtek, rajtok az Al-Dunánál, vezéröket, Ákost saját kezével elejtve, még fényesebb győzedel- met aratott.
A vallásos , lovagias hős László király halálát (1095. július 20.) a magyar nemzet az őszinte fájdalom könyeivel gyászolta. Holttestét az általa alapított váradi székesegyház sírboltjában tették nyugalomra, hol a már éltében szent gyanánt tisztelt s később az
67
egyház által is a szentek sorába igtatott király sírja a nép áhítatos tisztele- tének tárgya s az istenitéleteknek messze földről látogatott színhelye lett.
Szent Lászlóról, kiben a magyar saját nemzeti jellemvonásait a keresztény lovagiasság dicsfényével övezve szemlélhette, a békében és háborúban egyaránt nagy, szigorú, de igazságos és kegyes királyról a nép századokon át regélt és regél máig is. A régi szemtanúk által csodaszépnek magasztalt lovagszobrát, melyet Zsigmond király korában kolozsvári művé- szek öntöttek, Várad bevételekor a török barbárság megsemmisítette, de emlékét híven megőrizte szívében a hálás nép, s azt még a legnépszerűbb magyar királyok, Nagy Lajos és Mátyás korszaka sem boríthatta homályba.
László fiú-örökös nélkül halt el, s trónjára a nemzet bátyjának, Gejzá- nak idősebb fiát, a papi pályára nevelt Kálmánt emelte, ki hivatottabbnak érezvén magát az uralkodásra, mint a püspöki pásztorbot viselésére, a trónt elfoglalta, öcscsének. Almosnak pedig az ország egy részét herczegségűl adta.
A tudományos míveltségű s épen ezért a nép által könyves-w&V nevezett Kálmánban magas értelmiség, széles szellemi látókör erős akarattal és szilárd jellemmel párosult. Azt a sötét jellemrajzot, mely némely hazai krónikában őt testileg utálatos nyomoréknak s erkölcsileg szörnyetegnek festi, egész élete megczáfolja; nem tulajdonítható e sötét rajz egyébnek, mint a Kálmán által megvakított Almoshoz és családjához ragaszkodó pártember gyűlöletének, meg az elfogultságnak, mely a krónikaíró tollát Kálmánnak a garázda keresztes hadakkal szemben tanúsított magatartása miatt vezethette, melyeknek gyülevész csapatait Kálmán megfenyítette, szétszórta, de derék -hadukat — Bouillon Gottfried alatt — becsülettel fogadta, s országán keresztül bocsátotta. A tudós király, kihez tudományra nézve fogható fejedelem akkor nem volt Európában, uralkodása legnagyobb részét külső és belső háborúkban volt kénytelen eltölteni. Horvátországban folytatta László művét. Az utolsó horvát király, Péter, a magyarok ellen csatát vesztve, elesett, és országát Kálmán végleg Magyarországhoz csatolta ; azután Spalato, Zára s a többi latin- dalmát városok alá vezette győztes hadait, s azokat a magyar korona fensőségének elismerésére bírta, oly kiváltságokkal ajándékozván meg e városokat , hogy érdekökben álljon a magyar államhoz ragaszkodni. Bielográdban pedig magát Horvát- és Dalmátország királyává koronáztatta (1102). Az adriai tengerpart azonban nem vált az ország békés birtokává. Kálmánnak ép úgy, mint utódjainak, sokat kellett küzdeni a túlparton fekvő Velenczével, mely Dalmácziát és
68
a horvát partvidéket már egy század óta igyekezett hatalma alá vetni. Ez alatt homi Álmos több ízben tört bátyja megbuktatására. A király és öcscse hadai már 1103-ban szemben állottak egymással a Tisza partján; de a hazafiak kerülni óhajtották a polgári vérontást s fegyverszünetet eszközöltek. Ez alatt aztán a két fél előkelői közös gyűlést tartván, kimon- dották, hogy egymás ellen nem harczolnak, s a viszály eligazítását a testvérek párbajára utasították. így a két testvér kénytelen, kelletlen kiengesztelődött egymással. Három év múlva Almos V. Henrik német királyhoz szökött s tőle kért segélyt bátyja ellen ; de czélját nem érhetvén,
búnbánólag visszatért s bátyjá- tól újra kegyelmet nyert. Nem sokára Lengyelországba futott s onnan Abaújvárig nyomult hadaival. Kálmán itt túlnyomó erővel jelent meg s a várba zái-kózott Almost ostrommal szándékozott kézre keríteni, ki is, a mint ügyét veszve látta, bűnbánatot színlelve bátyja lábához borúit s harmadszor is bocsánatot nyert. A gyanú tövise azonban benn maradt a testvérek szívében, s Almos, bátyja bosszújától rettegve, Kálmán király pecsétje. .^^,^ Németországba mene-
kült s 1107. karácsony ünnepén Mainzban V. Henrikhez folyamodott segélyért, ki most annyival is inkább késznek mutatkozott pártolására, mert a Kálmán által meghódított Dalmácziához, mint a német birodalom húbérének állított tartományhoz, ő is igényt tartott.
V. Henrik meg is indította a hadjáratot, ostrom alá fogta Pozsonyt (1108), míg szövetségese, a cseh fejedelem, a Vág völgyét pusztította: de a táborozás sikeretlen maradt, s azzal Álmos sem nyert egyebet, mint azt, hogy Henrik, midőn a Dalmácziából Pozsony védelmére siető Kálmánnal békét kötött, részére büntetlenséget eszközölt ki.
Álmos ekkor, hogy magát bűnbánónak mutassa, a szent földre zarán- dokolt, de onnan visszatérve, párthíveivel újabb Ibndorlatokon törte fejét,
69
hogy beteg bátyja halála után magához ragadja a koronát. Kálmán méltán aggódhatott utódjául óhajtott kiskorú fia, István jövője miatt, s midőn betegsége sulyosbodtával halálát közelgetni érezte, hogy féltett koronáját fia számára biztosítsa. Almost és kis fiát, Bélát elfogatta s szemeiket kiszú- ratta (1114). Ez a kegyetlen eljárás, a mit akkor egyébiránt a halállal is sújt- ható bűntettek eseteiben Európaszerte, kivált a byzanti udvarnál kegyelem- kép gyakoroltak, Kálmán jellemén mindenesetre sötét folt gyanánt tűnik föl.
Családi életében Kálmán nem volt szerencsés; első nejét korán elvesz- tette, második házassága pedig, egy orosz fejedelmi leánynyal, balul ütött ki. Kálmán méltatlan nejét eltaszí- totta magától, ki is orosz földön szülte fiát, Boricsot, a később annyi zavart okozó trónkövetelőt.
Kálmán törvényei igazolják kora előítéletein felülemelkedett értelmi fensőségét. O az istenitéle- teket a püspökök és nagyprépostok székhelyeire szorította, a boszor- kányok nyomozását, „kik vadálla- tokká válva ölik meg az embereket, minthogy ilyenek nem léteznek", megtiltotta, István és László törvé- nyeit átvizsgáltatta s az utóbbi decre- tumainak dracói büntető szigorát enyhítette, a törvényes házasságban élő papoknak megengedte, hogy nejeiket megtarthassák, jövőre azonban a fölszentelt papoknak a házasságot tilalmazta, az izmaeliták, azaz a bevándorolt mahomedán hitű bolgárok megtérítésére intézkedéseket tett, a zsidók viszonyait külön törvényben szabályozta, s nem engedte meg nekik, hogy keresztény rabszolgákat tartsanak.
Kálmán halála után fia, //. István következett, ki nem örökölte atyja szellemét; az indulatos ifjú a szomszéd csehekkel, osztrákokkal, oroszokkal, byzantinusokkal folytatott eredménytelen háborúkban fecsérelte a nemzet erejét. II. István az általa kegyelt kunok kicsapongó életmódját követve, gyakran betegeskedett, s minthogy házassága magtalan maradt, aggódva gondolt a jövőre, midőn vele Árpád nemzetségének utolsó sarja sírba fog szállani. Örömmel fogadta tehát a hírt, hogy Álmos fia, a
II. Gejza pecsétje.
70
holtnak vélt Béla, a pécsváradi monostorban elrejtve él. Az ifjút udvarába vitette, trónörökösévé tette s Uroz szerb fejedelem leányával összeházasí- totta. A 30 éves ifjú király búnbánólag barátruhába öltözve halt el (1131).
II. vagy Vak Béla ti-ónra léptével a Kálmán és II. István által üldözött Almos hívei ragadták kezökbe a hatalmat. Ezek segélyével Ilona királyné Kálmán és fia régi hívei közúl az aradi gyűlésen 68 urat összc- vagdaltatott, többeket börtönre vettetett vagy száműzetett (1131).
Az üldözöttek Boricsot, kit már említettünk, hívták be a trón elfogla- lására, ki orosz és lengyel hadakkal két ízben is betört az országba; de a nemzet az idegen trónkövetelőt fegyverrel utasította vissza.
II. Béla halála után (1141) 12 éves fiára, II. Gejzára szállott a korona. Neki is Boricscsal gyűlt meg a baja, ki osztrák urak segítségével Pozsony várát elfoglalá. A 1 7 éves iQú Gejza fegyverre szólítván az országot, Pozsony alá sietett, azt az osztrák őrségtől egyezség szerint átvette, s azután a Lajtán átkelve, Jasomirgott Henrik osztrák berezeg hadain fényes győze- delmet aratott (1 146). Ez oldalról tehát biztosítva lett az ország nyugalma, de nem sokára nagyobb veszély előjelei tűntek föl az ország déli határán. Boricsot ugyanis Manuel byzanti császár vette pártfogásába, s miután a magyar felsőség alá hajlott Szerbiát két hadjáratban megalázta, az alatt, míg Gejza, sógora, a kievi fejedelem érdekében, Galicziában táborozott, hadai egy részét a Szerémségre, Boricsot pedig más csapatokkal az Al-Dunán át a temesi ispánság dúlására küldte (1152). Ezzel kezdette meg Manuel a hosszú küzdelmet, melynek végczéljáúl Magyarországnak a keleti biroda- lomba kebelezését tűzte maga elébe.
E terv kivitelére Manuel császár nem sokára Boricsnál még alkal- masabb eszközöket talált II. Gejza öcscseiben, Lászlóban és Istvánban, kik bátyjokkal meghasonolván, nála kerestek menedéket. A trónkövetelő István is jelen volt abban a görög seregben, melyet Manuel a Vrancsovát ostromló magyar hadak ellen küldött, s a görögök veresége alkalmával maga ugyan nagy nehezen megmenekült, de bujdosó párthívei, Boricscsal együtt, a magyarok boszúló csapásai alatt hullottak el (1155). Manuel e súlyos csapás után fölhagyott ugyan hódítási szándékával, míg II. Gejza élt, de ennek 1 1 6 l-ben történt váratlan halála után azonnal megragadta az alkalmat, hogy az elhalt király öcscsei egyikét, mint hűbéresét, emelje a magyar trónra.
Alig történt meg II. Gejza legidősb fiának, a 15 éves III. Istvdu-mk megkoronáztatása, már Manuel is útban volt a két herczeggel Magyarország
71
felé, s szófiai táborából követeket küldvén a magyarokhoz, az ifjabb herczeg, a göi'ög császári családba házasodott István, trónra emeltetését követelte, azt vitatván, hogy a magyar korona a törvényes szokás szerint nem a király legidősb fiát, hanem testvérét illeti. A magyarok nem voltak hajlandók ezen követelés jogosságát elismerni; de, minthogy Manuel fegy- ven^el adott súlyt szavának, az ifjú királyt pedig édes anyja a veszély színhelyéről az ország határszélére, Pozsonyba vitte, készeknek nyilatkoztak nem ugyan Istvánt, hanem bátyját, Lászlót királylyá emelni. Manuel e fél sikerrel is megelégedett s csak azt követelte, hogy a magyarok adják meg Istvánnak, a megkoronázandó király öcscsének, a trónörököst megillető „uram" czímet. így került a ko- rona egy pár hónap múlva III. Ist- ván líoronáztatása után 11. László fejére.
Ez az itjú király nem sokáig birta a bitorolt koronát ; már 1162. elején elhalt, s öcscse, a görög császár védencze, IV. István foglalta el trónját ; de a törvényes király híveit üldöző zsarnok ellen, ki a Szeremséget hálából Manuel- nek engedte, a nemzet csakhamar fegyverre kelt, s IV. István még azon év nyarán párthíveivel együtt menekülni volt kénytelen.
Manuel, hogy elűzött pártfogoltját visszaigtassa, Nándoi--Fehérvárnál ütött tábort, míg a magyarok a túlsó parton foglaltak vele szemben állást. A császár ekkor, értesülve az elkeseredett hangúlatról, mely az országban a bitorló IV. István ellen uralkodott, alkudozásra fogta a dolgot. Követe által kinyilatkoztatta, hogy kész lemondani IV. István pártolásáról, s fölkérte III. Istvánt, adja át neki öcscsét, Bélát, hogy leányát, Máriát vele eljegyezze, s minthogy fia nincs, trónja örökösévé nevelje. így megtörtént a kiegyezés, Manuel magával vitte Bélát, ki Konstantinápolyban Alexius nevet és despota czímet kapott, s a császár leányával eljegyeztetett, üt szemelte ki a császár terve végrehajtójának, hogy Magyarországot a keleti birodalomba kebelezze. Mennyire nem volt önzetlen a császár ez eljárásában, nem sokára kitűnt,
III. István pecsétje.
72
fi ^-^
^4ö£wíuc iúgym ?unmicbd Setuno íw fcpuXcJjrtwn. 4^||i^Vűg;muc.yC2^"purcfdw)miiv uögmxic. Dmynnilűffceií xerumTcvt dcve mív licmucinr 4d4tmnr. cToduna. voUndu. p^jadiítumtr Ijixja.. ff inend ]f4mái{umt)m tiolov gTmitocral nwmda nAi" dntf. }^ con rtluToa wr tg^fa giTitilcervl. fec muLTiáoi ndbf mcttTtiű cncyc . yü lu irio]mn emdul 07 girmir TWT.b^ühicc há!UCUíjX ho\y. 104dUtt4. clíohacr TtrwTnrevetfícit rvl. gerfíJedeve'. Oíjcde urdutig-imi-Tvineo. cfevcc ö> vCLnyv gmiill%wl. tfo? gtmiW^en halaim: tvcc.tfo^j^iinirncc wl ^ífcniv tujíU vi^clmjrurcbitcar imgr ^ocojrui vola^. ^ui« lieoti Ttiu^Ticc, gt-mcnd w firu-Ticc haUlur evcc.
b orogitvíc xfttn . cf vctcvc wr t? -rnuncaf viUgbeUr, tf Icvn hálMncc cf^^uculncc fí^^r. tTmend w ntmcmcc. luc o>vc. miv vúgnrac. IjJtt^^Tív latiattic OiwrmcT)d. lü cfnum tgg" cnfb^-nuiIdböTtá tj vermtcr. yik tnend o?cbtt> wrov
torgpfHm Wn^. efKeji^gtn. cfWícaflk mtmi w IniTitr. V fvimaggiic f^m acbíbn iturwr. tffbovaug- intdiAdarcJwngcfc efTncnd a)i5ÍilQir. Ijug^mmog^jiniöc trtttr. Crmnwggnc ^)íC8ír |)«ttruror. lunec odur Ijarolm ovdanw^. cT Kccmer. bti^ ovga Ttiend w bunet- tfvwugguc incnd f^crmicur. bu^ Itgcnec ndb'fcgcd. iiroiric fcuKrdcwr. bug^ ifttn tv lu- luadfaguctma. buUifli w Buncr: Cf ^oboducba wmrdnnir ddeutccvl. efipucul Van^űrrvwTwT. cfve^íírr wr paiadMu
mi^TíTUbelt. efoggutí náu mtuúyi vmi^oi^lydis; vnxnr. ef nien^ lovben rei^a^ Cf í^caíi^tmc uromchu? cJvtrmxil. Jlji^
^JWrdbn«r Í)Tat)rn] mwaggí^c^ iccg»Ti tmbcrHiacrr. ^^^1^ ktr vr'e^ iiopmn e> hoinuf viUg- rwnnucebelcvl-mcmei fijtncc e> nopun tefttt rutnenVc. bug- iir xivr ht^méjd abreuan. yfaac.ucob, kebdebtn y)^t}\^. hvu^hvrík^wy víwuL merni w (^enrii ef uninTtt cu^icun lov ItlevtTöclírocnta^ itetr wr. Cf nvbcnncnic. cUnwte itiTL
A Halotti Beszéd. (Legrégibb irolt magyar nyelvenilék.)
73
midőn Béla öröksége fejében a Szeremség átadatását követelte, s miután tagadó választ kapott, IV. Istvánt ismét sereggel küldte Magyarországra. Midőn pedig a magyarok szorongatni kezdték IV. Istvánt, Manuel maga is segedelmére sietett s Péterváradnál a Dunán átkelvén, Bácsban ütötte föl táborát. De ütközet helyett ismét alkudozást kezdett s a viszályt béke- kötéssel fejezte be, mely szerint IV. István pártolásáról újra lemondott, a magyarok pedig átengedték neki a Béla örökségéül követelt Szeremséget. Minthogy azonban Manuel a békekötés ellenére serege egy részét IV. István támogatására a Szercmségen hagyta, a háború újra kitört,
III. Béla király koporsójában lelt maradványok.
mely közben a Zimonyba szorított IV. István saját embere által megmér- gezve veszett el (l 163).
Néhány évig ezután változó szerencsével folyt a görög-magyar háború Dalmácziában, az Al-Duna és Száva partjain, melyről érdekes adatokat jegyzettek föl az egykorú byzanti krónikák; de e sok vérbe kerúlt küzdelem közben mind inkább meg kellett győződni a császárnak arról, hogy merész tervét, Magyarország meghódítását, ki vinnie a nemzet ellenállása miatt lehetetlen. Görög hadak még egy-egy megnyert ütközet után sem birtak az ország széleinél beljebb hatolni.
Manuelnek azonban Magyarországgal szemben tanúsított magatartá- sában nem a magyarok ellenszegülése, hanem az a váratlan esemény idézett
M. 10
74
f]i iiij sm MM1 wiiBiif muiMitti
III. Béla 1195. évi oklevelének kezdete.
elő lényeges változást, hogy 1170-ben fiú örököse született. Ezentúl nem kívánta Bélát utódjának, eljegyzett leányát sem adta hozzá noúl, hanem a magyar trónra jutandó ifjút neje húgával házasította össze, fiát pedig, mint leendő utódját, két éves korában megkoronáztatta (1172).
A 27 éves ///. István hirtelen halála, melyet a közhiedelem hajlandó volt görög ármánynak és méregnek tulajdonítani, nem sokára utat nyitott a magyar trónhoz Manuel neveltjének, IIL Béld-rí2k.
A Görögországban nevelt 22 éves ifjú Bélától a hazafiak egy része, s kivált a papság idegenkedett; az özvegy anyakirályné is kisebbik fiát, Gejzát pártolta; de a többség már csak azért is inkább csatlakozott az idősebb testvérhez, Bélához, hogy őt trónra emelve, az ország háború nélkül visszanyerhesse a Szeremséget és Dalmácziát.
Minthogy Lukács esztergomi érsek a görög hitűnek vélt Bélát meg- koronázni vonakodott, III. Béla a pápa engedélyével a kalocsai érsek által koronáztatta meg magát (1 174). A koronával nyert királyi tekintélyt azután öcscsével, Gejzával és anyjával szemben is erős kézzel fönn tudta tartani.
Béla Manuellel annak haláláig jó viszonyban maradt ; birtokában hagyta a Szeremséget és Dalmácziát, melyek csak a császár halála után tértek vissza a magyar korona fensősége alá (l 180).
Béla nemcsak Dalmácziát foglalta vissza, hanem Galicziára is kiter- jesztette a magyar korona fensőségét, s annak trónjára kisebbik fiát, Endrét be is igtatta. Ez a hódítás nem maradt ugyan állandó, de a galicziai s lodomeriai királyi czím az ő kora óta szerepel a magyar király czímei közt.
A byzanti udvarban nevekedett III. Béla hozta szokásba, hogy a királyi udvarban az ügyek írásban tárgyaltassanak, a rendeletek, Ítéletek, jelen- tések írásba foglaltassanak, mi által sok visszaélésnek vette elejét s a birtokjog biztosságát emelte. Huszonhárom évig tartott uralkodása alatt az ország jóllétben, míveltségben örvendetes előhaladást tett.
Halálakor úgy intézkedett, hogy nagyobbik fia, Jmre^ kit még éle- tében megkoronáztatott, osztatlanul birja az országot, kisebbik fiának,
75
Endrének pedig jószágokat es kincseket hagyott, hogy fogadahnát teljesítse, vagyis a keresztes hadjáratban részt vegyen (1196).
Endre nagyravágyása, ki atyja hagyatékán nem a szentföldi had- járatra, hanem saját önző czéljaira toborzott hadakat, s a régi szokás szerint osztályrészt követelve. Horvát- és Dalmátországot tettleg birtokába vette s Rámát és Chulmiát, a mai Boszniát és Herczegovinát is elfoglalta, polgárháborút idézett elő, melyben a szerencse Imre királynak kedvezett. Endre Leopold osztrák herczeghez menekült, miért Imre Ausztria határ-
Középkori egyházi szerelvények.
széleit is túzzel-vassal pusztította. A testvéreket a pápa közbenjárása birta kiegyezésre, még pedig úgy, hogy Endre megnyerte a követelt Horvát- és Dalmátországot (1200).
A nyugalom helyreálltával Imre, öcscsével együtt, a szerb fejedelmi család viszályába avatkozva, Szerbiát a magyar korona felsősége alá vetette (1202) s hódítását a bolgár föld nyugoti részére is kiterjesztvén, czímei közé ezen országok királyi czímét is fölvette.
A testvérek egyetértése nem tartott sokáig. A király és Endre hadai a Dráva mellett állottak szemben egymással. Imre a fegyver kétes kimene-
10*
76
telú szerencséje helyett a királyi tekintély varázsát használta föl ellenfele legyőzésére. Fegyvertelenül ment a lázadók táborába, öcscsét, kinek védel- mére senki fegyvert ragadni nem mert, a pártütök közül kivezette s fogságra vetette; nem sokára azonban, midőn halálát közelgetni érezte, udvarába hívta s megkoronázott kiskorú fia, III. László gyámjává tette (1204).
Az özvegy királyné nem erezhetvén magát biztosságban a trónra törő gyám mellett, fiával s a koronával Ausztriába menekült, s Endre már haddal szándékozott gyámfiát és a koronát visszakövetelni, midőn a gyermek halála a háborü okát megszüntette. Endre végre elérte, a mire vágyott, a visszaküldött koronát fejére tétethette (1205).
11. Endre volt az első magyar király, ki koronáztatásakor esküvel volt kénytelen fogadni, hogy a nemesség jogait és kiváltságait s a korona tekintélyét sértetlenül fönn fogja tartani : de soha méltóbban nem panasz- kodhatott a nemzet jogainak sérelme s az ország hatalmának és tekintélyének sülyedése miatt, mint az ő harmincz évig tartott zavargós és dicsőségtelen kormányzása idejében.
Endre fölött nagyravágyó neje, meráni Gertrúd uralkodott, ki az állam- ügyek vezetésébe illetéktelenül beavatkozva, testvérét, a tanulatlan Bertholdot a kalocsai érsekségre, egyszersmind a szlavóniai bánságra, utóbb az erdélyi vajdaságra emelte, idegen kegyenczeit adományokkal és hivatalokkal hal- mozta el, az ország jövedelmeiből gyermekei számára kincseket gyűjtött s küldött külföldre.
Midőn Endre Galicziába távozott, hogy annak királyi trónjába kisebbik fiát, Kálmánt beültesse, az ország kormányát nejére, s az esztergomi érsek és nádor mellőzésével a királyné öcscsére, a gyűlölt Bertholdra bizta. Altalános lett az ingerültség. Az elégületlenek megrohanták a gyűlölt királynét és megölték (1213).
A Galicziából visszatért Endre az országot oly zavarban, az ingerült- séget kormánya ellen oly általánosnak találta, hogy, miután neje gyilkosa, Petur ispán úgy is már mindjárt a tett elkövetése után megöletett, megelégedett néhány külföldre menekült főbb pártütő jószágainak clkoboz- tatásával. Az elégületlenek, kik már elébb III. Béla Görögországba bujdosott öcscsének, Gcjzának a fiait szándékoztak a trón elfoglalására behivni, most Endre kiskorú fiát, Bélát törekedtek a trónra emelni. A gyönge Endre védelemért a pápához folyamodott s az egyház átkával kivánfa az ellenzéket elrettenteni.
77
A zsámbéki prépostsági templom belseje.
78
II. Endre a szent szék sürgetésének engedve, végre elhatározta, hogy fogadalmát teljesíti. Velenczétől bérelt hajókon, melyekért Zárát örökre Velenczének engedte, Spalatóból fényes kísérettel megindulván, 1217. év őszén a szent földre érkezett. Ez a hadjárat nem termett számára babérokat. A táborhegyi vár, melyet a jeruzsálemi és cyprusi királyok hadaival késő őszszel ostrom alá fogott, a támadásokat visszaverte, s a lehangolt keresz- tény sereg, a hideg zord időben éhség és dögvész által megtizedelve, a vezérek meghasonlása miatt fölbomlott. Endre három hónapi sikertelen táborozás után visszasietett országába, melyben távol léte alatt tetőpontra hágott a zavar és fejetlenség. Az országot, melyből a féktelen urak a kor- mányzóul hagyott János esztergomi érseket kikergették, teljesen fölfordulva, a királyi jószágokat és jövedelmeket elfoglalva, a várjobbágyokat és köz- nemességet az urak által elnyomva, a népet ezek és a tisztviselők által sanyargatva találta. Nem lévén ereje a fölbomlott rend helyreállítására, a szent szék átkát kérte a törvények lábbal tapodói ellen. Hogy a saját pazarlása által is megrongált kincstára szükségén segítsen, évenkint új meg új pénzt, mindig rosszabbat veretett, a királyi jövedelmeket, még az adókat is, izmaelitáknak és zsidóknak adta zálogba vagy haszonbérbe, s hogy a hatalmas urakat zászlóaljaik kiállítására birja, a még megmaradt váijószá- gokat s koronái uradalmakat nekik adományozta s egész vármegyéket is átengedett örök birtokul. Annyira ment a király tékozlása, hogy a pápa jogosítva érezte magát a beavatkozásra, s meghagyta neki, hogy a koro- náztatásakor letett esküje ellenére elidegenített királyi javakat vegye vissza, még ha esküvel fogadta volna is, hogy azokat soha vissza nem veszi (1220).
Midőn Endre a várjószágok visszavételére parancsot adott s a vár- megyékbe biztosokat küldött, az érdekelt urak azzal igyekeztek e rendelet végrehajtását gátolni , hogy meghasonlást idéztek elő az öreg király és fia, a gyermek korában megkoronázott Béla közt. Az elnyomott köznemesség a reformokat sürgető ifjú király pártjára állt, s a reformokat ellenző főurak jelien fegyverrel szándékozott kivívni követeléseit. Endre, hogy a belháborút és saját bukását megelőzze, kénytelen volt engedni, országgyűlést hivott össze, s kiadta az arany bullát^ melyben a törvényes rendet helyreállította, a nemesség személyes szabadságát s birtokjogát biztosította, szabadságot adván a bulla záradéJcában a főpapoknak, uraknak és nemeseknek, hogy ha ő vagy utódai a bulla rendeletei ellen vétetnének, hűtlenség vétke nélkül ellenmondhassanak és ellenállhassanak (1222).
79
Mint Angliában a Iiét évvel az előtt kelt magna charta, úgy Magyar- országon ez az arany bulla, melynek megtartására a nádor fölügyelni s minden király koronáztatásakor esküt tartozott tenni, képezte az alkotmány alaptörvényét. A körülmények kényszerítő hatalma által kicsikart arany bullát sem Endre, sem udvara nagyjai, kik tartottak az évenként Székes- Fejérvárott tartandó tömeges országgyűlésektől, nem akarták végrehajtani ; e miatt az öreg és ifjú király közt újra kitört a viszály, melyet a pápa közbenjárása szüntetett meg (1223). Ekkor Béla Horvát- és Dalmátországot kapta osztályrészül, melyeket már három év múlva öcscse, Kálmán birt, Béla pedig Erdély s a Tiszán túli részek kormányát vette át.
Az iíjú Béla erélyesen látott hozzá a királyi javak visszavételéhez ; a magyar korona fensőségét a szomszéd kúnföld egy részérc is kiterjesztette, már 1227-ben fölállította a Milkóban székelt kún püspökséget, mely három század mülva, a török hódítás korában enyészett el.
Endre nem mutatta magát ily erélyesnek a törvények végrehajtásában ; sőt, miután országa nagyobb részét fiai közt osztotta föl, hogy pazar udvar- tartására pénzt szerezhessen, az arany bulla ellenére a királyi jószágokat és jövedelmeket ismét zsidóknak és izmaelitáknak adta zálogba vagy haszon- bérbe, sőt örök birtokul is. IX. Gergely pápa fölszólalása s a papság panasza következtében újra kiadta ugyan az arany bullát némi toldalékokkal, most már az esztergomi érseket hatalmazván föl, hogy őt annak megtartására átokkal kényszeríthesse (1231); de az örökös pénzzavarral küzdő király és udvara talált módot a törvény kijátszására s maradt minden a régiben. Az arany bulla az ő korában, sőt még azután is sokáig nem orvosolta meg a nemzet sérelmeit. Mikor II. Endre 30 esztendeig tartott zavargós uralkodása után meghalt, halálát a nyomorba sülyedt ország kizsarolt népének nem lehetett oka megsiratni (1235).
A 29 éves IV. Béla erős kézzel ragadta meg a kormányt, a szó teljes értelmében uralkodni akart országában. Dénes nádort, az atyja idejében uralkodott zavarok főokát, megvakíttatta, a hűtlen tisztviselőket perbe fogatta. A kik a régi viszályok alkalmával atyját ellene ingerelték, boszújától tartva külföldre menekültek ; II. Endre viselős özvegye, Beatrix sem érezte magát miatta biztosságban : Olaszországba menekült s ott szülte Istvánt, az Arpádházbeli utolsó király, III. Endre atyját.
Az érdekeikben sértett s menekült elégületlenek befolyásának tulajdo- nítható az osztrák herczeg, Fridrik támadó föllépése, melyet azonban Béla
80
nemcsak visszavert, hanem meg is torolt, Fridriket Bécsbe szorítván s arra
kényszerítvén, hogy nagy pénzáldozattal vásárolja meg tőle a békét (1236).
A tatároknak Dsingiz khán alatt óriásivá növekedett hatalma IV. Béla
uralkodása elején már Kelet-Európát fenyegette. A Don és Volga közt
tanyázott kunok véres harczok után kény- telenek voltak vagy meghódolni, vagy a túlnyomó erő elől visszavonulni. A me- nekülők Kuthen (Kö- tény) vezérlete alatt IV. Bélához folya- modtak s befogadta- tásért esedeztek. Béla a harczias kunokat szívesen fogadta, mert tőlök nemcsak a tatá- rok ellen várhatott jó szolgálatot , hanem trónjának is támaszt remélt szerezni az elé- gületlen főurak ellen. S Kuthent , miután ez előkelőivel együtt megkeresztelkedett, az alföldre telepítette
(1239)-
A pusztai élethez szokott, csak barom- tartásból és zsák-
II. András és neje Gertrúd arczképével ellátott kodexlap.
mányból élő pogány kunok új hazájokban is megszokott életmódjokat foly- tatva, tömérdek sérelmet okoztak a földmívelő magyar népnek, s még inkább elkeserítették az urakat a király ellen, kinél a kunokra híjában panaszkodtak. Midőn a tatárok 1240 vége felé Kievet is elfoglalták s Batu khán IV. Bélát hódolatra szólította föl, a magyarok a gyűlölt kunokat azzal
81
gyanúsították, hogy mint a tatárok szövetségesei s kémei jöttek az országba ; a nép dühe oly fenyegetőleg fordult az árúlóknak hirdetett kunok ellen, hogy a király kénytelen volt Kuthent Pesten saját fegyvereseivel őriztetni, hogy megmenthesse.
1241 márczius 12-én tört át a tatárok előhada a vereczkei szoroson s oly villámgyorsasággal nyomult elő, hogy portyázol öt nap múlva már Pest közelében égettek és raboltak, hova a király táborába parancsolta az ország és a kunok hadait s várta a külföldi segélyt, mely végkép elmaradt, mert csak Fridrik osztrák berezeg jelent meg csekély kísérettel. A Pest falai alatt folytatott csatározások alkalmával Fridriknek sikerült egy tatár foglyot ejteni. A mint a nép ezt kunnak ismerte föl, halált kiáltott a kunokra, s Fridrik által is izgatva, Kuthen lakára rontott s őt és családját leöldökölte. Az e miatt elkese- redett kúnf)k a magyarok ellen fordították fegy verőket s most a tatárukkal versengve [)iisztí- tották az orszáoüt.
o
Béla a főpapok, urak, vár- megyék dandáraival Pest alól a Sajóig üldözte a tatárok vissza- vonuló előhadát. Itt találta szem- ben Batu khánnak sokszorosan túlnyomó seregét , mely ellen a mohi pusztán szekérvárba zárkózott. A magyar tábor nemcsak számra, de vezérletre s fegyelemre nézve sem mérkőzhetett a vak engedelmességhez s tapasztalt hadvezérei alatt győ- zedelmekhez szokott tatár sereggel. A Sajó mellett vívott ütközetben (ápril 11) a magyar sereg nagy része elhullott a tatárok nyílzápora alatt, a menekülőket mérföldekre üldözte s öldökölte a könnyű tatár lovasság. Béla csak hívei, a Forgácsok s a Fáyak ősei, önfeláldozásával menekül- hetett meg az üldözők elől. Ez egyetlenegy vesztett ütközettel Magyarország ellenállási ereje meg lett törve, a tatárok Erdélyből és Morvából betört hadosztályaikkal egyesülve, a Dunáig kényökre, kedvökre dúlhattak.
M. 11
II. András király arany bullája.
jimvnSjKjcnu) bitaS_jti^fpeU\írí?ji[uTíro "^"^ otn™tp_Jaíi
„."íi
•^jS- " ^líIP cOTnynn.\xaT«j? tmpun.ÜS' «t nrciro Ob^^^j^ famc ^*oS Tiűtnles "^S"^
IV. Béla 1258. évi oklevelének kezdete.
A futó Béla Haimburgba sietett nejéhez és gyermekeihez. Ott azonban Fridink letartóztatta, s nemcsak a királyné kincseit rabolta el, kártérítésül azon összegekért, melyeket az előbbi békekötések alkalmával kellett fizetnie, hanem az Ausztriával szomszéd Sopron, Mosón és Vas vármegyék átenge- désére is kényszerítette Bélát; de még ezzel sem elégedve meg, hadaival az országot egész Győrig raboltatta.
A Fridrik kezéből így megmenekült Béla híjában esdeklett segélyért Európa fejedelmeinél, híjában ajánlkozott, hogy a császár fensőségét elismeri, ha tőle segélyt nyer országa megszabadítására; mindenkitől elhagyatva, kénytelen volt a Dráva mögé s később a dalmát tengerpartra menekülni.
A tatárok télen a befagyott Dunán átkelve, a Dunántúlt is elözön- lötték, s magát a királyt is kézre akarván kerítni, a tengerpartot is beszáguldozták ; Béla és családja hajóra szállt, mert már csak a szigeteken érezhette magát biztosságban.
Esztendőnél tovább tartott dúlás és öldöklés után Ügetaj khán halála következtében visszavonultak a tatár hadak Ázsiába, miután az országot egyik szélétől a másikig, a várakat kivéve, melyek vívásához nem értettek, tüzzel-vassal elpusztították.
Béla a tatárok visszavonulása után valóban nagynak mutatta magát a romokkal borított ország helyreállításában. A megfogyott lakosság gyara- pítására külföldről gyarmatosokat telepített, a megzavart birtokviszonyokat rendezte, a várjobbágyok számát szaporította, az ország védelmére várakat építtetett. Ekkor keletkezett a Pest város határához tartozó hegyen a pesti hegy új vára, a mai Buda vára, a királyok későbbi székhelye. Négy év alatt az ország annyira fölüdült az iszonyú csapásból, hogy IV. Béla boszuló hadjáratot intézhetett Fridrik osztrák berezeg ellen, melyben nemcsak az elszakított három vármegyét foglalta vissza, hanem a bécsújhelyi ütközetben magát Fridriket, a Babenberg család utolsó férfi sarját is elejtette (1246).
83
Fridrik örökségéből Stiriát IV. Béla kiskorú fia, a már 1245-ben megkoronázott István számára, Ausztriát pedig Venczel cseh király foglalta el fia, II. Ottokár részére. E tartományok birtokáért hosszas és következ- ményeiben fontos háború támadt a magyar és cseh királyi család közt ; míg végre IV. Béla a Morva folyó mellett vívott vesztett csata után kénytelen volt Stiriát II. Ottokár cseh királynak engedni (1260). így megtörtént a kibékülés Ottokárral, ki a következő évben IV. Bélának Anna nevű leányától született unokájával, Kunigundával kelt egybe ; de még veszedel- mesebb viszály tört ki magában a királyi családban. Az iíjú István király ugyanis az általa birt Stiria elvesztését nem tudván felejteni, nem elégedett meg Erdély birto- kával, melyet atyjától osztály- részül kapott, hanem mint első- szülött, a jövedelmezőbb Horvát- és Dalmátországot követelte, me- lyeket atyja tőle visszavett s kedveltebb kisebbik fiának, Bélá- nak adott. E miatt belháború támadt, mely meg-megújult, vál- tozó szerencsével folyt, s elvégre István isaszegi győzelmével vég- ződött (1265).
A versengő királyok által adományokkal elhalmozott főurak e belháború következtében ismét annyira hatalmaskodókká váltak, s a II. Endre korában, annyira fölforgatták, elnyomott nemesség jogait ünnepélyes oklevélben biztosítni, melyben magát és királyi hatalommal uralkodó fiait, Istvánt és Bélát, az esztergomi érsek által kimondandó átok terhe alatt kötelezte e kiváltságlevél pontjainak meg- tartására (1267).
Hogy a kényszerített kiegyezések IV. Béla szivéből még kedvencz fia, Béla 1269-ben történt halála után sem enyésztethették el az István elleni keserűséget, bizonyítja a haldokló király intézkedése, ki családi kincseit
11*
IV. Béla arany bullája.
törvényes rendet épen úgy, mint hogy IV. Béla kénytelen volt az
84
leányának, az özvegy Annának, a cseh király napának adta, s öt és udvara főembereit II. Ottokár oltalmába ajánlotta (1270).
V. István trónralépte után azonnal föllépett régi ellensége, II. Ottokár ellen, tőle az Anna által Prágába vitt családi kincsek és az udvarába menekült pártütő magyar urak kiadatását követelte. E miatt háborüra került a dolog. Ottokár 1271-ben nagy erővel tört Magyarországra; Pozsonyt, Nagy-Szom- batot, Nyitrát, s azután a Dunán átkelve Mosont, Magyar-Óvárt s Győrt is elfoglalta; de a Rábczánál vívott döntő ütközetben vereséget szenvedett s kénytelen volt az országból kivonulni. A háborút békekötés fejezte be, melyben István lemondott Stiria és Krajna iránti minden igényéről, viszont Ottokár kötelezte magát, hogy visszaadja a hozzá menekült magyar uraktól átvett várakat; egyszersmind a két birodalom határa a IV. Béla halálakor volt birtoklás szerint állapíttatott meg (1271).
A 32 éves harczias király kora halálát egy véletlen eset idézte elő. Midőn István a szerb földön táborozott , kisebbik fiát , Endrét a hűtlen joakhim tótországi bán elrabolta s német földre vitte. István erről érte- sülvén, éjjel-nappal sebes -nyargalva sietett haza; de a lelki izgatottság s a forró időben tett hosszas út fáradsága miatt testben, lélekben megtörve érkezvén Budára, néhány nap múlva elhunyt (1272 aug. 1).
Trónján 10 éves fia, IV. László váltotta föl, kit a nép, mert kün anyától született s a kunokkal barátkozott, Ktín Lnszlő-m\í nevezett. Krónikáink és történetíróink azért a nyomorért, melybe az ország az ő 18 évig tartott uralkodása alatt sülyedt, igazságtalanul vádolják csak magát a királyt, ki mint gyermek, éveken át nem vihette a kormányt személyesen, s kinek felnőtt korában sem lehetett ereje a királyi tekintélylyel daczoló, a törvényt lábbal tapodó, egymással családi harczokat vívó főurak kicsa- pongásait megzabolázni, az örökös pártoskodást elfojtani.
A gyermekkirály alatt anyja, a kün Erzsébet s kegyencze, joakhim tótországi bán jutott hatalomra; István híveit az udvarból az ellenpárt kiszorította. Már a király megkoronáztatása előtt kitört a pártok harcza ; a királyné fiával együtt fogságba is került ; de hívei a lázadást elfojtották ; a megbukott pártütők II. Ottokárhoz menekültek s nála szíves fogadtatásra találtak. A királyi udvarban Erzsébet anyakirályné és Joakhim mellett Német-újvári Henrik, IV. Béla egykori nádora, gyakorolt legnagyobb befolyást a kormányra, ki V. István boszúja elől Ottokárhoz menekült, de a trónváltozás után Csehországot odahagyva, az udvarnál szíves fogadtatásra
IV. László 1274. évi oklevelének kezdete.
talált s a csehek elleni háború megindítására izgatott. Henrik nem sokára összeütközésbe jött a cseh király rokonával és titkos hívével, IV. Béla unokájával, Rasztiszláv egykori macsói bán és a Prágában tartózkodó özvegy Anna fiával, Béla her- czeggel, s őt párviadalban agyonvagdalta.
II. Ottokár sietett sógora megöletését ürügyúl használni föl a háború megindítására, s a pápa közbevetésével nem gondolva, nagy erővel tört be az országba, Győrt megvívta, Nyitrát földúlta s kiraboltatta (1273). A háborút azonban, mely a magyar és osztrák földön változó szerencsével folyt, azonnal megszűntette s hadait Magyarországból rögtön vissza- vonta, a mint értesült, hogy a német birodalom választó fejedelmei FrankRirtban (1273 szeptember 29) versenytársát, Habsbiu'gi Rudolfot római királylyá választották. Jól érezte Ottokár, hogy élet-halálharczot kell vívnia a német biroda- lommal , mely az általa elfoglalt német tartományokat tőle \issza fogja követelni , s törekedett a magyar szövetséget keresni, mely e nagyszerű küzdelem mérlegébe döntő súlyt volt vetendő. De a magyar udvar nem felejthette a tőle szen- vedett régi séi-elmeket, nem tarthatta a magyar állani érde- kével megegyeztethetőnek segédkezet nyújtani a cseh királynak, hogy az általa tervezett hatalmas szláv birodalmat megalapít-
86
hassa. E helyett inkább Habsburgi Rudolf szövetségi ajánlatát fogadta el, ki e szövetséget családi kötelékkel igyekezett szorosabbra fűzni s leányát IV. László öcscsének, Endrének jegyezte el. A gyermek jegyes közbejött halála sem bontotta föl a jó viszonyt, sőt IV. László a haimburgi össze- jövetel alkalmával Rudolffal újabban is szorosabb szövetséget kötött a közös erővel megtámadandó cseh király ellen (1277).
E szövetség értelmében 40.000 magyar és kún lovassal jelent meg a 15 éves IV. László Habsburgi Rudolf segítségére. Ez a tekintélyes haderő segítette kivívni a morvamezei fényes győzedelmet (1278 aug. 25), melyben Ottokár életét vesztette s mely Rudolfot és utódait Ausztria és Stiria birtokába juttatta. Magyarország győzedelmet csak roppant zsákmány, és a fehérvári templomban felfüggesztett, elfoglalt ellenséges zászlók hirdetek.
A magyar állam ügyeit a fiatal könnyelmű király mellett gonosz kezek intézték, a pártok s azok élén a féktelenséghez szokott főurak a hatalomért versengve, folytonos harczban állottak egymással, váraik rabló- fészkekké alakultak át, törvény helyett a hatalmasok ököljoga uralkodott az országban, melyben a pogány kunok szabadon folytatták garázdálkodá- saikat. Az eláradt bajok s különösen az egyházak sérelmeinek orvoslására III. Miklós pápa Filep fermói püspököt küldte teljes hatalmú követéül az országba. Ennek rábeszélésére a király esküvel fogadta, hogy koronáztatá- sakor letett esküjét híven megtartja s a kóborló kunokat állandó lakásokba telepíti és a kereszténység fölvételére szorítja. IV. László csakugyan ország- gyűlést tartván, megtette az intézkedéseket a kunok viszonyainak rendezésére s kiadta a kunok legelső szabadalomlevelét, mely e kiváltságos nép jogait késő századokra is biztosította (1279).
De az ingatag, heves vérű király jobbúlása nem maradt állandó. Meghasonlásba jött nejével, a nápolyi Izabellával, azt a Nyulak szigetén kolostorba záratta, s kunok társaságában kicsapongó életet folytatott. III. Honorius pápa hiában fenyegette kiátkozással (1287), a király daczolt az egyházzal, mely végre keresztes háborút hirdetett ellene (1289).
A teljesen fölfordult országban a zavar ez által csak növekedett, a pártdüh féket nem ismerve tombolt, a túlhatalmas főurak jogczímet nyertek kicsapongásaikra. László király folyvást az Alföldön, kedvelt kunjai közt táborozva, harczolt a megbuktatására törekvő urak ellen, mígnem köi"összcgi táborában fölbérelt orgyilkos kunok keze vetett véget hányatott életének (1290 júhus 20).
87
IV. László halála után l8 nap múlva III. Endre .^ II. Endre fiának, Istvánnak Morosini Katalintól született s Velenczében növekedett fia, az Árpád-ház egyetlen élő férfitagja, Székes-Fehérvártt már megkoronáztatott.
III. Endre, hogy a nemzetet maga iránt lekötelezze, megkoronáztatása után egy hónap múlva országgyúlést hirdetett az Ó-Buda fölötti mezőre, s kiadta nevezetes törvénykönyvét, mely a nemzet jogai biztosítására, az alkot- mányos élet fejlesztésére, az eláradt törvénytelenségek orvoslására fontos rendelkezéseket foglal magában. Endrének sok ellensége támadt. Albert osztrák herczeg igényt tartott az országra, melyet atyja, Rudolf király,
IV. Béla felajánlására támaszkodva, mint német húbért neki adományozott ; de Endre Ausztriába tört, Bécset ostrom alá fogta, és Albert herczeget békére s vélt jogairól való lemondásra kényszerítette (1291 aug. 28).
Még nehezebb és tartósabb küzdelmet kellett III. Endrének folytatni a szent székkel, mely a Szent István koronájával való rendelkezés jogát egyedúl magának követelte, őt Magyai-ország királyának soha el nem ismeile, s a magyar trónra II. Károly siciliai királynak V. István leányától, Máriától született fiát kivánta emelni mint törvényes örököst. A Mária királyné által Nápolyban megkoronáztatott Martell Károlynak tekintélyes pártja alakúit, kivált a Dráván túli részekben.
Martell Károly halála után pártja, a szentszék által támogatva, fiát, Róbert Károlyt törekedett a trónra emelni. S III. Endre éjjen azért, hogy e párt ellen szövetségeseket nyerjen, vette nőúl első neje, P'ennena halála után Albert osztrák herczeg leányát, Ágnest (1296), s jegyezte el első nejétől született leányát, Erzsébetet, II. Venczel cseh király Habsburgi Rudolf leányától született fiának, Vcnczelnek (1298).
De azt a zavart, melyet Magyarországon az előbbi évtizedek párt- harczai fölidéztek s a Róbert Károly párthívei az ország délnyugoti részeiben folyvást szítottak, sem a király jó akarata, sem az 1298- és 1299-ben tartott országgyúlések végrehaj tatlanúl maradt végzései nem bírták megszűntetni. A pártosok Gergely választott esztergomi érsekkel külön gyűléseket tartottak, behozták az országba a gyermek Róbert Károlyt s Zágrábban Gergely érsekkel meg is koronáztatták (1300).
III. Endre, Albert római király segítségére számítva, bizodalommal nézett a háború elébe; de, mielőtt döntő harczra került volna a dolog, legszebb férfikorában Budán (1301 január 14) hirtelen meghalt. Benne az Árpád-ház férfi ága sírba szállt.
■CJ \
Arpád-királyok korabeli fegyverek.
Az Árpád-királyok háromszáz eszten- deig tartott uralkodása alatt a magyar állam a Szent István király által átalakított alkotmány alapján nemcsak megszilárdult, nemcsak meg birta védeni önállóságát min- den kültámadás ellen, hanem úgy a keresz- tény műveltség és polgárosultság , mint az alkotmányosság terén is lépési'ül lépésre előrehaladt. A tudományos műveltség alap- ját a Szent Istvántól dúsgazdagon ellátott főpapság által a püspökségek és káptalanok székhelyén fölállított iskolák vetették meg. ezek egyikéből fejlődött a párisival vetekedő veszprémi egyetem, mely csak e korszak vége felé, Kún László korában, az oligarchák pártharczai közben földúlatva enyészett el (127.6).
Mint e korban általában egész Nyugot- Európában , úgy a vallás és műveltség- tekintetében ahhoz csatlakozott Magyar- országban is, nemcsak a tudomány, hanem az állam hivatalos nyelve is a latin volt; ezen keltek királyaink oklevelei, törvényei, rendeletei, a törvényhatóságok s bíróságok végzései és Ítéletei. Kétségtelen azonban, hogy az országgyűléseken, a királyi tanács- ban, a törvényszékeken, a vármegyék gya- kori közgyűlésein, a tanácskozás már csak a latinban nem jártas világi elem túlnyomó száma miatt is csak magyar nyelven foly- liatott; sőt hogy Kálmán korában a törvé- nyek is eredetileg magyarul voltak iogal- mazva, kitetszik Albricusnak, ezen törvények összeszerkesztőjének , Szerafin esztergomi érsekhez intézett ajánlásából, melyben szer- kesztménye netaláni hiányait annak kéri
.lv«a-n •'"<«»
S>A Í3img;ar-riiv2UTna.cuí • iLYoactc •
Q>3nvucM(»^
/ncrtrmatp- -tcnoza; Asrdoanarti
XiX^'
III. András király 1295. évi oklevelének kezdete.
tulajdoníttatni, hogy ő a magyar nemzet nyelvében nem eléggé' jártas. A XII. századi Halotti Beszéden kivül más nyelvemlékünk nem maradt ugyan fönn e korból, de ez egymaga is elég bizony- ság nyelvünknek akkori fejlett s megállapodott volta mellett; a mennyiben korántsem mutat föl oly lényeges eltéréseket a mai irodalmi nyelvtől, mint azt a nyugot-európai román és germán nyelvek azon korbeli emlékeiben tapasztalhatni.
Hogy a nemzeti költészet e korban virágzásban volt, bár annak az ősmagyar pogány kort dicsőítő emlékeit a keresztény túlbuzgóság megsemmisítette is, igazolhatjuk a magyar nemzeti eposz azon egyes töredékeivel, az ősmagyar népköltészet valódi szétszóil gyöngyszemeivel, melyeket krónikáink latin iskolákban képzett szerkesztői csak a nép énekeiből vehettek át és igtattak be latin munkáikba.
Az építészet az egyházak és kolostorok alapításával foglalt tért hazánkban, majd a királyi s utóbb, kivált a tatár dúlás után a magán várak és kastélyok emelésével nyert folyvást nagyobb lendületet. Emlékszerű egyházi épületek, melyek fölszerelése a művészetek, a festészet, szobrászat és ötvösség virágzását is előmozdította, különösen a görög-műveltségű III. Béla idejében kezdettek mind sűrűbben emelkedni. Hogy hazánk ezen korszakbeli román stylű egyházakat oly gyéren mutathat föl, azt nemcsak a tatárjárás és a gyakori bel- és külháborúk pusztításának, hanem a későbbi — másfél száz esztendeig tartott — török uralom romboló hatásának is tulajdoníthatjuk, mely az ország hódított részét csaknem sivataggá s Buda, Székes-Fehérvár, Esztergom, Pannonhalma építészeti emlékeit száz meg száz egyházzal és kolostorral együtt romokká változtatta, és az ötvösművészet remekeit, melyekből aránylag még legtöbbet sikerűit megmenteni, zsákmányra hányta.
M. 12
90
A polgárosult élet veteményes kertjei, a városok, melyek alapját a királyi várak aljában Szent István vetette meg, e korszak folytában, különösen IV. Béla idejében, ki a tatárjárás után az országot nagyban gyarmatosította, nemcsak számban szaporodtak, hanem mint az ipar, kereskedés és művészet telephelyei s vidéki középpontjai az oi-szág jóllétének emelésére is mind nagyobb befolyást gyakoroltak, egyszersmind pedig a királyi trónnak a túlhatalmas főurak ellenében megbízható támaszaiul szolgáltak.
Az alkotmányos élet fejlődésével, melynek a későbbi századokban is legnagyobb biztosítékát a II. Endre arany-bullája képezte, lépést tartott a vármegyei intézmény fejlődése is; a vármegye lépésről lépésre közeledett az önkormányzattal biró törvényhatóság megvalósítása felé, s épen ezért a nemzet életével összeforrva, később a politikai szabadságnak mindinkább erősbödő bástyájává vált. A XIII. század utolsó évtizedeiben már találkozunk a királytól kinevezett főispán s az annak képét viselő alispán mellett a neme- seknek a vármegye közönsége által választott 4 — 4 birájával (quatuor judices nobilium), kiket, minthogy akkor a nemeseket a király szolgáinak (servientes regis) hívták, szolgabirákhak neveztek, mely elnevezés a legújabb korban átalakult vármegyében mai napig föntartotta magát.
A vegyes házakbeli királyok kora.
Róbert Károly ellenében, kit III. Endre halála után Gergely választott esztergomi érsek Esztergomban ismét megkoronázott , a nemzeti párt Csák Máté nádor és János kalocsai érsek vezetése alatt, hogy az ország függetlenségét a szent székkel szemben megőrizze, szabad király választási jogát gyakorlatba véve, II. Venczel cseh király fiát, a 13 éves Venczelt^ IV. Béla unokájának, Kunigundának unokáját, III. Endre egyetlen leánya jegyesét, emelte a trónra, kit János kalocsai érsek Szent István koronájával Székes-Fehérvártt meg is koronázott (1301 aug. 27).
A két kiskorú ellenkirály a királyságnak igazán csak nevét viselte; a királyi hatalmat, a korona jószágait és jövedelmeit a pártháborúban mind féktelenebbekké vált oligarchák, a Venczel által Nyitra és Trencsin vár-
12*
92
megyékkel megadományozott Csák Máté, a Németujváriak, az Aba nemzet- ségbeli Omodé és fiai, László erdélyi vajda s más főurak gyakorolták.
A három évig tartott elkeseredett küzdelemben a fiatal Venczel, Buda várában dobzódó, kicsapongó életet folytatva, nem mutatta magát arra termettnek, hogy a trónon, melytől őt a szent szék Ítélete megfosztottnak hirdette, fönn birja magát tartani. Pártja, a szent szék által megnyert főpapság befolyása következtében, annyira hanyatlott, hogy a fiatal árnyékkirály még székhelyén, Buda várában sem érezhette többé magát biztosságban, miután a budai polgárság is föllázadt és Károly pártjához csatlakozott.
Venczel cseh király, veszélyben forgó fia megmentésére, 1304 nyarán hadsereggel jött Magyarországra, s minthogy fia ügyének rosszra fordultát leginkább a papságnak tulajdonította, János nyitrai püspök jószágait földúlta, Nyitrát kirabolta, Esztergom várát megvívta, a székesegyház kincseit zsák- mányul ejtette, az érsekség kiváltságleveleit szétszaggatta, s azután Budára vonulván, fiát a koronával együtt Csehországba haza vitte.
A szent korona visszavívásáért Károly zászlaja alatt csakhamar 20.000 magyar és kún lovas tört Csehországra, melyet Albert római király s más német fejedelmek is haddal támadtak meg. A hadjárat ez évben nem vezetett döntő eredményre ; a következő évben pedig , midőn már a cseh király átlal megnyert Ottó bajor berezeg vette át a cseh hadak vezérletét, csak a cseh király közbe jött halála gátolta meg a háború újult erővel való kitörését (1305 június 2l). Az ifjú Venczel ugyanis azonnal kibékúlt Alberttel, s a magyar koronát ahhoz való jogával együtt átadta a bajor Ottónak, IV. Béla unokájának.
Ottó álruhában jutott át Ausztrián, és útközben a koronát, melyet magával vitt, Fischamend körűi elvesztette, de ismét megtalálta ; Sopronban Venczel egykori hívei s azok közt a Németujváriak fogadták Ottót s Székes- Fehérvártt a pártjára állott két püspökkel megkoronáztatták (1305 decz. 6).
A pártháború a két ellenkirály közt újra kitört s különösen túl a Dunán dühöngött, hol Rudolf osztrák berezeg is haddal volt kénytelen fellépni az Ausztriába és Stiriába be-becsapó Németujváriak ellen. A mint azonban Rudolf Magyarországból hadait kivonta, hogy az iíjú Venczel meggyilkoltatásával (1306 aug. 4) megürült cseh trónt elfoglalja, Károly ügye annyira hanyatlott, hogy Horvátországba kellett visszavonulnia.
De az ellenkirály, Ottó hatalma sem szilárdulhatott meg; mert a királyi hatalmat bitorló főurak, Csák Máté, ki a Morva folyótól Komáromig,
93
a róla Mátyus földének nevezett vidéken zsarnok módra uralkodott, Kassa vidékén az Omodék, túl a Dunán a Németujváriak, Erdélyben László vajda, ha névvel Ottó híveinek vallották is magokat, csak saját hatalmuk gyarapítá- sára törekedtek. Ottó a szent szék által el nem ismerve, Albert római király által a miatt, hogy a cseh királyság ügyében Rudolf osztrák berezeg ellen foglalt állást, háborúval fenyegetve, ingadozó trónjának az által vélt támaszt szerezhetni, hogy a hatalmas erdélyi vajda leányának kezét megkérette. László vajda azonban őt, midón mátkájáért Erdélybe ment, elfogta, Bálvá- nyos várába záratta, s a koronát, melyet Ottó, mint féltett kincsét, magával hordozott, hatalmába kerítette (1307).
Ottó elfogatása után Károly ügye kedvező fordulatot vett, Buda vára vérengző lázadás által (1307 június 1) s nem sokára azután Székes- Fehérvár is hatalmába került. V. Kelemen pápa pedig Károly érdekében Gentilis bibornokot teljes hatalmú követévé nevezte ki Magyarországba, melynek lakosait az Ottónak tett hűségeskü alól föloldozta s magát Ottót a szent szék elébe idézte (1307 aug. 8 és 10).
A pápa ez intézkedése lehetett hatással arra, hogy az ország egyházi s világi urai közül többen, a nemesség s az alsó rendű papság tömegével a Rákos mezejére gyülekeztek, s hogy valahára véget vessenek az országot végromlással fenyegető fejetlenségnek, a közöttök megjelent 19 éves i^ú Róbert Károlyt önkényt törvényes urukká, királyukká választották, neki hűséget esküdtek, az elfoglalt királyi s királynéi jószágok visszaadatását, az elnyomott nemesség szabadságának visszaállítását elhatározták (1307 okt. 10). így kívánták elejét venni annak, hogy a pápa adjon az országnak királyt, így akarták korlátozni a Csák Máté, a Németujváriak és László vajda önkényét, kik e gyűléstől távol maradtak.
Ottó 1308-ban börtönéből szökéssel menekülvén, rá sem gondolt többé, hogy a trónhoz való jogát érvényesítse, bár a magyar királyi czímet haláláig viselte, s így Károly mint trónkövetelő versenytárs nélkül maradt.
Gentilis bibornok csak 1308 őszén érkezett Magyarországba, s miután a leghatalmasabb főurakat s magát Csák Mátét is megnyerte Károly részére, megnyitotta a királyválasztó országgyűlést, melyet a rendek Pesten a Duna partján szabad ég alatt tartottak. Latin beszédében hivatkozván arra, hogy a szent koronát István király Rómától nyerte, fejtegetni kezdte, hogy István nemzetségének kihaltával csak a pápának lehet joga a koronáról rendelkezni ; de a rendek ez ellen zajongva tiltakoztak, s hogy szabad király választási
94
jogukat tettleg érvényesítsék, Károlyt közakarattal királyukká ismét kikiál- tották, s miután a bibornok, a megtörtént választás jogosságát vitatni s így a dolgot élére állítni nem tarthatva tanácsosnak, a szent szék nevében a választást megerősítette, Károlyt ősi szokás szerint zajos örömriadás közt vállaikra emelték (1308 nov. 27).
Minthogy a korona László erdélyi vajda kezében volt, Gentilis bibornok a királyválasztás után Budán tartott országos tanácsban, melynek végzései a királyi hatalom és tekintély megszilárdítását czélozták, a letartóztatott szent koronát, míg vissza nem kerúl, egyházi tilalom alá vetette, s elren- delte, hogy új korona készüljön, melyet a király és nemzet tartozzék igazi törvényes koronának elismerni. Ezzel az új koronával történt aztán Károly megkoronáztatása a bibornok és az ország nagyjai jelenlétében Buda várában, a Szűz Mária egyházában (1309 június 15).
Sem a budai gyűlés végzése, sem a Pozsonyban 1309 november havában tartott zsinat átokkal való fenyegetése nem volt hatással a királyi jószágokat bitorló főurakra s nem szűntette meg az országban eláradt zava- i-okat. A nemzet, s maga a főpapság is, csak a Szent István koronájának varázserejétől várta a törvény és jog uralmának helyreálltát. A bibornok- követ átok alá vetéssel igyekezett László vajdát a korona visszaadására kényszerítni (1309 decz. 25); de parancsa, sőt az Erdélyre kimondott egyházi tilalom is sikertelen maradt. Végre Tamás esztergomi érsek, Omodé nádor s néhány főúr Szegeden a vajdával összejővén, rábírták, hogy a korona visszaadására s a király iránti hódolatra kötelezze magát. Az így visszaszerzett koronával történt Károly király utolsó törvényes megkoro- náztatása Székes-Fehérvártt, miután az Omodé nádor által a Rákos mezejére hirdetett országgyűlésen újra kii'álynak kikiáltatott (1310 aug. 27).
A korona varázserejébe vetett hit azonban hiúnak bizonyult; a fékte- lenséghez szokott oligarchák nem bocsátották ki kezeikből a bitorolt királyi javakat, nem hagytak föl az erőszakoskodással. Csák Máté Visegrád várából magát Budát, a királyi lakot is fenyegette, s midőn őt ezért Gentilis bibornok átok alá vetette (131 1 július 6), annál kegyetlenebbül dúlta a nyitrai püspök s az esztergomi érsek jószágait, kik az átkot ellene kihirdették. Versenyzett vele a hatalmaskodásban Omodé nádor, ki a felföldön több királyi várat s nemesi birtokot foglalt el, s Kassa vívása közben a polgárok kirohanása alkalmával vesztette el életét (1311). Károly királynak a fék- telen főurak ellen csak fegyverrel lehetett magát a trónon föntartani.
iinranc--
"S^
mflnc •
röUi© "^ci díta- fiiní,- ^íbimurt iwnnam l)affminé íaiutcrn
iirarc fKiötur fcptiie inöfincnr ^fiiiG
^trc\
u
Róbert Károly király 1335. évi oklevelének kezdete.
A Tarcza folyó mellett Rozgonynál vívott ütközetben, mely- ben Károly a Csák Máté és az Omodé-fíak egyesült hadai fölött véres győzedelmet nyert (1312 június 15), tűnt föl a király sze- rencsecsillaga, mely azután folytonosan emelkedett. De e vereség- Csák Máté erejét nem törte meg, s Károlynak még évek során át kellett e daczos fóúrral, valamint a Németujváriakkal, az 1315-beii elhalt László vajda fiaival, s a Borsa nemzetségbeli Kopasz nádorral és rokonaival küzdeni, Visegrádot és Komáromot csak 1315-ben sikerült elfoglalnia a cseh királylyal háborüt folytató Csák Mátétól, ki, mint a király ellensége, halt el a Károly által személyesen ostromolt Trencsin várában, hol fejedelmi fényű udvarát tartotta (1321 márczius 18).
Csák halála s Trencsin megvívása után is elég dolgot adott a királynak a Velenczével szövetkezett Brebiri Mladin tenger- melléki s boszniai bán legyőzése (1322) és a Tamás erdélyi vajda ellen fölkelt szászok elleni hadjárat, melynek bevégeztével Károly a szászoknak II. Endrétől 1224-ben nyert kiváltságlevelét megerősítve újra kiadta (1324).
E csaknem szakadatlan belháborúk okozták, hogy Károly a Velenczétől 1311-ben elpártolt Zára megtartására kellő erővel nem léphetett föl, s így a dalmát főváros harmadfél évig tartott ellenállás után ismét Velencze alá vetette magát (13 13), utóbb pedig a többi dalmát városok is, melyek a zavargó horvát urak folytonos támadásainak
C-~
96
kitéve, a magyar koronától kellő segélyt nem kaphattak, egymás után Velencze felsósége alá adták magokat (1322 — 1328).
Károly Csák Máté halála után áttette királyi lakát Temesvárról Visegrádra, honnan az ország kormányát könnyebben kezelhette s a szomszéd államok ügyeit is inkább figyelemmel kisérhette. A belháborúk megszűntével a törvényes rend föntartására s az ország jóllétének gyarapítá- sára tett üdvös intézkedései mennyire helyreállították a királyi hatalmat s mennyire emelték Magyarország politikai súlyát s koronája tekintélyét : semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az 1335-ben Visegrádon rendkívüli fénynyel tartott fejedelmi összejövetel, melyen Károly a császár mellőzésével a cseh és lengyel király, a német lovagrend s több német fejedelmek viszá- lyait, mint békebíró, megszüntette s viszonyaikat szabályozta.
Politikai működésében Károly családja fényének és hatalmának eme- lését tartván szem előtt, utódai számára a nápolyi és lengyel koronát törekedett megszerezni. E czélból kisebbik fiát, Endrét nagybátyja, Róbert nápolyi király unokájával, Johannával jegyezte el s Nápolyba vitte, hogy ott mint trónörökös neveltessék (1333), idősebb fiát pedig, Lajost, a magyar trón örökösét, sógorával, a gyermektelen Kázmér lengyel királylyal trónja örökösévé fogadtatta s a lengyel országgyűlés által is elismertette (1339). Az ő eszméje volt a magyar és lengyel korona tartományainak egy fő alatti egyesítésével oly hatalmas államszövetséget alkotni, mely Kelet-Európa sorsának intézésére döntő hatást bírjon gyakorolni.
Róbert Károly az élet nehéz iskolájában növekedve, megtanulta ismerni az embereket, viszontagságok közt szerzett gazdag tapasztalással, hosszas küzdelemben megedződött lelki erővel ragadta meg a bomlásnak indult ország kormányát, s határozottsággal, eszélylyel és erélylyel hajtotta végre a reform nehéz munlcáját. Szerencséjére vált a meghasonlott Magyarország- nak, hogy Károly akart is, tudott is a szó teljes értelmében uralkodni, s a nemzet érdekét a maga és családja érdekével egygyé bírta forrasztani. Károly, bár idegen földön született, magát a nemzettel teljesen azonosította. Midőn 1337-ben trónja örököse, Lajos számára János cseh király unokáját. Károly morva őrgróf leányát, Margitot eljegyezte, a szerződésben kikötötte, hogy a leendő magyar királyné magyar szokásokban és erkölcsökben növe- kedjék, s a kiskorú jegyest, hogy a magyar nyelvet megtanulja, visegrádi udvarába hozatta. Az ő erélyes kormányának volt érdeme, hogy az országot a fejetlenség és pártharczok zavaraiból kiemelte, a személy- és vagyon-
97
biztosság helyreállításával a nemzet anyagi és szellemi elöhaladását, az ipart, kereskedést, a városok gyarapodását előmozdította, a kincstárt jó karba állította, a honvédelmet a végsorvadásban sínylo várrendszer helyett új alapra, a banderialis szervezetre fektette, az igazságszolgáltatásban hasznos javításokat léptetett életbe. Ö volt az első magyar király, ki aranypénzt veretett. Magyarország, mely meghasonolva , földúlva, szegényen jutott kormánya alá, halálakor mint egységes, békés, vagyonos és tekintélyes állam szállott utód- jára (1342 július 16).
Aló éves La- jos megkoronáztatása után Szent László ki- rály sírjához zarándo- kolva fogadást tett, hogy e dicső király példáját követve fog uralkodni. Váradról Erdélybe sietett, hol a szászok a rajok kivetett adó miatt föl- lázadtak, s e mozgal- mat vérontás nélkül lecsendesítette. Er- délyben fogadta az oláh vajda , Sándor hódolatát, kinek atyja, Bazarád Mihály 1330-ban Károly seregét Oláhországban megverte s a magyar koronától való függést megtagadta.
Róbert nápolyi király 1343 elején elhalálozván, végrendeletében trónja örökösévé unokáját, Johannát nevezte ki. Lajos a nápolyi trónt az első szülött ágának öröklési jogán magának, illetőleg Endrének, Johanna férjé- nek, követelte. De a pápa nem volt hajlandó a szent szék húbérét az Anjouk magyarországi hatalmas ágára szállítni, s a királyi család tagjai, a nápolyi aristocratia, s maga aló éves Johanna is, ki könnyelmű életet folytatva, férjével meghasonlott, mindent elkövettek e követelés meghiúsítására. Erzsébet anyakirályné, ki Nápolyba utazva csak Johanna tettetett hizelgése
M. 13
Nagy Lajos pecsétje.
98
által biratta rá magát, hogy veszélyben forgó fiát haza ne hozza, az Avig- nonban székelő pápát rá birta ugyan arra az ígéretre, hogy Endrét királylyá koronáztatja, ha a szent széknek engedelmességet fogad, s a trónt Johanna örökös nélküli halála esetére Máriának, Johanna húgának, engedi át; de Ígérete teljesítését a pápa másfél éven át halogatta. Midőn végre a koronázási parancs kiadatott s Endre elég vigyázatlan volt elárulni, hogy ellenségein véres bosszút szándékozik állani, azok összeesküdtek s őt Aversában neje tudtával és megegyezésével meggyilkolták (1345 szept. 18).
Lajos boszút esküdött Johanna és pártja ellen ; e czélra szövetkezett Albert osztrák herczeggel s a pápa által kiátkozott bajor Lajos német császárral, az európai udvarokhoz követeket küldött, hogy boszúló hadjára- tában támogassák, s a pápától követelte, hogy Johannát, mint férjgyilkost, foszsza meg országától. A pápa azonban kinyilatkoztatta, hogy Johannát, míg bűnössége be nem bizonyul, a tróntól meg nem foszthatja ; a gyilko- sokra átkot mondott ugyan, vizsgálatot is tartatott, de Johannát nem Ítélte bűnösnek, sőt engedélyt adott neki, hogy Lajos tarentói herczeggel egybe- keljen (1346 aug. 20).
A pápától elégtételt nem remélhetvén, Lajos elhatározta magát a hadjáratra, s minthogy Velenczétől, Genuától és Sícilíától hajókat nem kaphatott, 1347 őszén szárazon vezette Nápoly ellen hadait, melyek élén egy fekete zászlót lobogtatott meggyilkolt öcscse képével. Deczember 23-án Aquilánál nápolyi földön táborozott; néhány nap múlva Tarentói Lajos hadait, ki nejével a Provence-ba menekült, Capuánál szétverette s 1348 január 18-án Aversa alá érkezett. Itt fogadta Durazzói Károlyt és Tarentói Fiiepet, ide hivatta magához a királyi család többi herczegeit, azokat elfogatta s közűlök Durazzói Károlyt, a Róbert királytól neki szánt Mária férjét, azon a helyen, hol Endrét gyilkosai megfojtották, lefejeztette (1348 január 23).
Más nap serege élén Nápolyba bevonulván, a város hódolatát fogadta, a siciliai királyi czímet fölvette, Endre csecsemő árváját, az atyja halála után született Károlyt, trónörökössé nevezte ki s Visegrádra küldte, a pápától pedig követe által a királyság ráruháztatását s Johanna megbüntetését követelte, ez esetben késznek nyilatkozván Nápolyhoz való jogáról lemondani s azt a szent széknek visszabocsátni. De a pápa vonakodott Johanna bűnös voltát elismerni.
Lajos erre elhatározta, hogy Nápolyt fegyverrel tartja meg birtokában. Maga ugyan visszatért Magyarországra, de Laczkfi István erdélyi vajda
Nagy Lajos egyik oklevelének kezdete.
vezérletére bízott hadaival Nápolyt és vidékét megszállva tartotta. Laczkfi dögvész által megtizedelt seregével több ütközetben szerencsével harczolt ugyan Tarentói Lajos és Johanna hadaival, de a túlnyomó erő elől végre is kénytelen volt Nápolyból kivonulni s nem birta a folytonosan lázongó tarto- mányt megfékezni. Lajos ekkor a főurak zászlóaljaival másodszor is megjelent a csatatéren, a hadi szerencsét nem sokára megfordította, s Nápolyt, honnan Johanna férjével együtt Gaetába menekült, ismét elfoglalta (1350).
VI. Kelemen pápa Lajost, midőn másodszor is nápolyi területre lépett, átok alá vetette, s Nápoly bevétele után fölhívta, hogy a trónöröklés ügyét bízza a szent szék döntő ítéletére. S Lajos meggyőződve, hogy a magyar uralomtól idegenkedő tartomány birtokát hajóhad nélkül nagy áldozatokkal sem biztosíthatná, beleegyezett a pápai követ által sürgetett fegyverszünetbe a következő évi április l-éig, oly föltétellel, hogy az alatt a pápa mondjon végitéletet, s ha Johannát bűnösnek találja, a királysággal őt adományozza meg, ellenkező esetben ő legyen köteles hadait visszavonni s a fogoly herczegeket szabadon bocsátni, Johanna pedig neki hadi költsége megtérítésére 300.000 aranyat fizessen. így az átok alól fölmentve, az ügy eldöntését a pápára bízta s Rómán át visszatért Budára (1350 nov.)
Megjött végre a szent szék Ítélete, mely Johannát ártatlannak nyi- latkoztatta. Lajos ekkor hadait Nápolyból visszaparancsolta, a fogoly herczegeket szabadon bocsátotta, s hogy boszúságának kifejezést adjon, megvetőleg lemondott a Johanna által fizetendő hadi kárpótlásról (1351).
A négy évig tartott nápolyi hadjáratban Lajos hadai a magyar fegy- verek becsületét távol idegen földön, nehéz körülmények közt fönn bírták tartani ; ez a dicsőség s az a tapasztalás, melyet a magyar urak és nemesek a művelt Olaszországban szereztek, maradt e regényes részletekben gazdag- hadjárat egyetlen nyeresége.
A hosszas nápolyi táborozás s az I35i-iki Htván hadjárat alatt az urak, kik a királyt zászlóaljaikkal kisérték, és a fölkelt nemesek annyi pénz- és vér-
13*
100
áldozattal bizonyították be a királyhoz való ragaszkodásukat, hogy hűségök jutalmául Lajos az 1351-dik év végén tartott országgyűlésen kérehiiökre szívesen megerősítette 11. Endre aranybulláját. Csak negyedik pontján tette azt a változtatást, hogy ezentúl a fiörökös nélkül elhaló nemesek ne rendelkezhessenek szabadon jószágaikról, hanem azok testvéreikre s vérro- konaikra, ezek nem létében pedig a kincstárra szálljanak. Ugyancsak ezen az országgyűlésen, hogy az úri és nemesi rend a zászlóalj tartás és fölkelés terhét könnyebben hordozhassa, Lajos törvénybe igtatta, hogy ezentúl a jobbágyság, valamint a királyi és királynéi birtokokban, úgy a papi, úri és nemesi rend jószágaiban is, földesurainak a gabona- és bortermésből kilen- czedet tartozzék adni.
A nápolyi hadjáratnál sokkal fontosabbak és eredményesebbek voltak Magyarországra nézve a Velencze ellen intézett hadjáratok. Lajos már 1346-ban Zára alatt táborozott, melynek Velencze ellen föllázadt polgárai őt oltalmukra hívták; de hajóhaddal nem rendelkezvén, a velenczeiek által Zára mellett a tengerparton épített erősséget be nem vehette, s a büszke köztársaság megalázását és Dalmátország visszafoglalását kénytelen volt kedvezőbb alkalomra halasztani.
Midőn a Velenczével 1348-ban a nápolyi hadjárat alatt 8 évre kötött fegyverszünet lejárandóban volt, Lajos a szent szék fölhívására hadjáratra készült Dusán szerb fejedelem ellen, ki czár czímet véve föl, magát a magyar király fensősége alól kivonta, s a pápának tett fogadását, hogy népével együtt a római egyház kebelébe tér, teljesítni vonakodott. Lajos, kit vallásos buzgó- ságáért a pápa az egyház zászlótartója czímével tisztelt meg, 1356 nyarán 100,000 főnyi sereget gyűjtött Zágrábba, nyíltan hirdetve, hogy a schis- maticus (óhitű) Dusán czár ellen vezeti hadait : de hirtelen Friaulnak fordulva Velencze területére rontott, ott több várost és várat elfoglalt s Trevisót hosszasan ostromolta. Az esztendőnél tovább tartott hadjáratban, mely alatt liadai Zárát is elfoglalták, Lajos Velenczét mind szárazon, mind a dalmát partokon addig szorongatta, míg a köztársaság követei előtte Zárában békéért nem könyörögtek. A békeszerződésben Velencze örökre lemondott Dalmácziáról s a dogék által viselt „Horvát-Dalmátország herczege" czímről s visszakapta mindazt, mit a magyar hadak velenczei területen elfoglaltak (1358 február 18). Következő évben Lajos Szerbországban táborozott s az elhalt Dusán czár utódját a magyar korona felsőségének elismerésére kényszerítette.
101
A pozsonyi városház kapuboltozatának zárkövei.
102
A hitében buzgó Lajos nemcsak a koronájától függő melléktarto- mányokban, hanem Magyarországon is erélyesen működött az óhitűek megtérítésén. De épen ez volt főoka annak, hogy a magyar uralom az aldunai tartományokban az óhithez ragaszkodó népek rokonszenvét meg nem nyerhette és így meg nem gyökeresedhetett. E térítési kényszer elöl menekültek a máramarosi oláhok, vajdájok, Bogdán vezérlete alatt, a tatárok dűlásai miatt népességében megfogyatkozott Moldvába, hol azonban a magyar koronának ismét meghódoltak. A kiköltözött oláhok helyére Mára- marosba s a szomszéd vármegyék hegyes vidékeire ekkor telepedtek le a lithvánok által elűzött orosz herczeg, Koriatovics Tódor vezérlete alatt beköltözött oroszok (1360).
Az egyház által magasztalt, lovagias, népszerű Lajos király dicsősége féltékenységet támasztott IV. Károly császár szívében, ki Lajost azzal gyanűsította, hogy a császári korona elnyerésére törekszik. A nagyszombati személyes találkozás alkalmával a császár kiengesztelődve vált ugyan el Lajostól, de a gyanú tövise megmaradt szívében. S midőn később Lajos követei tőle Prágában némely cseh urak határszéli kártételeiért elégtételt követeltek, a vita hevében annyira megfeledkezett magáról, hogy a király anyját oly sértő szóval illette, melyért a követek véres elégtételt kívántak s Prágát azonnal odahagyták. Lajos azonnal szövetkezett anyja testvérével, Kázmér lengyel királylyal és az osztrák herczegekkel s Trencsinnél ütötte föl táborát (1362). A pápai követ közbenjárása azonban megakadályozta a háború kitörését s a viszálynak a békebirák Ítélete alapján azzal szakadt vége, hogy a császár a brünni összejövetelen meggondolatlan szavaiért ünnepélyesen bocsánatot kért (1364).
A törökök már 1361-ben elfoglalták Drinápolyt, három év múlva pedig Bolgárország nagy részét is meghódítottálí. Lajos, hogy a törökök hódítása elébe gátat emeljen, seregét Oláhországon át Viddin alá vezette, azt megvívta, s a bolgár föld nyugoti részét elfoglalván, abból a bolgár bán- ságot alapította (1365). E bánság védelme közben történt a magyar hadak legelső győzedelmes összeütközése a törökökkel (1366). Ennek emlékére építtette Lajos a mária-czelli egyházat, melynek drága miseruhái s egyházi ékszerei a vallásos magyar király bőkezűségéről máig is tanúskodnak.
Kázmér lengyel király, Lajos sógora, 1370 nov. 5-én fiú utód nélkül elhalván, a lengyel korona a Róbert Károlylyal kötött s többször megerő- sített szerződés szerint Lajosra szállt, ki magát Krakóban megkoronáztatta
103
s Lengyelország kormányát anyjára, az elhalt király testvérére, bizta. A lengyelek folytonos zavargásai azonban Erzsébetre nézve a kormányzást annyira megnehezítették, hogy Lajos az ország nyugalmának helyreállítása végett a lengyel rendekkel Kassán tartott gyűlésen kénytelennek látta magát a lengyel nemességet az adózás terhe alól csaknem teljesen fölmenteni, oly föltétellel azonban, hogy halála után a lengyelek a trónöröklést leányaira is kiterjeszszék (1374). Minthogy azonban a zavarok ezután sem szűntek meg s azok miatt Erzsébet kénytelen volt Lengyelországot odahagyni, Lajos a lengyel kormányt László oppelni herczegre, Magyar- ország nádorára bizta, Gali- cziát és Lodomeriát pedig, hogy a magyar koronához szorosabban oda csatolja, magyar vajdák kormánya alá vetette.
Velenczével, mely ne- hezen szívelte Dalmáczia elvesztését s a dalmát váro- sok kereskedelmét lehető- leg károsította, Lajos, mint Carrara Ferencz páduai berezeg szövetségese, már 1373-ban viselt eredmény- telen háborút ; a döntő csapást azonban csak később, a Genuával s Carrarával együtt három évnél tovább folytatott háborűban mérte a köztársaságra. Velencze mind szárazon, mind tengeren súlyos vereségeket szenvedve, kénytelen volt a turini békét elfogadni, melyben kötelezte magát, hogy a magyar korona részére éven- ként, Szent István király napján, 7000 arany adót fog fizetni (1381 aug. 8).
A nápolyi trónt, melyről lemondott, Lajos a VI. Orbán pápa által pártolt Durazzói Károlynak igyekezett megszerezni, kit már 1365-ben udva- rába hozatott, majd Horvát- és Dalmátország bánjává nevezett ki. Károly, miután esküvel fogadta, hogy Lajos leányait a magyar és lengyel trón birtokában nem fogja háborgatni, a velenczei csatatérről lO.ooo magyarral vonult Rómába, hol őt a pápa megkoronázván (1381 jun. 3), Nápolyt
104
elfoglalta, Johannát foglyul ejtette és, mivel a trónról lemondani állhata- tosan vonakodott, börtönében megfojtatta (1382 máj. 22).
A sírjához közelgő Lajosnak semmi sem feküdt inkább szívén, mint az, hogy a magyar és lengyel koronát nagyobbik leányára, Máriára, Zsigmond- nak, IV. Károly császár fiának jegyesére szállítsa. S midőn a Zólyomba gyúlt lengyel rendek, e kivánatát készséggel teljesítve, letették a húségi esküt a 12 éves Máriának és a 15 éves Zsigmondnak (1382 jul. 25), kit Lajos magyar hadakkal azonnal átküldött Lengyelországba a kormány- átvételére : Magyarország dicső királya, kit az utókor méltán tisztelt meg a „Nagy" melléknévvel, nyugodt lélekkel szállott sírjába (1382 szept. ll).
Lajos 40 évi uralkodása alatt Magyarország földjét ellenség nem taposta, erejét belháború nem emésztette, a magyar hadak a nápolyi, velenczei, aldunai és a litvániai hadjáratokban újabb meg újabb babérokat arattak, a jog és törvény uralma alatt az ország anyagi ereje fejlődött, a városok, mint a nyugot-európai s keleti kereskedés rakhelyei, virágzásnak indultak s a jólléttel együtt karöltve haladt a műveltség, melynek emelésére Lajos a pécsi egyetemet alapította (1369).
A lovagias, igazságos, szívben, lélekben magyar Lajos népszerúségét semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az a tény, hogy a büszke harczias nemzet, nagy királya iránti hálából, leányát Máriát^ az első nőt a magyar trónon, közegyetértéssel királyának elismerte és megkoronázta (1382 szept. 17), annak teljeskorúságáig a kormányt Lajos özvegyére, a boszniai Erzsé- betre bízván, ki mellett az államügyeket Garai Miklós nádor vezette.
A nőuralom ellen legelsőben Horvát- s Dalmátországban és Boszniában indult meg a mozgalom a három Horváti testvér, János tengermelléki bán, Pál zágrábi püspök, László s rokonuk Palisnai János vranai perjel vezetése alatt, kik a trónra Károly nápolyi királyt, az egykori horvát-dalmát bánt, szándékoztak emelni. A nyugtalanság lecsillapítására az anyakirályné, két leányával, a nádorral s udvara fényes kíséretével a forrongó tartományokba sietett, s az elégületleneket látszólag hódolatra bírta (13 83 okt.) De már a következő évben, midőn a horvát-dalmát bán nyíltan az elégületlenek élére állt : a lázadást a helyébe kinevezett új bán nem bírta elfojtani, s az arany bulla megerősítésének sem lett kivánt hatása. Károly, Pál zágrábi püspök meghívását elfogadva, Lajosnak tett esküjét megszegve, mint trón- követelő lépett fel s Zengben kikötött (1385 szept. 12). E zavarokkal egy időben Lengyelországban is kitört a forradalom Zsigmond ellen, ki magyar
X pvfno* "Pyvívmn -iwnn.^ Vfk&imS Oítlwt
Zsigmond egy czímeradományozó oklevelének kezdete.
hadaival kénytelen volt onnan kivonulni. Az országuk függetlenségére féltékeny len- gyelek készeknek nyilatkoztak ugyan Lajos kisebbik leányát, a Vilmos osztrák berezeg- nek eljegyzett Hedviget, trónra emelni, de csak oly föltétellel, bogy Galiczia Lengyel- országboz visszacsatoltassék, s Hedvignek a nemzet válaszszon férjet, ki vele a trónt raegoszsza. Erzsébet királyné bosszas vona- kodás után kénytelen volt végre is engedni, s Hedviget Krakóba küldötte, kit a len- gyelek megkoronáztak (1385 okt. 15) s a kereszténynyé lett litván fejedelemmel, Jagellóval házasítottak össze (1386 febr.). így szakadt meg Magyarország kapcsolata az ekkor Litvániával egyesűit Lengyelországgal .
A lengyelek által elutasított Zsigmond, miután a könnyelmű ifjútól elidegenedett anyakirályné Máriát V. Károly franczia király öcscsének, Orleansi Lajosnak jegyezte el (1385 jűl.), bogy a magyar trónra juthasson, ragaszkodott Mária kezéhez való jogához s a házasság megkötését sürgette. S az anyakirályné, bogy a trónkövetelő Károly ellen Zsigmond rokonaitól Csehországból segélyt nyerhessen, a franczia herczeggel kötött szerződést felbontva, Zsigmond házasságához megegyezését adta. A me- nyegző után Budán tartott országgyűlés aztán hűséget esküdött Máriának és férjének, Zsigmondnak, kit a rendek „az ország gyámja" czímével ruháztak föl.
A könnyelmű, pazarló Zsigmond ellen azonban, ki a Vág vidékét testvérének, Venczel cseh királynak, s rokonainak, Jodok és Pi'okop morva herczegeknek zálogba adta, csakhamar általános lett a nemzet ingerültsége, s Károly pártja annyira szaporodott, hogy ez Zágrábból ellenállás nélkül
M. 14
106
vonulhatott be Buda várába, és miután a királynékat lemondásra kénysze- rítette, magát Székes-Fehérvártt a megalázott királynék jelenlétében meg- koronáztatta (1385 decz. 1). Mindazáltal a rokonaitól elrablott koronának nem sokáig örülhetett; Erzsébet királyné ugyanis, Garai nádorral egyetértve, őt a királyi palotában Forgács Balázs által lesújtatta s a visegrádi börtönbe záratta, hol súlyos sebeiben nem sokára elhalt (1386 febr. 24).
A budai vérfürdőből megmenekült Horváti János a Dráván túl újra kitűzte a lázadás zászlaját. Erzsébet ekkor Garai nádor tanácsára leányával Máriával s fényes kísérettel megjelent a Dráván túl, hogy a forrongást jelenlétével lecsendesítse ; de a kísérlet nem sikerülvén, Gara várában szán- dékoztak menedéket keresni. Horváti János és társai azonban a menekülők kíséretét Gara, a mai Gorján, közelében Diakovár körül megrohanták s lever- ték, Garai nádort és Forgács Balázst hősi ellenállás után elejtették s a király- nékat Novigrád várába szállították, melynek börtönében majdnem félévi sanyargatás után Horváti János az anyakirálynét megfojtatta (1387 jan. 16).
A hívei által az ország főkapitányává választott Zsigmond nem bírván megfékezni a lázadást, mely már Dél-Magyarországba is elharapódzott : hogy nejét megszabadíthassa, Velencze segélyéhez folyamodott, s hogy nagyobb tekintélylyel és hatalommal léphessen föl, magát a Budára hívott rendek által királylyá kiáltatta s Székes-Fehérvártt megkoronáztatta (1387 márcz. 31). Velencze hajóhada aztán a tengeren, Zsigmond hívei pedig szárazon mindaddig ostromolták Novigrádot, míg azt Palisnai János és társai szabad elvonulás föltétele mellett föl nem adták, s így a királyné vissza nyerte szabadságát (1387 jun. 4). Zsigmond azonban mint király sem bírt a lázadókkal, kik a megölt Károly fiát, nápolyi Lászlót törekedtek a trónra emelni, s kik ellen híveinek a következő két évben is folyvást kellett harczolniok; mi közben a dalmát városok a lázadókat pártoló Tvartkó boszniai király alá vetették magukat.
Magyarország e zavarait szomszédjai siettek fölhasználni. Hedvig- lengyel sereg élén bevonulván Galicziába és Lodomériába, ezen tarto- mányokat a lengyel koronához visszacsatolta; a törökök pedig, kik a rigómezei ütközet után Szerbiát felsőségük alá vetették (1389 jun. 20), a Száván átkelve, ekkor legelsőben magyar földre is betörtek, de a Szeremségen két ízben is vereséget szenvedtek (1391).
A lázadó Horvátiak ellen Zsigmond végre személyesen vonult erős hadsereggel Boszniába; Dobor várát megvívta s az ott elfogott lázadókat
107
Falfestményes ablakrészlet a vajda-hunyadi vár loggiájában.
14*
108
Pécsett lefejeztette, az ekkor megszökött, de később kézre került Horváti Jánost pedig lófarkon meghurczoltatta s négygyé vágatta. Dabisát, Tvartkó utódját, hódolatra s Dalmáczia visszaadására kényszerítette; a Boszniából elmenekült s Szeremben bujdosó 32 nemest pedig, s ezek közt Hédervári Kont Istvánt, Lajos király nádorának, Kont Miklósnak a fiát, kik csellel kézre kerítve s vasban Budára vitetve előtte térdet s fejet hajtani vona- kodtak, lenyakaztatta (1393).
A törökök 1394-ben Viddint és Nikápolyt elfoglalván. Nagy Lajos bolgár bánságát meghódították. Zsigmond e tartományt visszakövetelte, de Bajazed szultán a magyar követek előtt Brusszában a palotája falain függő fegyverekre mutatva, a hódítás jogára hivatkozott. Zsigmond a kihívást elfogadva, a magyar urak dandáraival s 600 franczia lovaggal Erdélyen s Oláhországon át Kis-Nikápoly alá nyomült s azt ostrommal bevette. E vár vívása közben értesült neje, a szerencsétlen Mária haláláról (1395 máj. ij.), s azonnal visszasietett Magyarországra, hol az elégületlenek a trónt Mária halálával megürültnek hirdették, s némelyek Hedvigre és férjére, Ulászlóra, mások nápolyi Lászlóra kívánták volna a koronát szállítani.
A nagyszerű keresztes hadjárat, melyet Zsigmond európai segély- hadakkal indított a törökök ellen, a keresztény sereg vereségével végződött Nikápoly alatt (1396 szept. 28). Zsigmond nagy bajjal menekülve Konstanti- nápolyba hajózott, honnan 1397 elején érkezett Spalatóba s csak élet- veszélylyel térhetett vissza a lázongó Horvát- s Tótországon át Budára.
Hogy a kormányzásával elégedetlen nemzet ingerültségét lecsillapítsa, Zsigmond a temesvári országgyűlésen nemcsak az arany bullát s Nagy Lajos 1351-diki törvénykönyvét erősítette meg, hanem az idegen tiszt- viselők elbocsátására , az elvesztegetett királyi javak visszavételére , s általában a királyi önkény korlátozására ekkor hozott törvényczikkeket is szentesítette (1397 okt.). De ezzel mutatott javulása nagyon is múlékony volt, s a könnyelmű, indulatos és zsarnokságra hajlandó ifjú Icirálynak még keserű tanúiságra volt szüksége, hogy magába szállva s a nemzettel kiengesztelődve, nyugodtan uralkodhassék mint alkotmányos király.
Minthogy a temesvári országgyűlésen Tót- és Horvátország rendéi nem jelentek meg, azokat Zsigmond, miután e tartományokban a nyugalmat Garai Miklós bán s Ciliéi Hermann, Zsigmond adományából Várasd és vidéke ura, színleg helyreállította, Körös-Udvarhelyre hívta össze 1398 február végére. Megjelentek ezen a gyűlésen, a király menedéklevelében
Falfestmények a vajda-hunyadi vár loggiájában.
110
bízva, Csáktornyai Laczkfi István és Simontornyai Laczkfi István is, kiket a trónkövetelő nápolyi László a nikápolyi vereség után magyarországi helytartóivá nevezett ki. Zsigmond ezeket színlelt kegyességgel fogadta,
,_ de a gyűlésteremben fegyvereseivel dL^^^ -^Vi.*-*-6Tp=^,A.^*|^^v»*<ijV' elfogatván, lefejeztette, s holttestüket
' a tanácsterem ostromára készülő
Nápolyi László névaláírása. , , ^
lázongó nep köze dobatta.
Zsigmondnak ezen, valamint előbbi törvénytelen kivégzései, az ide- genek kegyelése, a királyi jószágok elpazarlása, s az a ténye, hogy bátyjával, Venczel római és cseh királylyal, ki őt a német birodalomban helytartójává nevezte ki, magtalan haláluk esetére az oi'szág tudta nélkül kölcsönös öröklési szerződést kötött, annyira elkeserítették a nemzetet, hogy, midőn híre járt, hogy Zsigmond rokonának, Jodok morva berezegnek is öröklést Ígért Magyarországon, eddigi legbuzgóbb hívei, a Garaiak, Kanizsaiak, Bebekek is elidegenedtek tőle. Megbuktatására kezet fogott e hatalmas urakkal a főpapság is, fölhíva IX. Bonifacius pápától, kit az egyházi szakadás megszűntetése végett Venczel és Zsigmond lemondásra akartak kényszerítni. így történt, hogy az ország főrendéi Budára a királyi palotába gyűlve, a királyt fogságra vetették (1401 ápr. 28) s elébb Visegrádra, onnan pedig a Garaiak siklósi várába szállították.
Hogy Zsigmond ekkor trónját örökre el nem vesztette, csak annak köszönhette, hogy utódja iránt az ország meghasonlott : némelyek a lengyel király, Ulászló, mások Vilmos osztrák berezeg, mások meg László nápolyi király részére szervezték a pártokat, és így az ország véres polgár- háborúnak nézett elébe. Hogy ezt a veszedelmet elhárítsa, Garai Miklós a király hívei : Stibor vajda és Ciliéi Hermann támogatásával rábírta az ország nagyjait, hogy Zsigmondot helyezzék vissza a trónra, ki is négy hónapnál tovább tartott fogságából megszabadulva, Pápán ünnepélyesen fogadta, hogy a múltakért teljes bocsánatot ád (1401 okt. 27).
Zsigmondot azonban még a fogság sem tanította meg az alkotmány iránti tiszteletre; ő mint elébb, úgy ezután is, mint sajátjáról, tetszése szerint kivánt rendelkezni a magyar koronáról, s hogy Albert oszti^ák herczeget lekötelezze, őt örökösévé jelölte s a Pozsonyba gyűjtött rendeket Ígéretekkel és fenyegetésekkel rábírta, hogy ezen örökösödési egyességet elfogadják és helyeseljék (1402 szept. 2 1). Zsigmond ez eljárásával a nemzet közvéleményét annyira maga ellen zúdította, hogy a nemzeti párt, Kanizsai
Vadászjelenet , falfestmény a vajda- \ hunyadi vár loggiájában
János esztergomi érsektől s Bebek Detre nádortól vezetve, Zsigmond önkényes rendelkezése ellen tiltakozott, az örö- kösödési szerződést érvénytelennek, Zsigmondot trónvesztettnek nyilatkoz- tatta, s a IX. Bonifacius pápa által pártolt nápolyi Lászlót kiáltotta ki királynak, ki már ekkor a dalmát városokat meghódoltatta. Az elégület- lenek az új király megérkeztéig országos tanácsot állítottak föl, mely a kormányt ideiglenesen vezette s a királyi jogokat tettleg gyakorolta.
A pápa követe és ügynökei az országban eláradt forrongást addig is hatalmasan szították, míg végre László Dalmácziába érkezett s magát Zárában meg- koronáztatta (1403 aug. 5). Azután valódi diadal- menetben vonult Győr felé, melynek várán, valamint Esztergom, Visegrád, Ó-Buda , Eger s más püspöki városok falain az ő zászlai lobogtak ; de szerencsecsillaga csakhamar aláhanyatlott. A Csehországból 10.000 magyar és kún lovassal visszaérkezett Zsigmond ugyanis Stibor vajda, a Garaiak s más hívei dandáraival egyesülve, Győrt megvívatta, s azután, míg ő maga Esztergomot ostromolta, Stibor vajda a trónkövetelő László seregét' a Rába partján tönkre tette, utóbb Ó-Budát és Zsigmonddal együtt Esztergomot bevette, mialatt a király más hívei Egert foglalták el s püspökét, Ludányi Tamást Erdélybe s onnan Lengyelországba szalasztották. Az általános bűn- bocsánat, melyet Zsigmond e diadalok után Budáról kihirdetett (1403 okt. 8), a megbukott László párthívei számát annyira megapasztotta, hogy ez, miután Hervoja Jánost spalatói herczeggé s dalmát- és horvátországi
112
helytartóvá nevezte ki, már november elején visszahajózott Nápolyba. A szent szék ezután sem szűnt meg László érdekében működni, mire Zsigmond azzal válaszolt, hogy felségsértés büntetésének terhe alatt megtiltotta a pápai leveleknek királyi engedély nélkül való kihirdetését (1404 ápr. 6).
A hosszasan tartott zavarok alatt a főurak hatalma a koronával szem- ben is annyira emelkedett, hogy Zsigmond az oligarchia ellensúlyozására jónak látta a királyi városokat az ország rendéi közé emelni (1405). Ez intézkedése azonban nem termetté meg a kivánt gyümölcsöket ; a városok- nak többnyire német eredetű polgársága, külföldről hozott belszervezetéhez ragaszkodva, külföldi törvényeket használva, Magyarországon a legűjabb korig nem akart a nemzettel összeforrni, nyelvre és szellemre nézve idegen elemet képezett, s épen azért nem emelkedhetett oly politikai jelentőségre, mint a nyugot-európai államokban.
A nápolyi László pártját, mely a Dráván túl és Boszniában még mindig tartotta magát, Zsigmond csak 1408-ban semmisítette meg boszniai diadalmas hadjáratával, melylyel a dalmát városokat is visszahódította. Csak az egy Zára maradt ekkor László birtokában, ki azt némely szige- tekkel együtt 100.000 aranyért Velenczének adta el (1409. július 19.)
A i-ómai német császárság elnyerésére Zsigmond régtől fogva töre- kedett s e vágyát végre 1411-ben teljesülve látta. A magyar rendek királyuk ezen fölmagasztaltatásán annyira örvendtek, hogy az ez évi pozsonyi országgyűlésen kivánatát készséggel teljesítették, t. i. arra az esetre, ha fiú örököse nem lenne, második nejétől, Ciliéi Borbálától szüle- tett leányát, a 2 éves Erzsébetet, a 11 éves Albert osztrák berezeg jegyesét , trónörökösül elismei-ték.
Zsigmond német királylyá választatása után, tevékenységét nagyobb részben a német birodalom s az egyház ügyeinek szentelve, még 26 évig uralkodott, de hosszas uralkodása sem a német birodalomra, sem Magyar- országra nézve nem mondható szerencsésnek.
A Velencze ellen Zára visszafoglalásáért 1411. év végén megindított háborút, mely annyi vér- és pénzáldozatba került, az 1413-ban kötött öt éves fegyverszünettel. Zárát és Sebenicót Velencze kezében hagyva, vesz- teséggel fejezte be ; a fegyverszünet leteltével megújított háborúban pedig mind Friaiilban, mind Dalmácziában vereségeket szenvedve, kénytelen volt a kitört husszita háború miatt Dalmácziát Velenczének átengedni (1419). E háború költségének i'edezésére zálogosította el Ulászló lengyel királynak
113
a ló szepesi várost (1412), melyek negyedfél századnál tovább maradtak az országtól elszakadva, lengyel kormányzás alatt.
A constanzi zsinaton (1414 — 1418), — melyen Zsigmond és neje, valamint a magyar egyházi és világi m-ak pazar fénynyel, magyar lovas
Mátyás pecsétje.
csapatok kíséretében jelentek meg, — sikerült ugyan Zsigmondnak az egy- házi szakadást megszűntetnie; de, midőn e zsinaton Huss Jánost és Prágai Jeromost elfogatta és megégettette : fölidézte a cseh hussziták évtizedekig tartott vérengző háborúját, mely a német birodalomnak is, Magyarország- nak is tetemes romlást okozott. E közben a török hódítás a magyar korona melléktartományaiban mind erősebb gyökeret vert. Ennek ellensúlyozására
M. 15
114
vette át Zsigmond Brankuvics Györgytől Nándor-Fehérvárt, Macsót és vidékét cserében több magyarországi gazdag urodalomért (1426); e czélból
vitt hadakat Galambócz
(l ~\ '\l) í\ ^^^^ megvívására, mely
^^^fl-cjtvwö ^^rjcW P''^Jl_^^ alatt Murád szultántól meg-
$if\fyO-t-JtS cz_^öT7v\Vm^Aíifeí;^r"=~-" veretve, csak nagy bajjal
bírt a Dunán át mene-
ilf
Brankovics György névaláírása. 11.^ ris
kúlni (1428).
Míg Zsigmond a constanzi és baseli zsinatokon, vagy a német, cseh és lengyel ügyekkel foglalkozva gyakran évekig külföldön időzött, az országban a törvényes rend bomlásnak indult, az erőszakos foglalások, a hatalmaskodások folyvást szaporodtak, a jobbágyság sanyargatása tető- pontra hágott, az ország védelmi ereje megzsibbadt s valamint a törökök Brassó vidékét s a székelységet túzzel-vassal dúlták (1429), úgy a hussziták berohanásai Felső -Magyarországon 1430 óta mind gyakoriabbakká váltak.
A földesurak önkénye, az erdélyi püspök hatalmaskodása, ki a tizedet nem termékekben, hanem készpénzben követelte s az ellenszegülő helysé- geket egyházi tilalommal sújtotta, Erdélyben oly elkeseredett s vérengző néplázadást idézett elő, hogy az urak és nemesek a fölkelt paraszt hadak magyar és oláh vezéreivel két ízben is kénytelenek voltak egyezkedni s a viszály eldöntését a király Ítéletére bízni (1437)- E pórlázadás ellen kötötte meg az erdélyi három kiváltságos nemzet: a magyar, székely és szász, a kápolnai szövetséget, az úgy nevezett uniót, mely később az önálló fejedelemséggé alakúit Erdély alkotmányának alapköve lett.
E parasztháború végét a már ekkor betegeskedő Zsigmond nem érte meg. Prágából, hol a husszitákkal szövetkezett neje, Ciliéi Borbála fondor- kodásai miatt életét sem érezte biztosságban, Magyarországba sietett s útja közben Znaimban elhalt (1437 decz. 8).
A magyar rendek a megürült trónra nézve Zsigmond leánya, Erzsébet öröklési jogát nem vonták kétségbe, de az ország kormányát férfi kézre kívánván bízni, Erzsébet férjét, Albert osztrák herczeget, választották királylyá s nejével együtt Székes-Fehérvártt megkoronázták (1438 jan. l), kötelezvén magokat, hogy halála után nejét és gyermekeit fogják a trón örököseiül elismerni.
Míg Albert magyar hadak segélyével szerencsésen harczolt a hussziták ellen, kik ugyanaz nap, melyen a katholikus cseh rendek az ő öröklési
ÍWVk -Í?/ Ornr^vá ^ujtír
mm
htmMr
iio|!ro ijuíVrOi-vfiungiiBc rhír.. .^^ _, __^^.„.
ítfí^crSíítl Stttl^cw C^íwnijK ^?rtny Itvc^M^l/nM^R^n Pnntrt Vwu/itfovr '^T:",owc írtwrtlíÍRrt d^tvvri fcnoct cr^ttní^ írcUHm ^cínríTk r rtmioíBW »«««> ^ Fyrwe /(jíílw ^crs^^Hő ít ^wftciqjíi^j '\>tii>tct^fi
Mátyás egy oklevelének kezdete.
jogát elismerték, ellenében Ulászló lengyel király öcscsét, Kázmért válasz- tották királyukká: a törökök Erdélybe törve, annak déli vidékét dúlták s 70.000 foglyot hurczoltak el belőle (1438). A fenyegetett végvidék oltal- mára ekkor nevezte ki Albert a husszita s török háborúban magát kitűntetett Hunyadi Jánost szörényi bánná, az ország egyik zászlósurává.
Midőn a törökök hódításaikat terjesztve, a szerb fővárost, Szendrőt megszállották s Magyarországot fenyegették, Albert a fölkelt nemességgel Titel körűi táborba szállt, de a fegyelmetlen hadak nagy része élelem- hiány s a táborban kitört ragályos betegségek miatt föloszlott, maga a király is súlyos betegen sietett Bécs felé, de útja közben Neszmélyen elhalt (1439 okt. 27) s a székes-fehérvári egyházban temettetett el.
A magyar rendek elismerték ugyan Erzsébetnek a trónhoz való jogát, de a kormányt az ország nehéz viszonyai közt nem voltak hajlandók gyönge női kézre bízni ; a viselősen maradt 3 1 éves özvegy királynénak a trónra meghívandó 16 éves lengyel királyt, Ulászlót szánták férjéül, s rá bírták a királynét is, hogy annak meghívásába beleegyezett, de oly föltétellel, hogy ha fia születnék, a trón öröklése azt illesse.
Erzsébet Pozsonyba sietett, mert férje végrendelete szerint ott kellett volna születendő fiát neveltetni ; útja közben azonban Komáromban meg- állapodva, udvarhölgyét, Kottanner Ilonát Visegrádra visszaküldte s általa a titkon elorzott koronát kezére kerítette. Másnap fiú gyermeket szült (1440 febr. 22), kit az esztergomi érsekkel Lászlónak kereszteltetett s Székes- Fehérvártt meg is koronáztatott (május 15). Azután Giskrát cseh hadakkal védelmére behívta, maga Győrbe s onnan Pozsonyba vonult, fiát pedig a koronával Sopronba küldötte.
Miután e közben Ulászló Budára bevonult, ott a rendektől, kik a' gyermek László inegkoronáztatását érvénytelennek nyilatkoztatták, a hűség- esküt elfogadta, s magát Székes-Fehérvártt a Szent István sírjából fölvett
15*
116
koronával megkoronáztatta, az országban a pártháború kitört; a Felföldön Erzsébet érdekében Giskra husszita csapatai, Tót-, Horvátországban s a Dunán túl Ciliéi Ukik, Garai Miklós s a királyné más párthívei harczoltak a nemzeti párt által megválasztott Ulászló ellen. Hunyadi János és Újlaki
Miklós azonban Szegzárd- nál Garai és társai fölött fényes győzedelmet nyertek (l 440) ; utóbb Ciliéi Fridrik és Ulrik, neheztelve azért, hogy Erzsébet a kis Lászlót 111. Fridrik császár gyám- sága alá adta, Ulászlónak hódoltak (1441), de Giskra és cseh kapitányai a Felföl- dön a háborút sikerrel foly- tatták. E pártharczok köz- ben nyerte Hunyadi János, már mint Erdély vajdája, a törökök fölött a szentimrei és vaskapui győzedelmeket (1442).
IV. Jenő pápa követe, Cesarini Julián bibornok, hogy a magyar nemzet ere- jét a kereszténység közellen- sége ellen fordíthassa, mint közbenjáró fegyverszünetet, személyes találkozást s ki- egyezést hozott létre Ulászló és Erzsébet közt ; de a kihir- detett békéhez kötött remé- nyek Erzsébet hirtelen közbejött halála miatt meghiúsultak (1442 decz. 19). A magyar nemzet hivatását, hogy a kereszténység védőpaizsát képezze, senki sem érezte oly mélyen, mint Hunyadi János, ki élete föladatául tekin- tette a török hatalom megtörését. E czél lebegett szemei előtt, midőn az úgy nevezett hosszú hadjáratban, mely 1443. július végétől karácsonyig
117
tartott, az iQii lovagias királylyal a Duna völgyében vívott több szerencsés ütközet után hadaival Szófián túl a Balkán szorosáig hatolt s nevét a törökök előtt rettegetté tette. A szent szék fölhívására az európai hatalmak újabb hadjáratot terveztek, melynek végczéljáúl az volt kitűzve, hogy a törököket Európából kiszo- rítsák. A magyar nemzet készen állt a nehéz föladat megkisértésére , s Ulászló király országa nagyjaival már a tervezett hadjárat elő- készületeivel foglalkozott, midőn Murád szultán őt oly kedvező föltételekkel kínálta meg, melyeket az ország tanácsa s maga Hunyadi ajánlatára a király készség- gel elfogadott, s a tíz évre megkötött békeszerződést ünneplés esküvel szentesi- tette (1444 augusztus 1). Ezen békeszerződést azon- ban, mint a kereszténység érdekeivel ellenkezőt, Julián bibornok érvénytelennek vi- tatta, s ékesszólásával, a tervezett hadjárat biztos sikerének csábító rajzolásá- val, rábírta a királyt és rendeket, hogy a szerződés ellenére, vegyenek részt a kereszténység közös vállala- tában. Az eredmény, a Dardanellákban őrködő olasz hajóhad árulása miatt, a várnai vereség lett, melyben az ifjú király magyar-lengyel serege színével s magával Julián bibornokkal együtt életét vesztette (1444 nov. 10).
A gondviselés megmentette Hunyadi János életét, szerencséjére Magyar- országnak, melyet a pártoskodás, fejetlenség romlással fenyegetett. A pesti
118
országgyűlés az árván született Lászlót elismerte ugyan királynak, ha Fridi'ik római király őt és az Erzsébet által zálogba vetett koronát azonnal visszaadja; de ez az intézkedés nem hogy megszüntette volna, sőt még fokozta a Fridrikkel való viszályt, kinél ez ügyben a magyar követség több ízben sikeretlenúl fáradozott. Az ország zilált viszonyainak rendezésére még czéltalanabbnak mutatkozott az országgyűlés azon rendelkezése, mely a kormány vezetését, a közrend helyreállítását az ország leghatalmasabb főuraiból választott hét főkapitányra, ezek közt Erdélyt és a Tiszántúlt Hunyadi védelmére bízta (1445 apr.)
Egy év keserű tapasztalása nagyon is elég volt arra, hogy a hazafiak meggyőződjenek a középponti kormány szükségéről. A közvélemény a kor- mányzóság fölállítását követelte, s az e végett a Rákosra gyűlt rendek egy szívvel-lélekkel Hunyadi Jánost választották meg az ország kormányzójának (1446 június 5).
Hunyadi, hogy Fridriket a király és korona kiadására kényszerítse, már ez év őszén berontva Stiriába, onnan Bécs-Ujhely alá és Fischamendig vitte táboi^át; de csak Győr visszaadását bírta kivívni. Miután a pápai követ közbenjái'ása mellett éveken át folytatott alkudozások is sikertelenek maradtak, végre az elégületlen osztrák rendek főkapitányukká választván Eizinger Ulrikot , a csehekkel , morvákkal és magyarokkal szövetséget kötöttek (1452 márcz. 5) s Fridriket Bécs-Ujhely várában ostromolva addig szorongatták, míg Lászlót Ciliéi Ulrik kezébe ki nem szolgáltatta (szept. 4).
A gyermekkirály most teljesen a Ciliéi Ulrik hatása alá került, ki Eizingert az udvarból eltávolítván, egész rendszeresen fogott a kiskorú László erkölcsi megmételyezéséhez. Hunyadi, ki jobb szívvel látta volna királyát Fridrik gyámsága alatt, mint az erkölcstelen Ciliéi kezében, meg- győződve, hogy Ciliéi őt a koronára való törekvéssel gyanúsítja s megbuk- tatására tör, a kormányzóságról Bécsben 1453. első napjaiban lemondott. A 13 éves László ezután az uralkodást személyesen átvévén, a pozsonyi országgyűlésen fogadta a rendek hódolatát (1453 január) s Hunyadit a beszterczei örökös grófsággal, a dévai és görgényi uradalmakkal megado- mányozván, az ország főkapitányává, fiát, a 20 éves Lászlót pedig Horvát- és Dalmátország bánjává nevezte ki.
Hunyadi, mint kormányzó, nehéz körülmények közt vezette 6 évig az ország ügyeit. Hogy a törökök ellen élet-halálharczot folytató Skander béget megsegítse, 24.000 emberével két napig hősileg harczolt a Rigó-
119
mezőn Murád szultán hatszorta számosabb seregével (1448 október 18); de az ütközetet elvesztve, mint bujdosó, a hitszegő Brankovics György szerb fejedelem fogságába jutott, ki két hónap múlva csak igen súlyos föltételek mellett adta vissza szabadságát, miután kötelezte magát, hogy Brankovics elkobzott magyarországi jószágait visszaadja, unokáját, Ciliéi Ulrik leányát, Erzsébetet , kisebbik fiának. Mátyásnak el- jegyzi, s kezesül na- gyobbik fiát, Lászlót Szendrőbe küldi. E kényszerítéssel kicsi- kart szerződést azon- ban Hunyadi két év múlva Szerbia ellen hadra kelve, fegyver- rel semmisítette meg. A Felföldön hatalmas- kodó csehek ellen is többször táborozott személyesen , s bár Losoncz mellett a táborában lévő urak árulása miatt veresé- get szenvedett (1451), a hadi szerencsét csak- hamar megfordította, a csehek több erőssé- gét bevette s Giskrát
Hunyadi János czímere,
békekötésre és a tör- vények iránti engedelmességre szorította. Konstantinápoly bevétele után (1453) fönnen hirdette II. Mahomed, hogy valamint egy Isten van az égben, úgy egy úrnak kell lenni a földön. Ez a fenyegetés legelső sorban Magyar- országnak szólt. Hunyadi a kei^esztény hit önfeláldozó odaadásával bátran nézett az élet-halálharcz elébe. S midőn 1456 tavaszán híre jött, hogy a szultán roppant táborával Nándor-Fehérvár ellen megindult, bár a királyt Ciliéi a vész elől Budáról Bécsbe szöktette, s a pártoskodó urak dandáraik
120
kiállításával, a nemesség a fölkeléssel késlekedett; bár az országban oly zavar és fejetlenség volt, hogy a budai várat is. oda hagyta ői^sége: o saját költségén szedett hadaival és a Capistranoi János által a szent hadjáratra lelkesített keresztes csapatokkal elszántan sietett Nándor-Fehérvár fölmen- tésére, melyet sógoi-a, Szilágyi Mihály védelmezett. Július 14-én a Dunát elzáró török hajóhadat tönkre tévén , bevonult az ostromlott erősségbe, július 21-én az általános rohamot, mely közben a törökök a várost elfog- lalván, magát a fellegvárat is szorongatták, diadalmasan visszaverte, másnap pedig, midőn a rajongásig lelkesült keresztesek a szultán táborát vakmerően megtámadták, a várból rendes hadaival maga is kirohanván, a szultán táborát véres harcz után megszalasztotta s így az ország legerősebb védbástyáját megmentette. Ez a diadal a legméltóbb befejezése volt a hős dicső élete pályájának, ki mint a táborban kitört ragályos betegség áldozata, Zimonyban, hú barátja, Capistranoi János karjai közt hunyt el (1456 augusztus 1 1).
Hunyadi halálával Ciliéi Ulrik elérkezettnek vélte az időt, hogy az általa gyűlölt Hunyadi nemzetséget kiirtsa, s ipjának, Brankovicsnak meg- írta, hogy nem sokára a két Hunyadi fiú fejével fog neki kedveskedni. E czélzattal vette rá a királyt, hogy tekintse meg a nándor-fehérvári csatatért s vegye kezéhez a Hunyadira bízott királyi végvárakat. Midőn az ifjú király német zsoldosaival s az osztrák keresztesekkel, a futaki ország- gyűlésen az ország kormányzójává kinevezett Ciliéi kíséretében Nándor- Fehérvár alatt megjelent. Hunyadi László őt a vár kapujában hódolattal fogadta; de a király, udvara s magyar kísérete bebocsátása után a kaput azonnal bezáratta, hivatkozva az ország törvényére, mely a végvárakból az idegen zsoldosokat kitiltja. A király és Ciliéi így Hunyadi László hatal- mába került, ki már elébb el volt határozva, hogy az életére törő Ciliéit megelőzze, s harmadnap múlva őt, a Ciliéi család utolsó férfitagját, bajtársai segélyével összevagdalta (1456 november 11).
A király nehéz helyzetében az előtte magát igazoló Hunyadit kegyel- méről biztosította; később Temesvártt Hunyadi János gyászoló özvegyének az oltár előtt esküvel fogadta, hogy Ciliéi haláláért soha boszút nem áll (1456 november 23). De ez esküt a Hunyadiak ellenségei nem tartották kötelezőnek, s Hunyadi Lászlót a király élete ellen szőtt összeesküvés ürügye alatt öcscsével, Mátyással s a család több hívével együtt Budán elfogatták s a 24 éves ifjú Hunyadi Lászlót a budai királyi vár előtt lefejeztették (1457 márczius ló).
121
w
INCIPIT riBERiPTSTOLÁTlVM ÁVRELII AV€V STINL EPISCOPI HIPONEMSIS DOCTORIS EXIMII EPISTOLA P-RIM-X: Á D
:i.:=&£-P=S^_^Vi
I S/ALVTE TVA QWvV
c(^ in W fcaiío <Sim cwfki rffccnpo ftncíV mafnftue iiotirmm fotta/Te' ív ipfci-vonimpa'' Vncíe'Tncntil tnif«tí ci cnf faluati onif ofclécjuiirm ■ noi öW" "*■ ualco ■-urfirttrAnim tierccertcrtíafta
fimn ttfcurjm-non bipcaritnpei Smc(Mui!T«m4-ío[irtaTd'efl-incc fn canf doniiTifamtif aáamirnTm ncc uUo [mpiefeAjno.tnaTur'ati^iiicíoij pctidiitimi cTCpnat- AMihnmmcucf non ncrfcormTi ■ (ctí rcnim amaunx
HfícMr tx'íiifctwTti atícopnofcendof broeíetaf e:ícuaWir<Jiiorum tríh momif uítintm-á/)of)t)fi SicfmiíaHt'ueícimiIrCTrf" ATcfaitncomtaJhOT on hWqudVmjf iti öuo cíiffo(nen(ío uiáeirneteflarmf (cnlx flt-refcnoaín ■ <• ,A\amfcTiim Wfonc'ac(iiui3ntc-<JcnnitiofK)rero.őbreféTi'rtJ"'ocjiiitrtu:
tíwfptinH errptcrocoi pnoncf uaiiafá incaf<<: niaf QüCniatnTicu tnicbt iiaaí- occvimr nt ilnín-Haccr Veriim eti un fa-opttT- corum imicntvtn . dCT fafeninq notrfitnt-aWHali R^ao magife fnwnfc*"^'
^^Sü^jLLsAie
Vofuíiirí'
■mtnif 3 fcuinue'kmiiTOWctíc&nnia-.QWairt^fa-iftnTO batatiT-fc^ oacaf aJleeenctKn mtnuatatlcefnn 'nscontTofu^ (itcrcícnftfijocla ■uoíef-íiitninitMT' mmuofcf pjnitiir'.
e'nfiwmv-pi-oíncmfralVinetJ.cWiHTOntiim -ut at^iia e amtiOTif fiufiuxiif ótc-íiloHidk perciiTiTer AmpíeíVor-gram ■muneiif m,jicrati/-m«llifccnti?rio iiíafímiíu-afofkn uctf •nf fcntwmCauíÍOT-itaKm (fciiHif'^uCnuűatn aí (jcráfcen líum taímnJarc cmir etamri flcrf immcntti /ápmrpii 11 Jcnr, ff) WAa nutrirtmnimi' ■ neri fine concítiftf <jiiantío^-imori-crLif faif
-m
Mi
^
* »»>'
Kezdő-lap egy Corvina-codexből.
!-»'j»'j
122
A bánatos anya, Szilágyi Erzsébet, testvérével, Mihálylyal fegyverre szólította a nemzetet, s a fölkelés oly erővel tört ki, hogy vihara elől a király Hunyadi Mátyást mint foglyot magával Bécsbe víve, onnan Prágába vonult. Itt, midőn Vll. Károly franczia király leányával leendő egybeke- lésére készült, a temesvári eskü évfordúlati napján, hirtelen halállal, a közhiedelem szerint a hussziták által megmérgezve, elhalt (1457 nov. 23).
A megürült trónt a Hunyadi iránt hálás nemzet fiának, a nagyre- ményű 15 éves Mátyásnak szánta. Hijába való volt a pesti királyválasztó országgyűlésen a főurak ellenzése, a tanácskozások húzása, halasztása 111. Fridrik császár, vagy Kázmér lengyel király, az elhalt V. László sógoi'a érdekében; a Szilágyi Mihály vezetése alatt a Duna jegén álló 40.000 fegyveres riadása, kik Mátyást királylyá kikiáltották, minden ellenzést elné- mított (1458 jan. 24). Az országgyűlés a megválasztott ifjú király mellé nagybátyját. Szilágyi Mihályt öt évre kormányzóvá választotta s fényes küldöttséget rendelt fogadására. Podiebrád György csehországi kormányzó, a mint a választásról értesült, a fogoly Mátyást, miután leányával eljegyezte, 60.000 arany váltságdíjért szabadon bocsátván, az ország határszéléig kisértette, hol őt a rendek küldöttei s azok közt Giskra követei is, hódolattal fogadták s diadalmenetben vonultak be vele Budára (1458 febr. 16).
Mátyás, bár igen fiatal, sokkal önállóbb s erősebb jellem volt, mint sem hogy a királyi hatalom korlátozását tűrhette volna, s erős kézzel ragadta meg a kormányt ; nagybátyját, ki felsőségét vele nagyon is töre- kedett éreztetni, a kormánytól elmozdítván, a beszterczei szászok ellen elkövetett kegyetlenkedéséért elfogatta s Világos várába záratta (1458) s majdnem egy esztendeig tartotta fogságban.
Az iijú király e határozott föllépése megdöbbentette a Hunyadi -ház régi ellenségeit, kik a király boszújától tartva, megbuktatására szövet- keztek, III. Fridrik császárt hívták meg a trónra, s őt a kezében lévő koronával Német-Ujhely várában meg is koronázták (1459 márcz. 4). Ezzel el lett vetve a háború koczkája, melyben Mátyás hadai csakhamar diadalmaskodtak, s a pártos urak a győztes királytól bocsánatot nyerve, meghódoltak.
Mátyás, a törökök által fenyegetve, főtörekvését a Fridrikkel való kibékülésre s a korona visszaszerzésére fordította. Hosszas alkudozás után végre So]jronban megtörtént a kiegyezés, mely szerint f'ridrik a királyi czímct megtartva, a koronát és Sopront \isszaadta, azonban azzal a folté-
123
téllel, hog}^, ha Mát3rás örökös nélkül halna el, a magyar trón ö rá és örököseire szálljon (1463 jul. 19). Öt nappal azután Fridrik a koronát 60.000 arany váltságdíj lefizetése után Mátyás megbízottjainak átadta; Mátyás azonban, ki ez év második felében Jajcza várát hónapokig tartott ostrom után bevette s Bosznia nagy részét visszafoglalta, csak a következő évben koronáztatta meg magát (1464 márcz. 29).
Giskra, Erzsébet és V. László tántoríthatatlan híve, Mátyás uralkodásának első éveiben Fridrik császár érdekében folytatta a háborút ; de belátva , hogy Fridriktöl segélyre nem számíthat s küzdelme sikerre nem vezethet, Mátyásnak, ki őt kegyelméről biztosí- totta, már 1462-ben meghódolt, s így a Felföld a cseheknek hüsz évnél tovább tartott pusztításától meg- menekült.
Az ország helyreállt nyugalmát néhány év múlva az erdélyi három nemzet lázadása zavarta meg, me- lyeknek előkelői a fölemelt adó fizetését megtagadva, egymással szövetkeztek s kiváltságaik föntartására fegyvert ragadtak ( 1 467). E mozgalmat azonban Mátyás gyors megjelenésével elfojtotta, a lázadás fejeit példásan lakoltatta s hadait késő oszszel a lázadókkal egyetértő István moldvai vajda ellen vezette. A vajda érezve, hogy nyilt csatában győzelemre nem lehet kilátása, éjjeli támadással akarta tönkre tenni a Baja alatt tábo- rozó magyar sereget ; de a magyarok a támadást öldöklő viadal után, melyben maga Mátyás is súlyos sebet kapott, visszaverték. Mátyás visszavonult hadai- val karácsonykor érkezett Brassóba, hol a magát meg- alázó vajda küldöttségét fogadta.
A pápa által a hussziták pártolásáért átok alá vetett Podiebrád György ellen Mátyás a szent szék fölhívására 1468-ban indította meg a háborút azzal a szándékkal, hogy a cseh korona tartományait uralma alá vesse. Kitűnően szervezett hadai csakhamar fényes eredményeket vívtak ki, melyek következtében a cseh és morva katholikus rendek őt királyukká választották, s Olmüczben és Boroszlóban neki hűséget esküdtek (1469 május 3 és 31). De annál elkeseredettebben harczoltak ellene a cseh
16*
Mátyás kelyhe.
124
kelyhesek, kik Podiebrád halála (1471 május 27) után a kuttenbergi országgyűlésen a lengyel király 15 éves fiát, Ulászlót választották kirá- lyukká (1471 május 27).
Magyarországon e közben a három év alatt több mint 3 millió aranyba került cseh háború súlyos terhe csaknem általánossá tette az elégületlenséget. Az összeesküdtek Vitéz János esztergomi érsek, Mátyás egykori tudós nevelője, s János pécsi püspök, a híres latin költő vezetése alatt, a koronát a lengyel király kisebbik fiának, Kázmérnak ajánlották föl, ki, miután Krakóból a háborút Mátyásnak megizente (1471 szept. 6), hadaival két hónap múlva már Hatvanig nyomult, hogy magát a Rákos mezején királylyá kiáltassa. De már ekkor Mátyás a pártütő főurak leg- nagyobb részét kegyelemigéretével lefegyverezte s Pest alatt várt ellenfelére. Kázmér a harczra kész Mátyás hadai elől kitérve, a Vitéz János kezében volt Nyitra várába zárkózott, s midőn Mátyás a várat ostrom alá fogatta, ő, mielőtt azt a lengyel őrség föladta, megszökött s Lengyelországba mene- kült (1472 elején). Mátyás ekkor Vitéz János érseket a visegrádi börtönbe záratta s csak néhány hónap múlva bocsátotta vissza Esztergomba, hol a megtört öreg főpap nem sokára elhalálozott.
A cseh háborút, melyben Mátyás hadvezéri tehetségét a legfénye- sebben igazolta, a Kázmér lengyel és Ulászló cseh király által 70.000 főnyi sereggel ostromolt Boroszló dicsőséges védelme (1474), harmadfél évi fegyverszünet s utóbb békeszerződés fejezte be, mely szerint a cseh királyi czímet Ulászló is, Mátyás is megtartotta ; Ulászló kapta egész Csehországot, úgy, hogy az ő halálával Mátyásra szálljon. Mátyás pedig Morvát, Siléziát és Luzsiczát, melyeket halála után Ulászló vagy utóda 400.000 aranyért válthasson vissza (1478 szept. 30).
Fridrik császár ellen, ki a cseh háború megindítása előtt Ígéretet tett Mátyásnak, hogy Csehországot neki adományozza, de szavát be nem váltva, Ulászlót igtatta be Csehország hűbéri birtokába. Mátyás már .1477-ben megindította a háborút, s Alsó-Ausztria egy részének elfogla- lása után Bécset is ostrom alá fogta. Ennek az első osztrák háborúnak a korneuburgi békekötés vetett véget, melyben Fridrik kötelezte magát, hogy Mátyást a cseh királyságba beigtatja s hadi költsége fejében 1 00.000 aranyat fizet. Minthogy azonban a császár ezen föltételeket nem teljesítette, a háború már 1479-ben újra kitört, s többszöri fegyverszünettel félbe szakítva, éveken át folyt. Mátyásra nézve oly sikerrel, hogy ez Stájerország
ARTlVMAVREUCORNELyCELSíLIBER: ^ P.VAE RATlOMEDiClNE POTISSI MA SJT ET.OyEMADMODVM SAN05 AQERE CŐ, VENlATLlBER-PR-lMVSlNClPlTFELlClt;
'U^^
NI5 COKPORTBVS AqRICVLTVRASfC 5AK1TATEM í^RíS tn eJ ic i na -p rtMtutrif . H ee naíq7íít«aCTn no" eíl':ír cfm. >- Jctn cnatn.itn|3crittf7Lme*
ra iii auJcilíUTn tuiiiueniirt
, nitaTneii ai
pLui precos
a/l. ciuaTitro--TnapTÍ'o|"iTiCCTtnriCti^cíOTitfeuirc3:cMÍTaeí^ acncA . puíllios attem n pntixa ot-tCTÍTiev-ím paxici/'j^nrc mos {ccaltT
C? iu,anontaTn ad homei'Dam er-tmíiCT^rem Jianc íexfntLatn pau^ lű íuÍKilutrerccHnfíct* lEi cierriirn aamecii rcceptiireíl-. HuuxF atvríAc dax> Alu pDtíalin'iií'ct- ma.clLaon hcUa ttx>iarm> doccm.
Ap aTcienonCtn íeomin non tneJtocrcm i
i cÖTcu-Uroruttu
ftpaTcienonctn leomin non tnedtocrcm opem i Gtíí' aAtxiletrunc ■ Qttos raTtie" nomer^u'TtiOTi jn peíHíenna.rtie' gr iTiuat-níjrenetiKir^iTiíTt-torurn aTzűuwí aíImUílr-auoCTÍó-'ícti uulnenimí^taintmnoaű ícrtx>et-TttGÍicairr»eTitTrtTieilcirtíoíttos eflfe'p^opoímt-. Fpc KocaipatrcC'Kaí"jiTe<"memcí!ne'ío6aral) twf e/íe- pt-ooatajfTcaGi; eílc' uct^í-irt/íunai"c'c<ícrrLq; anífírDfC ^ dtf ex pDteíH tnotíos rtnn ad ira-cn deot-íT xtimiotTraZuim. -cíÍ-í g
Kezdő-lap egy Corvina-codexből.
126
egy részével számos osztrák várost és várat elfoglalt, s magát Bécset is hosszas ostrom után bevette (1485 június 1). Minthogy azonban Fridrik kitartásán minden békekisérlet hajótörést szenvedett, Mátyás kénytelen volt a háborút ellene és fia, Miksa római király ellen egész haláláig folytatni, melynek végeredménye csaknem egész Alsó- és Felső-Ausztria és Stájer- ország nagy részének meghódítása lett.
A cseh és osztrák háború folyama alatt Mátyás és vezérei többször folytattak szerencsés hadjáratokat a törökök ellen is. Magyar Balázs erdélyi vajda Moldvában 20.000 emberével hatszorta számosabb török sereget tett tönkre (1474); maga Mátyás személyesen vívta meg Szabács várát (1476. febr.) ; Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán a kenyér- mezei diadallal örökítették meg nevöket (1479); Kinizsi, a törökök réme, Szerbországban Kruseváczig előnyomulva, 1.000 török fogolylyal 550.000 menekült szerbbel tért vissza diadalmas hadjáratából (1481). Mátyás korában még, bár a magyar hadak egy része folyvást a cseh és osztrák háborúban volt elfoglalva, a törökök nem bírtak hódító hadaikkal a magyar korona területén sikerrel harczolni.
Mátyásnak sem az 1464-ben elhalt Podiebrád Katalintól, sem második nejétől, a nápolyi Beatrixtól nem lévén gyermeke, trónját természetes fiára, Corvinus Jánosra kivánta szállítni ; az ország nagyjaitól s egyes törvény- hatóságoktól esküt is vett, hogy halála után fiát fogják királylyá választani, s csak váratlanul közbe jött halála gátolta meg szándékában, hogy fiát az ország rendéivel trónja örököséül elismertesse. A férfikor delén állott király élete 47-dik évében, a közhiedelem szerint megmérgezve, halt el Bécs várában (1490 ápril 6).
Mátyás 32 évre terjedt uralkodása Magyarország történelmének leg- fényesebb korszakai közé tartozik. Az ő törhetetlen erélye biztosította az országban a törvényes rend uralmát, vas-keze megzabolázta úgy a párt- ütőket, mint a féktelenkedéshez szokott oligarchákat, s a népet a földesúri önkény ellen megvédelmezte. F"egyelmezett hadaival, melyek magvát az általa fölállított hir^s /ekeié sereg képezte, hadvezéri lángeszével sokszorta nagyobb seregek fölött is diadalokat aratott. Az ország jóllétét az igaz- ságosan kirótt s híven kezelt adó súlyos terhe mellett is virágzó fokra emelte ; s bár roppant költségbe kerülő hosszas külföldi háborúkat folytatott, Budán bámulatos fényű udvart tudott tartani, melyet a művészetek remekei díszesítettek , s melyben olasz és német tudósok versengtek a klasszikus
127
műveltségű s európai hírű király kegyéért. Palotája legfőbb díszét világhírű könyvtára képezte, melynek korunkra szállott romjai az európai könyvtárak féltékenyen őrzött kincsei közé tartoznak. A nemzet királya dicsőségében magát érezte megdicsőítve, s odaadó szeretettel ragaszkodott a nagy Hunyadi János nagy fiához, a legnépszerűbb